Provided by: manpages-hu_20010119-4_all bug

NÉV

       mount - fájlrendszert csatlakoztat (mount-ol)

ÁTTEKINTÉS

       mount [-hV]

       mount -a [-fFnrsvw] [-t vfstype]
       mount [-fnrsvw] [-o options [,...]] device | dir
       mount [-fnrsvw] [-t vfstype] [-o options] device dir

LEÍRÁS

       Egy  Unix  rendszeren  elérhető  összes  fájl  egy  nagy, faszerkezetű,
       hierarchikus  rendszerben  van  elhelyezve,  amely  a   /   könyvtárból
       gyökerezik.   Az   innét   elérhető   fájlok   azonban   több  eszközön
       helyezkedhetnek el. A mount parancs arra  szolgál,  hogy  egy  eszközön
       található  fájlrendszert ebbe a nagy fastruktúrába bekapcsoljunk. Ezzel
       ellentétes értelmű az umount(8) , ami a lecsatolásra szolgál.

       A mount szokásos formája:
              mount -t type device dir
       Ez arra utasítja a kernelt, hogy a device eszközön talált  type  típusú
       fájlrendszet  a  dir  könyvtárhoz  csatolja.   A  dir esetleges korábbi
       tartalma,  tulajdonosa  és  módjai  eltűnnek  amíg  ez  a  fájlrendszer
       csatolva   marad,   és   a  dir  elérési  út  a  device  -on  található
       fájlrendszernek felel meg.

       A hívás három formája ténylegesen nem csatol semmit:
              mount -h
       segítő üzenetet ad;
              mount -V
       a program verzióját írja ki; és a
              mount [-t type]
       listázza a csatolt (type típusú) fájlrendszereket. (Lásd lentebb.)

       A proc fájlrendszer nincs  kapcsolatban  egy  speciális  eszközzel,  és
       csatolásakor  egy  tetszőleges kulcsszó, mint pl. a proc használható az
       eszközmegadás helyett. (A szokásos none választás kevessé szerencsés: a
       umount `none busy' hibaüzenete félreérthető lehet.

       A  legtöbb  eszközt  egy  fájlnév  jelzi,  amely  egy blokkos speciális
       eszközre mutat, mint pl.  /dev/sda1 de van más lehetőség is. Például az
       NFS  (Network  File System=Hálózati Fájlrendszer) csatolásakor a device
       lehet ilyesmi is: knuth.cwi.nl:/dir.  Lehetséges a  kötetcímkével  vagy
       az UUID-vel is hivatkozni a blokkos különleges eszközökre. (Lásd később
       a -L és -U kapcsolókat.)

       A /etc/fstab fájl (lásd fstab(5) ), tartalmazhat olyan sorokat,  melyek
       azt  írják le, hogy mely eszközöknek melyik a szokásos csatolási pontja
       és csatolási opciói. Ezt a fájlt háromféleképpen lehet használni:

       (i) A
              mount -a [-t type]
       parancs (mely többnyire  rendszerindító  szkriptekben  fordul  elő)  az
       fstab  -ban  felsorolt  összes  fájlrendszer  csatolását  eredményezi a
       megadott opciókkal, kivéve, ha a megfelelő  sor  tartalmazza  a  noauto
       kulcsszót.  A  -F  opció  használata  esetén a parancs több alprocesszt
       indít (fork), így a fájlrendszerek egyidejűleg kerülnek csatolásra.

       (ii) Amikor  egy,  az  fstab  -ban  szereplő  fájlrendszert  csatolunk,
       elegendő csak az eszközt, vagy csak a csatolási pontot megadni.

       (iii)  Alapvetően  csak  a  rendszergazda (superuser) tud fájlrendszert
       csatolni, de ha az fstab megfelelő  sora  tartalmazza  a  user  opciót,
       akkor bárki csatolhatja a megfelelő rendszert.

       Így pl. egy
              /dev/cdrom  /cd  iso9660  ro,user,noauto,unhide
       sor   az   fstab  fájlban  azt  eredményezi,  hogy  minden  felhasználó
       csatolhatja az iso9660 fájltípusú CD-ROM-ot a
              mount /dev/cdrom
       vagy
              mount /cd
       parancsokkal. Részletesen lásd az fstab(5) kézikönyvlapon.  Csak  az  a
       felhasználó  tudja  lecsatolni  a  fájlrendszert,  aki csatolta. Ha azt
       szeretnénk, hogy minden felhasználó le tudja csatolni, akkor használjuk
       a  users kifejezést a user helyett az fstab sorban.  Az owner hasonló a
       user  beállításhoz,  azzal  a  megszorítással,   hogy   a   felhasználó
       tulajdonában kell lennie a speciális fájlnak. Például hasznos lehet, ha
       a /dev/fd eszközt egy bejelentkezéskor lefutó szkript a konzolon belépő
       felhasználó birtokába adja.

       A  mount  és  umount  programok  egy  listát  kezelnek a pillanatnyilag
       csatlakoztatott  fájlrendszerekről.  A  lista   a   /etc/mtab   fájlban
       található.  Argumentum nélkül a mount ezt a listát nyomtatja ki. Amikor
       a proc fájlrendszert csatoljuk (mondjuk a /proc -ba), a /etc/mtab és  a
       /proc/mounts  fájloknak  hasonló tartalmuk lesz. Az előzőben egy kicsit
       több információ van, mint pl. a használt opciók, de ez nem  feltétlenül
       a  legaktuálisabb.  (Lásd  pl.  a  -n  opciót  lejjebb.)  Lehetséges  a
       /etc/mtab  -ot  egy  /proc/mounts  -ra  mutató   szimbolikus   kötéssel
       helyettesíteni,  de ebben az esetben bizonyos információkat elvesztünk.
       (Pl. a `hurok eszköz' (loop device) kezelése kényelmetlenebbé válik.)

OPCIÓK

       A mount egy hívásakor érvényes opciók halmaza úgy határozható meg, hogy
       először  az fstab fájl megfelelő bejegyzésénél található opciók lesznek
       kiértékelve, majd a parancssorban a -o utániak,  végül  a  -r  vagy  -w
       opciók, amennyiben jelen vannak.

       A mount parancs opciói:

       -V     Kiírja a verziószámot.

       -h     Segítő üzenetet ad.

       -v     Bőbeszédű mód.

       -a     Az  fstab minden (meghatározott típusú) fájlrendszerét csatolja.

       -F     (A -a -val kapcsolatban használatos.)  A `mount' programot annyi
              példányban  indítja,  ahány  csatolási kérés van. Ez a különböző
              csatolásokat  párhuzamosan  fogja  végezni.  Ezzel  a  csatolási
              folyamat  gyorsabb  lehet,  mert  pl.  az  NFS csatolásokra való
              várakozás párhuzamosan történik. Hátránya, hogy a csatolások nem
              meghatározott  sorrendben  történnek. Emiatt nem használható pl.
              akkor, ha a /usr és a /usr/spool könyvtárakat is csatoljuk.

       -f     Mindent  elvégez  a  tényleges  rendszerhívás  kivételével.  Más
              szavakkal:  úgy  csinál,  mintha  csatolná  a  fájlrendszert, de
              igaziból nem teszi meg. Ez a -v -vel együtt használva  értelmes:
              kiírja,  mit  is  csinálna  a `mount' parancs ezen opció nélkül.
              Arra is használható, hogy a /etc/mtab -ba megtegye  a  megfelelő
              bejegyzéseket olyan eszközök esetén, melyek a -n opcióval lettek
              csatolva.

       -n     Az /etc/mtab fájlba  való  írás  nélkül  csatol.  Ez  pl.  akkor
              hasznos, ha a /etc könyvtár csak olvasható.

       -s     A pontatlan opciókat is elfogadja leállás nélkül, azaz figyelmen
              kívül hagyja a fájlrendszer által nem támogatott  opciókat.  Nem
              minden   fájlrendszer   fogadja  el  ezt.  Ezen  opció  a  Linux
              autofs-alapú   automatikus   csatolóprogramjának   (automounter)
              támogatására lett megvalósítva.

       -r     Csak  olvasható módon csatolja a fájlrendszert. Szinonímája a -o
              ro -nak.

       -w     Írható/olvasható  módon  csatolja  a   fájlrendszert.   (Ez   az
              alapértelmezett.)  Szinonímája  a  -o  rw  -nek.   -L ktetcmke
              Csatolja a megadott ktetcmkvel rendelkező partíciót.

       -U uuid
              Csatolja a megadott uuid-vel rendelkező  partíciót.   Ez  a  két
              opció   csak  akkor  használható,  ha  a  /proc/partitions  fájl
              létezik. (Ez a fájl a Linux 2.1.116 verziója óta van jelen.)

       -t vfstype
              A -t -t követő argumentum a fájlrendszer  típusát  adja  meg.  A
              jelenleg  támogatott  típusok  listáját a linux/fs/filesystems.c
              fájlból vehetjük: adfs, affs, autofs,  coda,  coherent,  devpts,
              efs,  ext,  ext2,  hfs, hpfs, iso9660, minix, msdos, ncpfs, nfs,
              ntfs, proc, qnx4, romfs, smbfs, sysv, udf,  ufs,  umsdos,  vfat,
              xenix,  xiafs.  Megjegyezzük, hogy a coherent, a sysv és a xenix
              egyenértékű, és a xenix és coherent típust a valamikor a jövőben
              majd  törlik  a  listáról,  és  csak  a  sysv  marad.  A  2.1.21
              kernelektől kezdve az ext és xiafs nem létezik többé.  A legtöbb
              típus  használatakor  a  mount  program nem tesz mást, mint hogy
              egyszerűen meghívja a  mount(2)  rendszerhívást,  és  ezért  nem
              szükséges  az  adott  fájlrendszer  részletes  ismerete.  Néhány
              típushoz azonban (pl. nfs, smbfs, ncpfs) ad hoc  kód  szükséges.
              Az  nfs  fájlrendszert  kezelő kód be van építve, de az smbfs és
              ncpfs típusokhoz külön mount program van. Annak érdekében,  hogy
              minden típust egységesen lehessen kezelni, a mount végrehajtja a
              /sbin/mount.TYPE programot (ha az létezik), amikor smb-vel  vagy
              ncp-vel  hívták  meg.   Miután  az  smbmount  program  különféle
              verzióit  különféleképpen  kell  meghívni,  szükséges  lehet   a
              /sbin/mount.smb  shell  szkript  alkalmazása,  amely beállítja a
              kívánt hívást.  Az iso9660 típus az alapértelmezett. A -t  opció
              hiánya esetén, vagy ha az auto típus lett megadva, a szuperblokk
              alapján próbál a rendszer választani a minix, ext, ext2,  xiafs,
              iso9660,  romfs  ,ufs,  ntfs,  qnx4, bfs listából. Ha ez a próba
              sikertelen,     a     mount     megpróbálja     elolvasni     az
              /etc/filesystemsfájlt,   vagy   ha   az  nem  létezik,  akkor  a
              /proc/filesystems fájlt, és minden ebben található fájlrendszert
              megpróbál,  kivéve a "nodev" címkéjűeket, mint pl. a proc és nfs
              esetén.

              Megjegyzendő, hogy az auto típus hasznos lehet felhasználó által
              csatolt  floppik  esetében.   Az/etc/filesystemsfájl létrehozása
              akkor hasznos, ha meg szeretnénk változtani a próbák sorrendjét,
              (pl. próbálja előbb a vfat-et és csak utána az msdos-t), vagy az
              autoloader  kernelmodult  használjuk.   Figyelem:  a  típuspróba
              ökölszabályokat használ, azaz bizonyos `mágikus' dolgok meglétét
              vizsgálja, és így néha rosszul érzékeli a típust.

              Több mint egy típus is megadható egy vesszőkkel tagolt listával.
              A típusok kiegészíthetők a no előtaggal, amely azt jelenti, hogy
              az adott típussal kapcsolatban nem kell műveletet  végezni.  (Ez
              pl. a -a opcióval együtt lehet értelmes.)

              Például a
                     mount -a -t nomsdos,ext
              parancs  minden  fájlrendszert  csatol, amely nem msdos vagy ext
              típusú.

       -o     Az opciókat a -o utáni vesszőkkel tagolt listával adhatjuk  meg.
              Néhány  ilyen  opció csak akkor hasznos, ha a /etc/fstab fájlban
              szerepel.  A  következő  opciókat  minden  fájlrendszer   esetén
              alkalmazhatjuk.

              async  A  fájlrendszer  minden írási/olvasási művelete aszinkron
                     módon megy végbe.

              atime  Frissíti az inode-ok elérési ideit minden elérés  esetén.
                     (Alapértelmezett.)

              auto   A fájlrendszer csatolható a -a opcióval.

              defaults
                     Az  alapértelmezett  opciókat  használja. Ezek: rw, suid,
                     dev, exec, auto, nouser, és async.

              dev    Értelmezi   a   karakteres   vagy    blokkos    speciális
                     eszközfájlokat a fájlrendszeren.

              exec   Megengedi a bináris fájlok futtatását.

              noatime
                     Nem  frissíti  az  inode-ok  elérési  ideit minden elérés
                     esetén. (Ez hasznos lehet pl.  a  `news  spool'  gyorsabb
                     elérésének biztosítására news szerverek esetén.)

              noauto Csak   kifejezett  parancsra  csatolható,  azaz  pl.   -a
                     opcióval nem csatolódik.

              nodev  Nem  értelmezi  a  karakteres  vagy   blokkos   speciális
                     eszközfájokat a fájlrendszeren.

              noexec Nem  engedi  meg  a  csatolt rendszeren található bináris
                     fájlok futtatását.  Ez pl. akkor lehet  hasznos,  ha  egy
                     szerver  más  architektúrájú  binárisokat  is  tartalmazó
                     fájlrendszert használ, mint a sajátja.

              nosuid Nem engedélyezi  a  set-user-identifier  (suid)  és  set-
                     group-identifier (sgid) bitek használatát.

              nouser Megtiltja  minden  közönséges (nem root) felhasználónak a
                     fájlrendszer csatolását. (Alapértelmezett.)

              remount
                     Megkísérli   egy   már   csatolt   fájlrendszer    újboli
                     csatolását. Ezt arra szokás használni, hogy más opciókkal
                     csatoljuk újra a fájlrendszert, például egy korábban csak
                     olvasható fájlrendszert írhatóvá tegyünk.

              ro     Csak olvasható módon csatolja a fájlrendszert.

              rw     Írható/olvasható módon csatolja a fájlrendszert.

              suid   Engedélyezi  a  set-user-identifier  (suid) és set-group-
                     identifier (sgid) bitek használatát.

              sync   A   fájlrendszer    írási    és    olvasási    műveleteit
                     szinkronizáltan végzi.

              user   Megengedi  minden  közönséges (nem root) felhasználónak a
                     fájlrendszer  csatolását.  Ez  az  opció  bekapcsolja   a
                     noexec,  nosuid,  és nodev opciókat, hacsak nem a további
                     opciók ezt felülbírálják. (Biztonsági  okokból  ezt  csak
                     nagyon átgondolt esetekben szabad megtenni.)

FÁJLRENDSZER-SPECIFIKUS CSATOLÁSI OPCIÓK

       A  következő  opciók  csak bizonyos fájlrendszerek esetén használhatók.
       Fájlrendszer szerint  rendezzük  őket.  Mindegyiknek  a  -o  után  kell
       állnia.

   Az `affs' típus csatolási opciói
       uid=rtk és gid=rtk
              A  gyökér  fájlrendszer  tulajdonosát  és csoportját állítja be.
              (Alapértelmezés szerint uid=gid=0, de  ezek  az  opciók  `érték'
              megadása  nélkül  az  aktuális  processztől  veszik  a megfelelő
              értékeket.)

       setuid=rtk és setgid=rtk
              A fájlok tulajdonosát és csoportját állítja be.

       mode=rtk
              Minden fájl módját ` rtk &  0777'-re  állítja  be  az  eredeti
              engedélyektől függetlenül. Keresési engedélyt ad minden olvasási
              engedéllyel rendelkező könyvtárra.  Az  értéket  oktálisan  kell
              megadni.

       protect
              Nem engedi a védelmi bitek megváltoztatását.

       usemp  A  gyökér  fájlrendszer  uid  és  gid  értékét  a csatolási pont
              megfelelő értékeire  állítja  be  az  első  szinkronizálás  vagy
              lecsatolás   alkalmával,   majd   kikapcsolja   ezt  az  opciót.
              Különös...

       verbose
              Informatív üzenetet nyomtat minden sikeres csatoláskor.

       prefix=string
              A kötegnév (volume)  előtt  használható  előtag,  amikor  kötést
              követ egy program.

       volume=string
              A  `/'  előtt  használandó  maximum  30 karakteres előtag. Ezt a
              szimbolikus kötések követésekor használja.

       reserved=rtk
              Az  eszköz  elején  található  nem   használt   blokkok   száma.
              (Alapértelmezés: 2)

       root=rtk
              Közvetlenül megadja a gyökérblokk (root block) helyzetét.

       bs=rtk
              Megadja a blokkméretet. Érvényes értékei: 512, 1024, 2048, 4096.

       grpquota / noquota / quota / usrquota
              Ezeket elfogadja, de figyelmen kívül hagyja.

   A `coherent' típus csatolási opciói
       Nincs ilyen opció.

   Az `ext' típus csatolási opciói
       Nincs ilyen opció.  Megjegyzendő, hogy az `ext'  fájlrendszer  elavult,
       használata nem ajánlott.  A Linux 2.1.21-es kernelétől ez már nem része
       a kernelnek.

   Az `ext2' típus csatolási opciói
       Az `ext2' fájlrendszer a standard  Linuxos  fájlrendszer.  Figyelem:  A
       2.0.4  kernelváltozat  előtt  egy programozási hiba miatt véletlenszerű
       opciókkal is csatolható volt, azóta ezt már javították.

       bsddf / minixdf
              A  statfs  rendszerhívás  viselkedését  állítja  be.  A  minixdf
              megadása   esetén   az   f_blocks  mező  a  fájlrendszer  összes
              blokkjainak száma,  míg  bsddf  esetén  (ez  az  alapértelmezés)
              kivonja  az  ext2  rendszer  által  használt overhead blokkokat,
              melyek nem elérhetők a fájlok tárolása céljából. Így  lehetséges
              pl. a következő:

       % mount /k -o minixdf; df /k; umount /k
       Filesystem   1024-blocks  Used Available Capacity Mounted on
       /dev/sda6      2630655   86954  2412169      3%   /k
       % mount /k -o bsddf; df /k; umount /k
       Filesystem   1024-blocks  Used Available Capacity Mounted on
       /dev/sda6      2543714      13  2412169      0%   /k

       (Figyeljük meg, hogy ez a példa azt is mutatja, hogy parancssori opciók
       is használhatók a /etc/fstab -beliek mellett.)

       check / check=normal / check=strict
              Az ellenőrzési szint beállítása. Amikor ezen opciók  valamelyike
              adott  (alapértelmezés:  check=normal ) az inode-ok és a blokkok
              bittérképei  a  csatolás  esetén  ellenőrzésre   kerülnek.    Ez
              nagyságrendileg  fél  percig  tart  egy  nagy  lemez  esetén.  A
              `strict' megadásakor a blokkok felszabadításakor  (deallocation)
              ellenőrzi, hogy a felszabadítandó blokk az adatzónában van-e.

       check=none / nocheck
              Nem ellenőriz.

       debug  Hibakereső  (debugging)  információt  ad  minden  (újra)csatolás
              esetén.

       errors=continue / errors=remount-ro / errors=panic
              A  hibák  esetén  való  viselkedést  állítja  be.  A  `continue'
              megadásakor  hiba  esetén  is folyatja a műveletet, `remount-ro'
              esetén csak olvasható  módban  folytatja  a  csatolást,  `panic'
              esetén  hibára  leállítja az egész rendszert. Az alapértelmezett
              viselkedés  a  fájlrendszer  szuperblokkjában  tárolódik,  és  a
              tune2fs (8) segítségével lehet megváltoztatni.

       grpid vagy bsdgroups / nogrpid vagy sysvgroups
              Ezek  az  opciók  azt  határozzák meg, milyen csoportazonosítója
              lesz az újonnan létrehozott fájloknak. A grpid  használatával  a
              létrehozott  fájl könyvtárának csoportját használja, másképp (és
              ez az alapértelmezett) az aktuális  processz  `fsgid'-jét  veszi
              alapul,  hacsak  nem a könyvtár `setgid' bitje be van kapcsolva,
              amely esetben a csoportazonosítót a szülőkönyvtárból  veszi,  és
              könyvtár  létrehozása esetén erre is beállítja a `setgid' bitet.

       resgid=n és resuid=n
              Az `ext2' fájlrendszer az elérhető terület  egy  kis  százalékát
              fenntartja  magának.  (Ez a százalék alapértelmezésben 5%. Lásd:
              mke2fs(8) és tune2fs(8).)  Ezek az opciók azt határozzák meg, ki
              (milyen   felhasználói-   vagy   csoportazonosítóval  rendelkező
              felhasználó) használhatja ezeket a fenntartott blokkokat.

       sb=n   Az 1-es blokk helyett az n -ediket használja szuperblokknak.  Ez
              sérült   fájlrendszereknél   lehet   hasznos.    Rendszerint   a
              szuperblokk másolatai minden 8192. blokkban megtalálhatók,  azaz
              az   1,   8193,   16385,   ...   blokkokban.    (Így   egy  nagy
              fájlrendszerben a szuperblokknak több száz  másolata  is  lehet.
              Jelenleg nincs az `mke2fs'-nek olyan opciója, amely kisebb számú
              másolat írását állítaná be.)

       grpquota / noquota / quota / usrquota
              Ezeket az opciókat elfogadja, de figyelmen kívül hagyja.

   A `fat' fájlrendszer csatolási opciói
       Megjegyzendő, hogy a fat  nem  egy  különálló  fájlrendszer,  hanem  az
       msdos, umsdos és vfat rendszerek közös része.

       blocksize=512 / blocksize=1024
              A blokkméretet adja meg. (Alapértelmezés: 512.)

       uid=rtk és gid=rtk
              Beállítja   az   összes   fájl   tulajdonosát   és   csoportját.
              (Alapértelmezés szerint ezeket az  aktuális  processz  adataiból
              veszi.)

       umask=rtk
              Beállítja  az  `umask'  értékét. (Ez azon engedélyek bitmaszkja,
              melyek nem használhatóak.) Alapértelmezett  értéke  az  aktuális
              processz `umask'-ja.  Az `érték'-et oktálisan kell megadni.

       check=rtk
              Három különböző szint állítható be:

              r[elaxed]
                     A  kis- és nagybetűk egyenértékűek, a nevek hosszú részei
                     csonkolásra  kerülnek.   (Pl.   verylongname.foobar  -ból
                     verylong.foo  lesz);  a bevezető és beágyazott szóközöket
                     elfogadja a név bármelyik részében.

              n[ormal]
                     Ugyanaz, mint "relaxed", de sok speciális  karaktert  (*,
                     ?,  <,  szóköz, stb.)  visszautasít a fájlnevekben. Ez az
                     alapértelmezett.

              s[trict]
                     Ugyanaz, mint "normal", de a  nevek  hosszú  részeket  és
                     speciális  karaktereket is tartalmazhatnak. Ilyeneket (+,
                     =,  szóköz,  stb.)  a  Linux  használ,   de   az   MS-DOS
                     visszautasít.

       codepage=rtk
              Beállítja  azt  a kódlapot, amelyet a rendszer a fájlnevek rövid
              alakjának  kódolására  fog   használni   a   FAT   és   a   VFAT
              fájlrendszereken. Az alapértelmezett a 437-es kódlap.

       conv=b[inary] / conv=t[ext] / conv=a[uto]
              A fat fájlrendszer végre tudja hajtani a CRLF<-->NL konverziót a
              kernelben.  (Ez  az  MS-DOS  és  a  UNIX  szövegformátuma  közti
              különbség.) A következő konverziós módok elérhetőek:

              binary Nincs konverzió. Ez az alapértelmezett.

              text   A CRLF<-->NL transzfomációt minden fájlra alkalmazza.

              auto   A    CRLF<-->NL   transzformációt   azokra   a   fájlokra
                     alkalmazza,   melyeknek   nem   ``közismerten   bináris''
                     kiterjesztésük   van.   Ezen   kiterjesztések  listája  a
                     fs/fat/misc.c eleje alapján aktuálisan a következő:  exe,
                     com,  bin,  app,  sys, drv, ovl, ovr, obj, lib, dll, pif,
                     arc, zip, lha, lzh, zoo, tar, z, arj, tz, taz, tzp,  tpz,
                     gz,  tgz,  deb, gif, bmp, tif, gl, jpg, pcx, tfm, vf, gf,
                     pk, pxl, dvi.

              Olyan programok, melyek kiszámolt  véletlen  pozícióban  történő
              fájlelérést  (lseek)  alkalmaznak,  nem szeretik a kernel szintű
              szövegkonverziót. Ilyenkor akár adatvesztés is felléphet,  ezért
              legyünk óvatosak!

              Bináris   módban   illesztett  fájlrendszerek  esetén  különböző
              konverziós programokat (pl. fromdos, todos) használhatunk.

       debug  Hibakereső üzemmódba kapcsol. Egy, a változatot  tükröző  string
              és  a fájlrendszer paramétereit tartalmazó lista kerül kiírásra.
              (Ezeket az adatokat akkor is kinyomtatja, ha a  paraméterek  nem
              konzisztensek.)

       fat=12 / fat=16
              Megadja,   hogy   12  vagy  16  bites  a  fat.  Felülbírálja  az
              automatikus FAT típus érzékelést. Óvatosan használandó!

       iocharset=rtk
              Az a karakterkészlet, amit a rendszer használ a 16 bites unicode
              karakterek  és  a  8  bites  karakterek  között. Az iso8859-1 az
              alapértelmezett.  A   hosszú   fájlnevek   unicode   formátumban
              tárolódnak a lemezen.

       quiet  Csendes  (quiet)  üzemmódba  kapcsol.  Megkísérli elérni, hogy a
              `chown' és `chmod'  parancsok  akkor  se  jelezzenek  hibát,  ha
              sikertelenek voltak. Óvatosan használandó!

       sys_immutable, showexec, dots, nodots, dotsOK=[yes|no]
              Különféle   félrevezető   kísérletek,   hogy  a  Unix  vagy  DOS
              konvenciókat ráerőltessük a FAT fájlrendszerre.

   A `hpfs' típus csatolási opciói
       uid=rtk és gid=rtk
              Beállítja   az   összes   fájl   tulajdonosát   és   csoportját.
              (Alapértelmezés  szerint  ezeket  az aktuális processz adataiból
              veszi.)

       umask=value
              Beállítja az `umask' értékét. (Ez  azon  engedélyek  bitmaszkja,
              melyek  nem  használhatóak.)  Alapértelmezett értéke az aktuális
              processz `umask'-ja.  Az `érték'-et oktálisan kell megadni.

       case=lower / case=asis
              Minden fájlnevet kisbetűssé konvertál vagy  meghagy  az  eredeti
              állapotban. (Alapértelmezett: case=lower.)

       conv=binary / conv=text / conv=auto
              A  conv=text  megadása  esetén  töröl  néhány véletlenszerű CR-t
              (speciálisn ha NL-ek követik) a fájlok  olvasásakor.   conv=auto
              esetén  többé-kevésbé  véletlenszerűen  választ  conv=binary  és
              conv=text  között.  A  conv=binary  megadása  pedig   mindenféle
              konverzió elhagyását jelenti. Ez az alapértelmezett.

       nocheck
              Nem szakítja meg a csatolási folyamatot ha néhány konzisztencia-
              teszt nem teljesül.

   Az `iso9660' típus csatolási opciói
       A normális iso9660 fájlnevek 8.3 formában jelennek meg, azaz a  DOS-hoz
       hasonló  megszorítások  vonatkoznak  a  fájlnevek  hosszára,  és minden
       karakter kisbetűs.  Továbbá  nincs  bejegyzés  a  tulajdonos,  védelem,
       kötések  száma,  a  speciális  blokkos  vagy  karakteres eszközök, stb.
       számára.

       A `Rock Ridge' egy bővítése az `iso9660'-nak, amely biztosítja az előbb
       felsorolt   Unix-szerű  lehetőségeket.  Alapvetően  minden  könyvtárhoz
       tartozik egy ilyen bővítés,  amely  ezeket  a  speciális  információkat
       tartalmazza,   és   amikor   a   Rock  Ridge  működik,  a  fájlrendszer
       megkülönböztethetetlen a normális Unix fájlrendszertől. (Kivéve persze,
       hogy csak olvasható.)

       norock Kikapcsolja  a  Rock Ridge bővítést, akkor is ha jelen van. Lásd
              map.  nojoliet Kikapcsolja a Microsoft Joliet bővítést, akkor is
              ha jelen van. Lásd map.

       check=r[elaxed] / check=s[trict]
              A   check=relaxed   használata   esetén  a  fájlneveket  először
              kisbetűssé alakítja. Ez valószínűleg csak a norock és map=normal
              -lal együtt hasznos. (Alapértelmezett: check=strict.)

       uid=rtk és gid=rtk A fájlrendszer összes
              fájljának   felhasználói-   és  csoportazonosítóját  a  megadott
              értékre   állítja   be.   Ez   felülbírálja   a   `Rock   Ridge'
              kiterjesztésből származó hasonló információkat. (Alapértelmezés:
              uid=0,gid=0.)

       map=n[ormal] / map=o[ff]
              A Rock Ridge-t nem használó egységekre a normális névfordítás  a
              nagybetűs  ASCII  kódokat kisbetűsre alakítja, elhagyja a követő
              `;1'-et és a `;'-t `.'-ra  cseréli.  A  map=off  esetében  ez  a
              fordítás  nem  történik  meg.  Lásd:  norock.  (Alapértelmezett:
              map=normal.)  A map=acorn hasonló,  mint  a  map=normal,  de  az
              Acorn bővítésre is vonatkozik, ha az jelen van.

       mode=rtk
              Nem  Rock Ridge eszközökre minden fájlnak a megadott módot adja.
              (Alapértelmezés: olvasási engedély mindenkinek.) A Linux  2.1.37
              óta  ezt az `érték'-et nem muszáj oktálisan megadni. (Az oktális
              esetet egy kezdő 0 jelzi.)

       unhide Mutatja a rejtett (hidden) és a kapcsolódó (associated) fájlokat
              is.

       block=[512|1024|2048]
              A  blokkméretet  a  megadott  értékre  állítja. (Alapértelmezés:
              block=1024.)

       conv=a[uto] / conv=b[inary] / conv=m[text] / conv=t[ext]
              (Alapértelmezett:  conv=binary.)   A  Linux  1.3.54  óta   nincs
              hatása.  (Nem  bináris beállítás nagyon veszélyes szokott lenni,
              és sokszor járt adatvesztéssel.)

       cruft  Amennyiben a fájl hosszának legfelső bájtja problémákat okozhat,
              ez   az  opció  használható  a  felsőbb  bitek  figyelmen  kívül
              hagyására. Ez azt eredményezi, hogy  a  fájlok  legfeljebb  16MB
              hosszúak lehetnek. A `cruft' opció automatikusan bekapcsol, ha a
              teljes CDROM-nak vad mérete van. (Pl. negatív, vagy  több,  mint
              800  MB.)  Szintén  bekapcsolódik,  ha 0 és 1-től eltérő a köteg
              sorozatszáma (volume sequence number).

       session=x
              Kiválasztja a kívánt session-t egy multisession CD-n.  (A  2.3.4
              óta.)

       sbsector=xxx
              A session kezdő szektorát adja meg. (A 2.3.4 óta.)

   A `minix' típus csatolási opciói
       Nincs ilyen opció.

   Az `msdos' típus csatolási opciói
       Lásd  a  `fat'  opcióinál. Ha egy msdos fájlrendszer következetlenséget
       érzékel, hibát jelent, és a fáljrendszert  csak  olvashatóvá  teszi.  A
       fájlrendszer újracsatolással ismét írhatóvá tehető.

   Az `ncp' típus csatolási opciói
       Csakúgy,  mint  az  nfs,  az  ncp  megvalósítása  elfogad  egy  bináris
       argumentumot ( struct ncp_mount_data) a csatolási rendszerhíváshoz. Ezt
       az  argumentumot  az  ncpmount(8)  állítja  össze.  A  mount  jelenlegi
       változata nem ismeri az ncp-t.

   Az `nfs' típus csatolási opciói
       A szöveges, kernel  által  feldolgozott  opcióstring  helyett   az  nfs
       fájlrendszer egy struct nfs_mount_data típusú bináris argumentumot vár.
       A mount program önmaga dolgozza fel a  következő,  `tag=érték'  formájú
       opciókat,  és  az  említett  struktúrába  rakja őket: rsize=n, wsize=n,
       timeo=n, retrans=n,  acregmin=n,  acregmax=n,  acdirmin=n,  acdirmax=n,
       actimeo=n,  retry=n,  port=n, mountport=n, mounthost=name, mountprog=n,
       mountvers=n,  nfsprog=n,  nfsvers=n,   namlen=n.    Az   addr=n   opció
       megengedett, de nincs jelentése.

       Továbbá, a következő logikai opciókat, melyek előtt a no szócska állhat
       is felismeri: bg, fg, soft, hard, intr, posix, cto, ac, tcp, udp, lock.
       Részleteket lásd: nfs(5).

       Különösen hasznos opciók a következők:

       rsize=8192,wsize=8192
              Ez   jelentősen   gyorsabbá   teszi   az   nfs   kapcsolatot  az
              alapértelemezett 1024-es blokkmérethez képest.

       hard   Azok  a  programok,  melyek   egy   NFS-en   keresztül   csatolt
              fájlrendszer    valamely   fájlját   használják,   felfüggesztik
              működésüket  (hang)  szerverhiba   esetén.    A   processz   nem
              megszakítható vagy megállítható a kill paranccsal, hacsak nem az
              intr is megadásra kerül. Az NFS szerver rendbejövetele esetén  a
              program  futása  zavartalanul  folytatódik.  Általában  erre van
              szükség.

       soft   Ez az opció megengedi, hogy a kernel ne várakozzon tovább, ha az
              NFS-szerver  egy  megadott  ideig  nem  válaszol.  Ez  az  idő a
              timeo=time opcióval adható meg. Ez az opció akkor lehet hasznos,
              ha  az  NFS-szerver  néha  nem válaszol, vagy néha újraindítják,
              miközben néhány processz fájlokat próbál letölteni a szerverről.
              Általában ez sok gonddal jár.

       nolock Nem használja a `lock-olást'. Nem indítja a lockd-t.

   Az `ntfs' típus csatolási opciói
       iocharset=nv
              A fájlnevek visszaadásához használt karakterkészlet.  A VFAT-tel
              ellentétben a NTFS nem  enged  hozzáférni  az  olyan  fájlokhoz,
              amelyek nevében nem konvertálható karakterek vannak.

       utf8   Az UTF-8 kódolást választja a fájlnevek konverziójára.

       uni_xlate=[0|1|2]
              A  0  (vagy  `no'  vagy  `false')  illetve az 1 (vagy `yes' vagy
              `true') beállításnál a VFAT stílusú kódolást használja azokra  a
              fájlnevekre,  amelyben  egyes karakterek kívül esnek az aktuális
              karakterkészleten.   A  2  érték  hatására  egy   ":"-tal   lesz
              helyettesítve a kérdéses karakter.

       posix=[0|1]
              Ha  be van kapcsolva (posix=1), akkor a fájlrendszer különbséget
              tesz a kis- és nagybetűk között.  A  8.3  alakú  álnevek  kemény
              kötésként  (hard  link)  jelennek meg, ahelyett hogy el lennének
              rejtve.

       uid=rtk, gid=rtk és umask=rtk
              A  fájlok  hozzáférési  jogait  állítja  be  a   fájlrendszeren.
              Alapértelmezésben  minden fájl a root tulajdonában van, és senki
              más nem olvashatja.

   A `proc' típus csatolási opciói
       uid=rtk és gid=rtk
              Ezeket az opciókat elfogadja, de  tapasztalataim  szerint  nincs
              hatásuk.

   A `romfs' típus csatolási opciói
       Nincs ilyen opció.

   Az `smbfs' típus csatolási opciói
       Csakúgy,  mint  az  nfs,  az  smb  jelenlegi implementációja egy struct
       smb_mount_data típusú bináris argumentumot vár. Ezt az argumentumot  az
       smbmount(8)  állítja össze, és a mount jelen verziója (2.9w) semmit sem
       tud az `smb'-ről.

   A `sysv' típus csatolási opciói
       Nincs ilyen opció.

   Az `udf' típus csatolási opciói
       gid=   At alapértelmezett csoport.

       umask= Az alapértelmezett umask.

       uid=   Az alapértelmezet felhasználó.

       unhide Mutatja a rejtett fájlokat.

       undelete
              Mutatja a törölt fájlokat.

       strict Szigorú alkalmazkodás (nem használt).

       utf8   (nem használt).

       iocharset
              (nem használt).

       bs=    A blokkméret. (Nem biztos, hogy  működik,  ha  nem  2048-ra  van
              állítva.)

       novrs  Átugorja a kötetek sorrendjének felismerését.

       session=
              Nullától  kezdi  számolni a CDROM session-öket. Alapértelmezett:
              az utolsó session.

       anchor=
              Felülbírálja a szabványos horgonypontot. Alapértelmezett: 256.

       volume=
              Felülbírálja a VolumeDesc helyét. (nem használt)

       partition=
              Felülbírálja a PartitionDesc helyét. (nem használt)

       lastblock=
              A fájlrendszer utolsó blokkja.

       fileset=
              Felülbírálja a fájlkészlet blokk helyét. (nem használt)

       rootdir=
              Felülbírálja a gyökérkönyvtár helyét. (nem használt)

   Az `ufs' típus csatolási opciói
       ufstype=rtk Az UFS fájlrendszert széles körben használják a különböző
       operációs  rendszerek.  A  probléma  az,  hogy  az egyes megvalósítások
       eltérnek egymástól, néhány az egyes verziók  néhány  sajátossága  nincs
       dokumentálva,  ezért  nehéz  az  ufs  típusát automatikusan felismerni.
       Emiatt  kell  megadni  a  felhasználónak  az  ufs   típusát   a   mount
       opciójaként.  A lehetséges értékek:

              old    Az   ufs   régi  formája,  ez  az  alapértelmezett,  csak
                     olvasható.

              44bsd  BSD-szerű   operációs    rendszer    által    létrehozott
                     fájlrendszerekhez (NetBSD,FreeBSD,OpenBSD).

              sun    SunOS  vagy  Solaris  által  Sparc platformon létrehozott
                     fájlrendszerekhez.

              sunx86 Solaris     által     x86     platformon      létrehozott
                     fájlrendszerekhez.

              nextstep
                     NeXTStep    által   (NeXT   munkaállomáson)   létrehozott
                     fájlrendszerekhez (egyelőre csak olvasható).

              nextstep-cd
                     NeXTStep CDROM-hoz (block_size == 2048), csak  olvasható.

              openstep
                     OpenStep  által  létrehozott  fájlrendszerekhez (egyelőre
                     csak olvasható).

       onerror=rtk
              Reakció hiba esetén:

              panic  Ha hibát észlel, kernel pánikot okoz.

              [lock|umount|repair]
                     Ezek az opciók pillanatnyilag semmit  sem  csinálnak,  ha
                     hiba történik csak egy üzenet íródik ki a konzolra.

   Az `umsdos' típus csatolási opciói
       Lásd az `msdos' típusnál. A dotsOK opciót az umsdos kikapcsolja.

   A `vfat' típus csatolási opciói
       Legelőször   a   fat  opcióit  ismeri  fel.  A  dotsOK  opciót  a  vfat
       kikapcsolja. További opciók:

       uni_xlate
              A nem kezelt Unicode karaktereket  speciális  escape-sorozatokká
              alakítja.  Ez  lehetőséget  ad  az Unicode karaktereket használó
              fájlnevek mentésére és visszaállítására. Ezen opció  nélkül  egy
              `?'  jelenik  meg,  ha  az átalakítás nem lehetséges. Az escape-
              karakter a `:',  mert  ez  különben  nem  megengedett  a  `vfat'
              fájlrendszerben.  A használt escape-sorozat (ahol `u' az Unicode
              karakter): (u & 0x3f), ((u>>6) & 0x3f), (u>>12).

       posix  Megenged  olyan  fájlneveket,   melyek   csak   kisbetű/nagybetű
              szempontból különböznek.

       nonumtail
              Először   sorozatszám  nélküli  rövid  nevet  próbál  készíteni,
              mielőtt a nv~szm.kit formát próbálná.  utf8 Az UTF8 a  unicode
              a  fájlrendszerre  nézve  biztonságos  8  bites kódolása, amit a
              konzol használ. A fájlrendszerre is lehet engedélyezni ezzel  az
              opcióval.  Ha az `uni_xlate' van beállítva, akkor az UTF8 tiltva
              van.

   A `xenix' típus csatolási opciói
       Nincs ilyen opció.

   A `xiafs' típus csatolási opciói
       Nincs ilyen opció. Habár semmi rossz  nincs  a  xiafs-ben,  nem  igazán
       elterjedt, és a továbbiakban nincs karbantartva. Nem érdemes használni.
       A Linux version 2.1.21 óta nem része a kernelnek.

A HUROK ESZKÖZ (LOOP DEVICE)

       További lehetséges csatolási típus a hurok eszközön keresztüli.  Lássuk
       pl. a következő parancsot:

         mount /tmp/fdimage /mnt -t msdos -o loop=/dev/loop3,blocksize=1024

       Ez  beállítja,  hogy  a  /dev/loop3  hurokeszköz a /tmp/fdimage fájlnak
       feleljen meg, és utána ezt az eszközt a /mnt -hez csatolja. Ez a  fajta
       csatolás  három  opciót  ismer:  loop,  offset  és  encryption,  melyek
       valójában  a  losetup  (8)  opciói.  Ha  nincs  kifejezett  hurokeszköz
       említve,  de  a  `-o  loop'  adott, akkor a mount parancs megpróbál egy
       használaton kívüli hurokeszközt  felhasználni  a  csatoláshoz.   Ha  az
       /etc/mtab  nem  egy  szimbolikus kötés a /proc/mounts-ra, (ez amúgy sem
       okos dolog), akkor az összes mount-tal csatolt hurokeszköz lecsatolható
       az umount-tal.  Kézzel is lecsatolhatóak a hurokeszközök a `losetup -d'
       paranccsal, lásd losetup(8).

FÁJLOK

       /etc/fstab : a fájlrendszerek táblázata.
       /etc/mtab : a csatolt fájlrendszerek táblázata.
       /etc/mtab~ : lock fájl.
       /etc/mtab.tmp : ideiglenes fájl.

LÁSD MÉG

       mount(2), umount(2), fstab(5), umount(8), swapon(8), nfs(5), mountd(8),
       nfsd(8), mke2fs(8), tune2fs(8), losetup(8)

HIBÁK

       Egy összezavarodott fájlrendszer rendszerösszeomlást okozhat.

       Néhány  Linuxos fájlrendszer nem támogatja a -o sync -et.  (Az `ext2fs'
       tmogatja a szinkronizált  frissítéseket  (BSD  szerűen),  amikor  sync
       opcióval van csatolva).

       A   -o   remount   opció  nem  mindig  képes  a  csatolási  paraméterek
       megváltoztatására. (Pl.  minden ext2fs-specifikus  paraméterre  működik
       az  sb  kivételével, de nem változtatható meg a gid és az umask a fatfs
       esetén.

TÖRTÉNET

       Egy mount parancs az AT&T UNIX 5-ös verziójában jelent meg.

MAGYAR FORDÍTÁS

       Horváth    András    <horvatha@rs1.szif.hu>     és     Tímár     András
       <timar_a@freemail.hu>