Provided by:
manpages-hu_20010119-5_all 
NÉV
less - a `more'-hoz hasonló megjelenítő
ÁTTEKINTÉS
less -?
less -V
less [-[+]aBcCdeEfgGiImMnNqQrsSuUVwX]
[-b bufs] [-h lines] [-j line] [-k keyfile]
[-{oO} logfile] [-p pattern] [-P prompt] [-t tag]
[-T tagsfile] [-x tab] [-y lines] [-[z] lines]
[+[+]cmd] [--] [filename]...
LEÍRÁS
A less program hasonlít a more -ra, de visszafele való mozgást is
engedélyez a fájlban, nemcsak előremenőt. Továbbá a less számára nem
szükséges a teljes bemeneti fájl beolvasása az induláshoz, így nagy
szüvegfájloknál gyorsabban indul, mint a szövegszerkesztők, azaz mint
pl. a vi. A less a `termcap'-ot (illetve néhány rendszeren a
`terminfo'-t) használja így sokféle terminálon képes futni. Még
`hardcopy' terminálokra is van korlátozott támogatás. (Ilyen
terminálokon az oldal tetejére szánt sorokat egy `caret' jel vezeti
be.)
A parancsok a more és a vi parancsain alapulnak. A parancsokat egy
decimális szám (továbbiakban `N') előzheti meg, melyet a parancsok
argumentumként használhatnak.
PARANCSOK
A további leírásokban `^X' `Control-X'-et jelent, `ESC' az `Escape'
billentyűt (pl. `ESC-v' először az `Escape' gomb, majd a `v'
megnyomását jelenti.)
h vagy H
Segítség (help): a parancsok összefoglalását jelenti. Ha más
parancsneveket elfelejtenénk, célszerű erre emlékezni.
SPACE vagy ^V vagy f vagy ^F
Ha N adott, akkor ennyi sorral előregörget, különben egy
képernyőnyivel. (Lásd a `-z' opciót lentebb.) Amennyiben N
nagyobb mint a képernyő mérete, csak a görgetés végeredményét
jelzi. Figyelem: néhány rendszer a ^V-t speciális karakternek
veszi.
z Ugyanaz, mint `SPACE', de ha N is adott, ez lesz az új
képernyőméret.
ESC-SPACE
Ugyanaz, mint `SPACE', de teljes képernyőnyit görget, még akkor
is, ha közben eléri a fájl végét.
RETURN vagy ^N vagy e vagy ^E vagy j vagy ^J
Előregörget 1 (vagy N) sort. Az összes N sort megjeleníti, még
akkor is, ha ez nagyobb, mint a képméret.
d vagy ^D
Fél képernyővel (vagy N sorral) görget előre. Ha N adott, ez
lesz az alapértelmezés a későbbi `d' és `u' parancsokhoz.
b vagy ^B vagy ESC-v
Visszafele görget egy oldallal (vagy N sorral). Lásd a `-z'
opciót. Amennyiben N nagyobb mint a képernyő mérete, csak a
görgetés végeredményét jelzi.
w Ugyanaz, mint `ESC-v', de ha N adott, ez lesz az új
képernyőméret.
y vagy ^Y vagy ^P vagy k vagy ^K
Visszafele görget 1 (vagy N) sort. Az összes N sort megjeleníti,
még akkor is, ha ez nagyobb, mint a képméret. Figyelem: néhány
rendszer a ^Y-t speciális karakterként kezeli.
u vagy ^U
Fél képernyővel (vagy N sorral) görget visszafele. Ha N adott,
ez lesz az alapértelmezés a későbbi `d' és `u' parancsokhoz.
ESC-[ Vízszintesen balra görget 8 (illetve N) karaktert. Akkor működik
a legjobban, ha a `-S' (sorlevágás) opciót is használjuk.
ESC-] Vízszintesen jobbra görget 8 (illetve N) karaktert. Akkor
működik a legjobban, ha a `-S' (sorlevágás) opciót is
használjuk.
r vagy ^R vagy ^L
Újrarajzolja a képernyőt.
R Újrarajzolja a képernyőt, és eldob minden pufferelt bemenetet.
Hasznos, ha a fájl nézés közben változik.
F Előregörget, és megpróbál továbbolvasni, még fájlvég esetén is.
Szokásosan ezt a parancsot a fájl végén használjuk. Ez
lehetőséget ad arra, hogy egy olyan fájl végét tartsuk
megfigyelés alatt, amely a nézés közben nő. (Viselkedése
hasonlít a `tail -f' parancshoz.)
g vagy < vagy ESC-<
A fájl első (illetve N-edik) sorára lép. (Figyelem: lassú lehet,
ha N nagy.)
G vagy > vagy ESC->
A fájl utolsó (illetve N-edik) sorára lép. (Figyelem: lassú
lehet, ha N nagy vagy ha N nem adott, de a szabványos
bemenetről, és nem fájlból olvas a program.)
p vagy %
A fájl elejétől számítva a fájl N százaléknyi részére lép. N-nek
0 és 100 között kell lennie.
{ Amennyiben egy nyitó kapcsos zárójel van az éppen legfelsőként
megjelenített sorban, a `{' parancs a megfelelő záró `}'-jelhez
visz. A megfelelő záró jel az alsó sorban fog látszani. Ha a
felső sorban több `{' is van, az N számmal adhatjuk meg,
hányadiknak keressük a párját.
} Amennyiben egy záró kapcsos zárójel van az éppen legalsóként
megjelenített sorban, a `}' parancs a megfelelő nyitó `{'-jelhez
visz. A megfelelő nyitó jel a felső sorban fog látszani. Ha az
alsó sorban több `}' is van, az N számmal adhatjuk meg,
hányadiknak keressük a párját.
( Ugyanaz, mint `{', de a sima zárójelre vonatkozik.
) Ugyanaz, mint `}', de a sima zárójelre vonatkozik.
[ Ugyanaz, mint `{', de a szögletes zárójelre vonatkozik.
] Ugyanaz, mint `}', de a szögletes zárójelre vonatkozik.
ESC-^F Ezt a parancsot két karakter kell kövesse, melyeket
zárójelpároknak vesz, és a felső sorban található ``nyitó''
(sorrendben az első megadott) karakterhez kikeresi a ``záró''
párját, a `{'-hez hasonlóan. Pl. "ESC ^F < >" a felső sorbeli
`<' jelhez tartozó `>' jelet keresi meg.
ESC-^B Az "ESC-^F" fordított párja: a záró (második) karakterhez
tartozó nyitó párhoz görget vissza.
m Egy kisbetűs karaktert beütve utána, megjelöli az aktuális
helyzetet azzal a betűvel.
' (Aposztróf.) Egy kisbetűs karaktert beütve utána, az ezzel a
betűvel megjelölt helyzetbe tér vissza. Egy újabb aposztróf
hatására visszatér arra a pontra, ahonnét az utolsó "nagy"
mozgásra utaló parancs ki lett adva. Egy ezt követő `^' illetve
`$' jel hatására pedig a fájl elejére illetve végére ugrik. A
jelzéseket új fájl vizsgálatakor is megőrzi, így ez a parancs
bemeneti fájlok közti váltásra is alkalmas.
^X^X Ugyanaz, mint az aposztróf.
/minta Előrefele megkeresi a `minta'-t tartalmazó sort. (Ha N is adott,
az N. ilyet keresi meg.) A `minta' egy szabályos kifejezés,
ahogy azt az ed használja. A keresés a második kijelzett sortól
indul. (Lásd még a `-a' és `-j' opciókat.)
Néhány karakternek speciális jelentése van, ha a `minta' elején
szerepel; a keresés típusát módosítják, és nem magát a karaktert
jelentik:
^N vagy !
Azokat a sorokat keresi, amelyek nem illeszkednek a
mintához.
^E vagy *
Több fájlban is keres, azaz ha a keresés eléri az
aktuális fájl végét illeszkedés találat nélkül, a keresés
a parancssorban adott következő fájlban folytatódik.
^F vagy @
A keresést a parancssorban adott első fájl első sorától
kezdi, az aktuálisan kijelzett soroktól és a `-a' és `-j'
opcióktól függetlenül.
^K A mintához illeszkedő szövegeket kiemeli az aktuális
képernyőn, de nem lép az első egyezésre.
^R Nem értelmezi a szabályos kifejezések metakaraktereit,
azaz egyszerű szöveg szerinti keresést végez.
?minta Hátrafele megkeresi a `minta'-t tartalmazó sort. (Ha N is adott,
az N. ilyet keresi meg.) A `minta' egy szabályos kifejezés,
ahogy azt az ed használja. A keresés a legfelső kijelzett sor
fölötti sortól indul.
A `/'-hez hasonlóan itt is néhány karakternek speciális
jelentése van, ha a `minta' elején szerepel:
^N vagy !
Azokat a sorokat keresi, amelyek nem illeszkednek a
mintához.
^E vagy *
Több fájlban is keres, azaz ha a keresés eléri az
aktuális fájl elejét illeszkedés találat nélkül, a
keresés a parancssorban adott megelőző fájlban
folytatódik.
^F vagy @
Az parancssorban utolsóként megadott fájl utolsó sorától
kezdve keres visszafelé, függetlenül a kijelzéstől és a
`-a' illetve `-j' opcióktól.
^K Ugyanaz, mint az előre keresésnél.
^R Ugyanaz, mint az előre keresésnél.
ESC-/minta
Ugyanaz, mint "/*".
ESC-?minta
Ugyanaz, mint "?*".
n Az előző keresés ismétlése. (N megadása esetén az N. megfelelő
sor keresése.) Ha az előző keresést a ^N-nel módosítottuk, akkor
a mintához nem illeszkedő sorokat keresi. Ha az előző keresést a
^E-vel módosítottuk, akkor a keresés a következő (előző) fájlban
folyatódhat. Ha az előző keresést a ^R-rel módosítottuk, akkor a
keresés egyszerű szöveges keresés marad. Az előző keresésbeli ^F
és ^K-nak nincs hatása.
N Az előző keresés ismétlése fordított irányban.
ESC-n Az előző keresés ismétlése a fájlhatárok átlépésének
engedélyezésével. Ugyanaz, mintha az előző keresést a *-gal
módosítottuk volna.
ESC-N Ugyanaz, mint "ESC-n", csak fordított irányban.
ESC-u A keresés során vett kiemeléseket megszünteti. Amennyiben ez már
korábban megtörtént ezzel a paranccsal, visszakapcsolja a
kiemelést. Minden keresési parancs visszakapcsolja a kiemelést.
(A kiemelés a `-G' opcióval szintén kikapcsolható, ekkor sosem
kapunk kiemelést.)
:e [fájlnév]
Új fájl vizsgálata. Ha a ``fájlnév'' hiányzik, a parancssorból
vett aktuális fájlt vizsgálja újra. (Lásd a `:n' és `:p'
parancsokat lejjebb.) A százalékjel (%) a fájlnévben az aktuális
fájl nevével helyettesítődik, a `#'-jel pedig az előzőleg
vizsgált fájl nevét jelenti. Két egymást követő `%'-jel egyetlen
`%'-jelet jelent, hogy százalékjelet tartalmazó fájlnevek is
megadhatók legyenek. Hasonlóan `##' egyetlen `#'-jellel
helyettezítődik.
A megadott fájlnév a parancssori fájlnévlistába beillesztésre kerül,
így a későbbi `:n' és `:p' parancsok ezt is elérik. Amennyiben a
fájlnév több fájlt ad meg, mindegyik neve beillesztésre kerül, és a
vizsgálat az elsővel folytatódik.
^X^V vagy E
Ugyanaz, mint :e. Figyelem: néhány rendszeren a ^V-nek
speciális jelentése van. Ilyen rendszereken ^V nem használható.
:n A következő fájl vizsgálatára ugrik. (N megadása esetén az N.
következőre.)
:p Az előző fájl vizsgálatára ugrik. (N megadása esetén az N.
előzőre.)
:x A parancssorban megadott első (illetve N.) fájl vizsgálatával
folytatja.
= vagy ^G vagy :f
A nézett fájlról ad némi információt, azaz kiírja a nevét, a
sorszámot, és az alsó sor bájt offszetjét. Ha lehetséges, kiírja
a fájl hosszát, a fájl sorainak számát, és az utolsó sor előtti
fájlrész nagyságát a teljes mérethez viszonyítva százalékokban.
- A parancsori opciók (lásd lejjebb) valamelyikének jelét ez után
írva, azon opció beállítását változtatja meg, és egy üzenetet ad
az új beállításokról.
Ha egy opciónak argumentuma is van (pl. `-b' és `-h' esetén numerikus,
vagy `-P' és `-t' esetén string), az opció betűje után beírható. Ha
nincs új érték megadva, az aktuális beállítás íródik ki, és változás
nem tórténik.
-+ A parancsori opciók (lásd lejjebb) valamelyikének jelét ez után
írva, azon opció értékét az alapértelmezettre állítja vissza, és
erről üzenetet küld. (A "-+X" parancs ugyanazt csinálja, mint a
parancssori "-+X".) Nem működik string-értékű opciókra.
-- A parancsori opciók (lásd lejjebb) valamelyikének jelét ez után
írva, azon opció értékét az alapértelmezett "ellentétére"
állítja vissza, és erről üzenetet küld. (A "--X" parancs
ugyanazt csinálja, mint a parancssori "-X".) Nem működik
numerikus vagy string-értékű opciókra.
_ (Aláhúzásel.) A parancsori opciók (lásd lejjebb) valamelyikének
jelét ez után írva, üzenetet küld az opció pillanatnyi
beállításáról. Az opció beállítása nem változik.
+cmd A `cmd' parancs ezután minden új fájl megvizsgálásakor
végrehajtódik. Pl. `+G' azt eredményezi, hogy a less minden
fájlt a végén kezd kijelezni, és nem az elején.
V A futó less verziószámát adja.
q vagy Q vagy :q vagy :Q vagy ZZ
Kilép a less programból.
A következő 4 opció érvényessége az aktuális installációtól függ.
v Egy szövegszerkesztőt hív meg az aktuálisan nézett fájl
szerkesztésére. A szövegszerkesztőt a ``VISUAL'' környezeti
változóból veszi, vagy ha az nincs, akkor az ``EDITOR'' nevűből,
illetve ha ez sincs, az alapértelmezett ``vi''-t használja. Lásd
még a ``LESSEDIT'' leírását a ``PROMPTS'' fejezet alatt.
! burok-parancs
Meghív egy burkot (shell), hogy a burok-parancsot lefuttassa. A
fájlnevekben levő százalékjel (%) az aktuális fájl nevével lesz
helyettesítve, a `#' jel pedig az előzőekben vizsgált fájl
nevével. "!!" megismétli az előző burok-parancsot. "!" parancs
nélkül egy burokhívást eredményez. Unix rendszereken a
burokhívást a ``SHELL'' környezeti változó alapján végzi,
illetve annak hiánya esetén az ``sh''-t hívja meg. MS-DOS és
OS/2 rendszerekben a burok a szokásos parncsfeldolgozó.
| <m> burok-parancs
Itt <m> tetszőleges jelölő karaktert jelent. A bemeneti fájl az
aktuális képernyő tetején látható és az ``<m>'' által
meghatározott sorok közti részét a burok-parancshoz csövezi. <m>
lehet `^' vagy `$' is, amik rendre a fájl elejét illetve végét
jelentik. Ha <m> értéke `.' vagy újsorjel, az aktuális képernyőt
csövezi.
s fájlnév
A bemenetet egy fájlba menti. Ez csak akkor működik, ha a
bemenet egy cső, nem pedig rendes fájl.
OPCIÓK
Az alábbiakban a parancssori opciók leírása következik. Legtöbbjük a
less futása közben is átállítható a "-" paranccsal.
A ``LESS'' környezeti változó értékei is opcióként kerülnek
feldolgozásra, azaz pl. ha nem akarjuk mindig beírni, hogy "less
-opciók ..." minden egyes less híváskor, tehetjük a következőket: csh
esetn:
setenv LESS "-opciók"
vagy sh esetn:
LESS="-opciók"; export LESS
A környezeti változó a parancssor előtt kerül feldolgozásra, így a
parancssori opciók felülbírálhatják a ``LESS'' értékét. Ha egy opció
megjelenik a ``LESS'' tartalmában, vissza lehet állítani az alapértékét
a "-+" parancssori opcióval.
A string argumentumú opciók (pl. `-P') esetén egy dollárjel ($)
használható a string végének jelölésére.
-? Ez az opció egy összegzést ír ki a less által elfogadott
parancsokról. (Ugyanaz, mint a `h' parancs.) Amennyiben a
használt burok értelmezi a kérdőjelet, szükséges lehet idézni a
következő módon: "-\?".
-a A keresést az utolsó kijelzett sor utántól indítja.
Alapértelmezés szerint ugyanis a keresés a második kijelzett
sortól indul, illetve az utolsó találatot jelzett sortól (lásd
`-j' opció).
-bn A pufferek számát adja meg, amiket a less az egyes fájlokhoz
használ. A pufferek 1K méretűek, és alapértelmezés szerint 10
puffert foglal le fájlonként, kivéve ha a fájl egy csőből jön.
(Lásd `-B' opció.)
-B Alapértelmezés szerint a csőből olvasott adatok olvasása esetén
a pufferek lefoglalása automatikusan, igény szerint történik.
Sok adat csőből olvasása esetén ez nagy memőriafoglalást
eredményez. A `-B' opció kikapcsolja ezt az automatikus
foglalást, és csak a `-b'-vel meghatározott számú puffert fog
használni a program. Figyelem: `-B' hibás kijelzést
eredményezhet, mert csak az aktuálisan vizsgált fájlrész marad a
memóriában, a régebbi adatok elvesznek. (Tehát nem érdemes
használni, ha visszalapozást is akarunk egy cső kimenetében.)
-c A teljes képernyő újrarajzolásokat felülről lefele végzi.
Alapértlemzés szerint ugyanis az újrarajzolások alulról történő
görgetéssel történnek.
-C Ugyanaz, mint `-c', de az újrarajzolás előtt törlés is történik.
-d Ez az opció elnyomja azokat a hibaüzeneteket, amelyek buta
terminálokon keletkeznek azzal kapcsolatban, hogy bizonyos
funkciók nem érhetők el a terminálon. (Pl. képernyőtörlés,
visszafele görgetés.) Viselkedésbeli változást tehát nem okoz,
csak a hibaüzeneteket mellőzi.
-Dxszn
(Csak MS-DOS esetén.) A kijelzett szöveg színét állítja be. x
egyetlen karakter, mely a színezendő szöveg típusát jelenti:
`n'=normál szöveg, `s'=`standout', `d'=vastag, `u'=aláhúzott,
`k'=villogó. szn egy ponttal elválasztott számpár, ahol az
első szám az előtér- a második a háttérszínt adja meg. Egyetlen
n szám megadása ugyanaz, mint n.0.
-e Azt eredményezi, hogy a less automatikusan kilép, ha másodszor
éri el a fájl végét. (Alapértelmezés szerint csak a "q"-val
lehet kilépni.)
-E Azt eredményezi, hogy a less automatikusan kilép, ha eléri fájl
végét.
-f A nem szabályos fájlokat is mindenképpen megnyitja. (Nem
szabályos fájl a könyvtár és az eszközfájl.) Elnyomja a bináris
fájlra utaló figyelmeztetést is. Alapértelmezés szerint a less
visszautasítja ezen fájlok megnyitását.
-g Alapértelmezetten a less minden stringet kiemel, mely
illeszkedik az utolsó kereséshez. Ez az opció azt állítja be,
hogy csak az utolsó keresési parancs által megadott egyetlen
string lesz kiemelve. Ez egy kicsit gyorsabbá teszi a less
futását.
-G Ez az opció minden kiemelést letilt a keresésekkor.
-hn A visszagörgetés maximális sorszámát állítja be. Amennyiben n
sornál többet kellene visszagörgetni, a képernyőt újrarajzolja.
(Ha a terminál nem támogatja a visszagörgetést, `-h0' beállítás
lesz feltételezve.)
-i Azt eredményezi, hogy a keresés esetfüggetlen lesz, azaz a nagy-
és kisbetűket azonsonak veszi. Ez az opció hatását veszíti az
olyan mintákra, melyekben nagybetű is van.
-I Ugyanaz, mint `-i', de a mintabeli nagybetűk esetén is
esetfüggetlen marad a keresés.
-jn A képernyő azon sorát adja meg, ahányadikra a "célsort"
pozícionálni kell. A célsor a keresés, sorszámra ugrás,
fájlszázalékra ugrás vagy bejelölt pozícióra ugrás eredményeként
adódik. A képernyősort egy szám (n) adja meg: a felső sor száma
1, a következőé 2, stb. A szám lehet negatív is: -1 az alsó
látható sort, -2, az e fölöttit, stb. jelenti.
Amennyiben a `-j' opció használatban van, a keresések a célsor után
kezdődnek. Pl. "-j4" esetén a célsor a képernyő negyedik sora, és a
keresés az ötödik sortól kezdődik.
-kfjlnv
Azt eredményezi, hogy a less megnyitja a megadott fájlt és
lesskey (1) fájlként értlemezi. A `-k' opció többször is
használható. Amennyiben a LESSKEY környezeti változó létezik,
vagy egy `lesskey' fájl a standard helyen található (lásd a
BILLENTYŰHOZZÁRENDELÉSEK fejezetet), ezeket is lesskey fájlként
kasználja.
-m A less -t bőbeszédű (a more-hoz hasonló) üzemmódra állítja, azaz
a promptnál mindig kijelzi a fájlbeli pozíciót a fájlméret
százalékában. (Alapértelmezés szerint a prompt csak egy
kettőspont.)
-M Ennek hatására a less még a more-nál is bőbeszédűbb promptot ad.
-n Elhagyja a sorszámokat. Az alapértelmezett viselkedés (a
sorszámok használata) néha nagyon meglassíthatja a less futását,
különösen nagy bemeneti fájlok esetében. Ezt küszöböli ki ez az
opció. A sorszámok használata azt jelenti, hogy a sor számát a
bőbeszédű prompt és az `=' parancs megjeleníti, és a `v' parancs
az aktuális sorszámot átadja a szövegszerkesztőnek. (Lásd még a
LESSEDIT-ről mondottakat lejjebb.)
-N Azt eredményezi, hogy a kijelzéskor minden sor elején kiíródik a
sor száma is.
-ofjlnv
Azt eredményezi, hogy a less a bemeentét a megnevezett fájlba
másolja a nézés során. Ez csak akkor kerül alkalmazásra, ha a
bemenet egy csó, nem pedig rendes fájl. Ha a fájl már létezik, a
less megerősítésre vár a felülírással kapcsolatban.
-Ofjlnv
Ugyanaz, mint `-o', de visszakérdezés nélkül felülírja az
esetleg létező fájlt.
Ha nem lett `log fájl' megadva, a `-o' és `-O' opció a less
belsejéből is használható log fájl megadására. Az "s" parancs
egyenértékű a `-o' less -en belüli megadásával.
-pminta
A `-p' opció egyenértékű a +/minta megadásával, azaz megmondja a
less -nek, hogy a minta fájlbeli első előfordulásánál kezdjen.
-Pprompt
Lehetőséget ad a három prompt stílus testreszabására. Szokásosan
ez az opció a LESS környezeti változóban szerepel, nem pedig
minden parancssori less indításkor. Ezt az opciót a LESS utolsó
opciójaként kell megadni, vagy dollárjellel kell zárni. A `-Ps'
utáni string az alapértelmezett (rövid) promptot adja meg, a
`-Pm' a közepeset, a `-PM' pedig a hosszút. `-Ph' a segítő
képernyő promtját, `-P=' pedig az `=' parancs által kiírt
üzenetet adja meg. A megadott stringek betűkből és speciális
escape-sorozatokból állhatnak. (Lásd a PROMPTOK fejezetet
lejjebb.)
-q Viszonylag csendes (quiet) működésre kapcsol: a terminál
csengője csendes marad ha a görgetés túlhaladna a fájl végén
vagy elején. Ha a terminálnak van "látható csengője" (visual
bell), azt használja. Néhány más hiba (pl. érvénytelen karakter
beírása) esetén továbbra is használja a csengőt.
-Q Teljesen csendes üzemmód: a csengő sohasem szól.
-r Azt eredményezi, hogy a "nyers" (raw) vezérlőkarakterek
közvetlen kijelzésre kerülnek. Alapértelemzés szerint a
vezérlőkaraktereket a `^' jellel jelöli, azaz pl. a Control-A
(oktális 001) megjelenítése: "^A". Figyelem: a `-r' használata
esetén a less nem tudja a mindenkori megjelenést teljesen
ellenőrizni, hisz azt a közvetlenül megjelenített fájlbeli
vezérlőkarakterek is befolyásolhatják. Ezért különféle problémák
adódhatnak, pl. hosszú sorokat rossz helyen törhet el a program.
-s Egymás utáni üres sorokat egyetlen üres sorrá von össze. Hasznos
pl. nroff kimenet nézésekor.
-S A képernyőszélességnél hosszabb sorok levágását eredményezi a
"hajtogatás" helyett, azaz a sor hátralevő része egyszerűen
figyelmen kívül lesz hagyva. (Alapértelmezés szerint a hosszú
sorokat hajtogatja, azaz a maradék részeket a következő sorokban
helyezi el.)
-ttag A `-t' opció, melyet egy `tag' követ, az azt a `tag'-ot
tartalmazó fájlt fogja szerkeszteni. Ennek működéséhez egy
"tags" nevű fájlnak kell léteznie az aktuális könyvtárban,
melyet előzőleg a ctags (1) paranccsal építettünnkn fel. Ez az
opció a less -en belülről is használható a - parancs
segítségével egy új fájl megvizsgálására. A ":t" parancs
egyenértékű a `-t' less -en belüli megadásával.
-Ttagsfjl
A "tagsfájl"-t használja a "tags" nevű helyett.
-u Azt eredményezi, hogy a kocsi vissza jelek (carriage return) és
a visszatörlések (backspace) nyomtatható karakterként kerülnek
értelmezésre, azaz a terminálra lesznek küldve, ha megjelennek a
bemenetben.
-U Azt eredményezi, hogy a kocsi vissza jelek, a tabulátorok és a
visszatörlések vezérlőkarakterekként kerülnek értelmezésre, azaz
a `-r' által meghatározott módon kerülnek értelmezésre.
Alapértelmezés szerint, amikor is sem `-u' sem `-U' nem adott,
az aláhúzásjelek melletti visszatörlések speciálisan kerülnek
értelmezésre: a terminál lehetőségeit használva aláhúzott szöveg
jelenik meg. Hasonlóan: két azonos karakter közti visszatörlés
``felülütött'' szöveget jelent, amit a terminál vastagon jelenít
meg (ha tud). A többi visszatörlés alapértelmezés szerint
törlődik az előtte levő karakterrel együtt.
Az újsor (newline) utáni kocsivissza-jelek törlődnek, a többi
kocsivissza-jel a `-r'-nek megfelelően kerül értelmezésre.
Felülütött és aláhúzott szövegekre is vonatkozik a keresés, ha `-u'
vagy `-U' nincs mekapcsolva.
-V Kijelzi a less verziószámát.
-w Azt eredményezi, hogy a fájlvég kijelzése után üres sorok
kerülnek kiírásra az alapértelmezett `~'-jel helyett.
-xn A tabulátorpozíciókat (tab stops) minden n. pozícióra helyezi.
Alapértelmezés szerinti érték a 8.
-X Nem engedi a termcap inicializáló és deinicializáló strinek
terminálra küldését. Ez néha szükséges, ha a deinicializálás
vala szokatlant (pl. képernyőtörlést) csinál.
-yn Megadja az előregörgetés maximális sorszámát. Ha ennél többet
kellene előregörgetni, inkább újrarajzolja a teljes képernyőt. A
`-c' vagy `-C' opciók használhatók a képernyő felülről való
újrarajzolására ha szükséges. Alapértelmezés szerint minden
előremozgás görgetést okoz.
-[z]n Az alapértelmezett görgetett ablakméretet n sorra állítja be. Az
alapértelmezés egy teljes képernyő. A `z' és `w' parancsok is
használhatók ilyen célból. A `z' elhagyható a more -ral való
kompatbilitás miatt. Amennyiben az n szám negatív, azt jelzi,
hogy az ablakméret hány sorral legyen kevesebb a képernyő
méreténél. Például ha a képernyő 24 soros, -z-4 a görgetett
ablakméretet 20 sorra állítja be, és ha a képernyő 40 sorosra
lesz átméretezve, a görgetett ablakméret automatikusan 36 sornyi
lesz.
-- A "--" parancssori argumentum az opcióargumentumok végét jelzi.
Minden ezutáni elem a parancssorban fáljnévként kerül
feldolgozásra. Hasznos lehet, ha a fájlnév `-' vagy `+' jellel
kezdődik.
+ Ha egy parancssori argumentum `+' jellel kezdődik, az opció
hátralevő része less parancsként kerül végrehajtásra a fájl
viszgálata elején. Például `+G' azt eredményezi, hogy a less a
fájl végét mutatja először, nem az elejét. Másik példa: `+/xyz'
az első olyan sornál kezdi a vizsgálatot, mely tartalmazza
`xyz'-t. Speciális esetként `+<szám>' úgy működik, mint
`+<szám>g', azaz a megadott számú sorra ugrik. (Lásd a `g'
parancsnál.)
Amennyiben az opció `++'-szal kezdődik, a parancsok minden vizsgált
fájlra vonatkozni fognak, nemcsak az elsőre. A korábban leírt `+'
parancs is használható az összes fájl bevezető parancsainak
beállítására vagy megváltoztatására.
SORSZERKESZTÉS
Amikor a képernyő alján egy parancssort gépelünk (pl. egy fájlnevet a
:e parancshoz, vagy egy mintát a kereséshez), bizonyos billentyűk a
parancssor manipulálására használható. A legtöbb parancsnak létezik
szögletes zárójelbe ( [ ] ) tett formája is, mely akkor használható, ha
a billentyű nem létezik az adott billentyűzeten. (Ezek a zárójeles
változatok nem működnek MS-DOS alatt.) Ezen speciális jelek bármelyike
betű szerint bevihető a `^V' vagy `^A' karakterek használatával. Egy
fordított törtvonal (backslash) beviteléhez két fordított törtvonalat
kell egymás után beírni.
BALRANYÍL [ ESC-h ]
Egy hellyel balra viszi a kurzort.
JOBBRANYÍL [ ESC-l ]
Egy hellyel jobbra viszi a kurzort.
^BALRANYÍL [ ESC-b vagy ESC-BALRANYÍL ]
(Azaz, CONTROL és BALRANYÍL egyszerre.) Egy szóval balra viszi
a kurzort.
^JOBBRANYIL [ ESC-w vagy ESC-JOBBRANYÍL ]
Egy szóval jobbra viszi a kurzort.
HOME [ ESC-0 ]
A sor elejére viszi a kurzort.
END [ ESC-$ ]
A sor végére viszi a kurzort.
VISSZATÖRLÉS (BACKSPACE)
A kurzortól balra álló karakter törlése, illetve a parancs
törlése, ha a parancssor üres.
TÖRLÉS (DELETE) vagy [ ESC-x ]
A kurzor alatti karakter törlése.
^VISSZATÖRLÉS [ ESC-VISSZATÖRLÉS ]
A kurzortól balra álló szó törlése.
^TÖRLÉS [ ESC-X vagy ESC-TÖRLÉS ]
A kurzor alatt álló szó törlése.
FELFELENYÍL (UPARROW) [ ESC-k ]
Az előző parancssor visszahozatala.
LEFELENYÍL (DOWNARROW) [ ESC-j ]
A következő parancssor visszahozatala.
TAB A kurzortól balra álló részleges fájlnév kiegészítése. Ha több
illeszkedés is van, az elsőt írja ki, és az ismételt `TAB'-ok az
illeszkedő nevek között görgetnek ciklikusan.
BACKTAB [ ESC-TAB ]
Ugyanaz, mint `TAB', de a másik irányban görget az illeszkedő
fájlnevek között.
^L A kurzortól balra álló részleges fájlnév kiegészítése. Ha több
illeszkedés is van, mindet beírja a parancssorba, ha beleférnek.
^U (Unix) vagy ESC (MS-DOS)
A teljes parancssor törlése, illetve a parancs semlegesítése, ha
a parancssor üres. Amennyiben Unix alatt az alapértelmezett `^U'
sor-irtó (line-kill) karaktert kicseréltük másra, az a karakter
lesz használva.
BILLENTYŰHOZZÁRENDELÉSEK
A lesskey (1) program segítségével saját parancsok definiálhatók a less
-hez. Ez a program egy `lesskey' fájlt hoz létre, mely a
parancsbillentyűk és a végrehajtandó akciók közti kapcsolatot határozza
meg. A lesskey arra is használható, hogy megváltoztassuk a
sorszerkesztő billentyűket és környezeti változókat állítsunk be.
Ha a `LESSKEY' környezeti változó létezik, a less azt fogja a `lesskey'
fájl neveként használni. Másképpen a less standard helyeken keresi a
`lesskey' fájlt: Unix alatt a "$HOME/.less", MS_DOS alatt a
"$HOME/_less" vagy ha ez nem található, a "_less" fájlt használja, ha
ilyen létezik a `PATH' környezeti változó által tartalmazott könyvtárak
valamelyikében. OS/2 alatt a less a "$HOME/less.ini"-ben keresi a
`lesskey' fájt, illetve ha ez nem található, az `INIT' tartalmában
felsorolt könyvtárkban keres egy "less.ini" fájlt. Ha ott sem talált,
akkor a `PATH' által megadott könyvtárakban folytatja a keresést. Lásd
még a lesskey kézikönyv lapját.
BEMENETI ELŐFELDOLGOZÓ (INPUT PREPROCESSOR)
A less -hez definiálható bemeneti előfeldolgozó program. Mielőtt a less
megnyit egy fájlt, először lehetőséget ad a bemeneti előfeldolgozónak a
kijelzendő fájl tartalmának megváltoztatására. Ilyen előfeldolgozó
egyszerűen bármilyen végrehajtható program (vagy shell szkript) lehet,
mely a fájl tartalmát egy másik fájlba, az ún. helyettesítő fájlba
írja. A helyettesítő fájl tartalma kerül valójában kijelzésre az
eredeti helyett, habár ez a felhasználó felé úgy látszik, hogy az
eredeti fájlt mutatja a program.
A bemeneti előfeldolgozó egyetlen argumentumot kell fogadjon, az
eredeti fájl nevét, ahogy azt a felhasználó megadta. Ezután létrehozza
a helyettesítő fájt, és ennek nevét a szabványos kimenetre kell írja.
Ha az előfeldolgozó nem adja meg a helyettesítő fájl nevét, a less az
eredeti fáljt használja.
A bemeneti előfeldolgozó nem kerül meghívásra a szabványos bemenet
nézésekor.
A bemeneti előfeldolgozó beállítására a `LESSOPEN' környezeti változó
használható, amely az előfeldolgozó meghívásának parancssorát kell
tartalmazza. Ezen parancssornak tartalmaznia a kell a "%s" stringet,
melyet a less az eredeti fájlnévvel helyettesít, amikor az
előfeldolgozót meghívja.
Amikor a less olyan fájlt zár be, amely megnézéséhez bemeneti
előfeldolgozó lett használva, egy bemeneti utófeldolgozó
(postprocessor) is meghívásra kerül, amely feltehetően néhány kívánatos
takarítási műveletet (mint pl. az előbbi helyettesítő fájl törlése)
végez. Ez az utófeldolgozó két argumentumot kap: az eredeti és a
helyettesítő fájl nevét.
Utófeldolgozó beállításához a `LESSCLOSE' környezeti változónak kell
értéket adni, mely az utófeldolgozót meghívó parancssort definiálja.
Ez a parancssor kétszer tartalmazhatja a "%s" stringet, melyek közül az
első az eredeti, a második a helyettesítő fájl nevével lesz
helyettesítve.
Például a legtöbb Unix rendszeren a következő két szkript megengedi,
hogy a fájlokat tömörített formában tárolhassuk, de a less közvetlenül
megmutassa őket:
lessopen.sh:
#! /bin/sh
case "$1" in
*.Z) uncompress -c $1 >/tmp/less.$$ 2>/dev/null
if [ -s /tmp/less.$$ ]; then
echo /tmp/less.$$
else
rm -f /tmp/less.$$
fi
;;
esac
lessclose.sh:
#! /bin/sh
rm $2
Ezen szkriptek használatához olyan helyre kell őket tenni, ahol
végrehajthatók, és alkalmazni kell a LESSOPEN="lessopen.sh %s" illetve
LESSCLOSE="lessclose.sh %s %s" beállításokat. Ehhez hasonlóan persze
bonyolultabb szkriptek is írhatók pl. más típusú tömörített fájlok
kezelésére.
A bemeneti előfeldolgozót úgy is beállíthatjuk, hogy a fájl adatait
átcsövezze a less -nek aheleyett, hogy az adatokat egy helyettesítő
fájlba tenné le. Ez például megóvhat attól, hogy a teljes fájl
kitömörítését megvárjuk, mielőtt a fájl elejét megláthatnánk. Az ilyen
bemeneti előfeldolgozót bemeneti csőnek nevezzük. A bemeneti cső a
helyettesítő fájl nevének stabndard kimenetre írása helyett a
helyettesítő fájl teljes tartalmát írja ki a szabványos kimenetére. Ha
a bemeneti csőnem ír egyetlen karaktert sem a szabványos kimenetére,
akkor a less az eredeti fájlt mutatja meg.
A bemeneti cső használatához a LESSOPEN tartalmának első karaktere a
függőleges vonal (`|'-jel) kell legyen.
Például a legtöbb Unix rendszeren a következő szkript az előző példához
hasonlóan fog működni:
lesspipe.sh:
!# /bin/sh
case "$1" in
*.Z) uncompress -c $1 2>/dev/null
;;
esac
Ezen szkript használatához a szkriptet olyan helyre kell tenni, ahol
végrehajtható és a LESSOPEN="|lesspipe.sh %s" beállítást kell
használni. Bemeneti cső használata esetén értelemszeűen nem szükséges
az utófeldolgozó használata, hisz nincs helyettesítő fájl. Ebben az
esetben a LESSCLOSE által megadott utófeldolgozónak "-" lesz átadva,
mint a helyettesítő fájl neve.
NEMZETI KARAKTERKÉSZLETEK
A bemeneti fájlok karaktereit három típusra bonthatjuk:
normális karakterek
ezek közvetlenül kiírhatók a képernyőre.
vezérlő karakterek
nem jelezhetők ki közvetlenül, de várhatóan előfordulhatnak
normális szövegfájlokban, mint pl. a visszatörlés vagy a
tabulátor.
bináris karakterek
nem jelezhetők ki közvetlenül és nem is várható, hogy
szövegfájlokban előfordulnak.
Egy "karakterkészlet" egyszerűen azt adja meg, mely karaktereket kell
normális-, vezérlő- illetve bináris karakternek tekinteni. A
`LESSCHARSET' környezeti változóhasználható a karakterkészlet
beállítására. Ennek lehetséges értékei:
ascii Az alapértelmezett karakterkészlet. `BS', `TAB', `NL', `CR' és a
soremelés karakterek a vezérlőkarakterek, a 127 és 255 közötti
kódúak binárisak, a többi pedig normális.
latin1 Az ISO 8859/1 karakterkészletet választja ki. A `latin1'
ugyanaz, mint az `ascii', csak a 161 és 255 közötti
kódtartományban is normálisnak veszi a karaktereket.
dos Az MS-DOS-nak megfelelő karakterkészletet ad meg.
koi8-r Orosz karakterkészletet ad meg.
next A NeXT számítógépeknek megfelelő karakterkészletet ad meg.
Különleges esetekben a less testreszabott karakterkészlettel is
használható. Ebben az esetben a `LESSCHARDEF' környezeti változót kell
használni a karakterkészlet definíciójához. Ez egy olyan stringet kell
tartalmazzon, melynek minden karaktere egy karaktert reprezentál a
karakterkészletből. A "." jelenti a normális, a "c" a vezérlő, a "b" a
bináris karaktereket. Ismétlés jelzésére decimális számokat
használhatunk. Például "bccc4b." azt jelenti, hogy a 0 kódú karakter
bináris, az 1, 2 és 3 kódúak vezérlő-, a 4, 5, 6 és 7 kódúak bináris-,
a 8-as pedig normális karakter. Az utolsó karatker látal megadott típus
érvényes a további karakterkódokra is, azaz példánkban a 9-től 255-ig
eső karakterek is normálisként lesznek kezelve. (Ez a példa
természetesen nem feltétlenül egy valódi karakterkészletet
reprezentál.)
A következő táblázat azon `LESSCHARDEF' értékeket jeleníti meg, melyek
a `LESSCHARSET' lehetséges értékeinek felelnek meg.
ascii 8bcccbcc18b95.b
latin1 8bcccbcc18b95.33b.
dos 8bcccbcc12bc5b95.b.
koi8-r 8bcccbcc18b95.b128.
next 8bcccbcc18b95.bb125.bb
Ha sem a LESSCHARSET, sem a LESSCHARDEF nem rendelkezik értékkel, de a
rendszer biztosítja a setlocale interfészt, a less a `setlocale'-t
használja a karakterkészlet megállapítására. (A setlocale-t a LANG vagy
az LC_TYPE környezeti változó érétkén keresztül vezérelhetjük.)
A vezérlő- és a bináris karaktereket kiemelve (inverz állapotban) jelzi
ki a less. Minden ilyen karaktert lehetőleg a `^'-jelöléssel (caret
notation) jelenít meg a program, ha tud, azaz pl. `^A' jelenti
`control-A'-t. Ezt a jelölést akkor használja, ha a 0100 bit
invertálása nyomtatható karaktert eredményez. Másképp a karakter
hexadecimálisan, `<' és '>' zárójelek közt jelenik meg.
Ez a formátum megváltoztatható a `LESSBINFMT' környezeti változóval. A
`LESSBINFMT' egy `*' jellel és egy kijelzési jellemzőt jelentő
karkaterrel kezdődhet: "*k" a villogó, "*d" a vastag, "*u" az
aláhúzott, "*s" a kiemelt, és "*n" a normális. Ha a LESSBINFMT nem
`*'-gal kezdődik, normál kijelzést tételez fel. A LESSBINFMT maradék
része egy string, mely egy `printf' stílusú escape-sorozatot
tartalmazhat, azaz egy `%' jelet, melyet x, X, o, d stb. követ. Például
ha a LESSBINFMT értéke "*u[%x]", a bináris karakterek aláhúzva,
hezadecimálisan, szögletes zárójelben jelenenk meg. Ha a LESSBINFMT nem
létezik, az alapértelmezett megadás "*d<%X>".
PROMPT-OK
A `-P' opció megengedi a propmt testreszabását. Az ezen opción
keresztül megadott string fogja az eredeti prompt stringet
helyettesíteni. Ezen stringen belül néhány karakternek speciális
jelentése lesz. A prompt működése viszonylag bonyolult, hogy eléggé
rugalmas lehessen, de a felhasználónak nem kell a részleteket
megértenie a személyre szabott propmt stringek összeállításához.
A %<karakter> kombináció a karakter értékétől függően lesz kifejtve. A
használható karakterek:
%bX Az aktuális bemeneti fájl bájt offset-jével lesz helyettesítve.
A `b'-t egy karakter követheti (fent ez X), amely azt a sort
adja meg, amelynek az offset-jéről van szó. Ha ez a karakter
`t', a felső sor offset-je, ha 'm', a középső soré, ha `b', az
alsó soré, ha `B', akkor az alsó sort követő soré, ha `j', akkor
a "célsoré" kerül kijelzésre. (A célsorral kapcsolatban lásd a
`-j' opciót.)
%B Az aktuális bemeneti fájl mérete.
%E A szövegszerkesztő nevét jelenti. (A VISUAL vagy az EDITOR
környezeti változó alapján. Lásd a LESSEDIT-nél mondottakat
fent.)
%f Az aktuális bemeneti fájl neve.
%i Az aktuális bemeneti fájl indexe a bemeneti fájlok listájában.
%lX A bemeneti fájlon belüli sorszámot jelenti. A használandó sort a
X karakter adja meg a `%b'-hez hasonlóan.
%L A bemeneti fájl utolsó sorának sorszáma.
%m A bemeneti fájlok száma.
%pX Az aktuális bemeneti fájlon belüli pozíció a fájlméret
százalékában. A használandó sort a X karakter adja meg a
`%b'-hez hasonlóan.
%s Ugyanaz, mint %B.
%t A bevezető szóközök elhagyása. Általában a string végén
használják, de akárhol megjelenhet.
%x A bemeneti fájlok listájának következő fájlneve.
Ha egy tag ismeretlen (pl. ha a bemenet egy cső, akkor nem adható meg a
méret), kérdőjel jelenik meg a megfelelő helyen.
A prompt string formátuma bizonyos feltételektől függően
megváltoztatható. Egy kérdőjel és egy azt követő karakter "IF"-hez
hasonlóan működik: a következő karaktertől függően egy feltételt
értékel ki. Ha a feltétel igaz, minden ezutáni karakter a következő
kettőspontig a propmt része lesz. Ha a feltétel hamis, ezek a
karakterek figyelmen kívül lesznek hagyva. A kérdőjel és a kettőspont
közti vessző jelentése "ELSE" (különben); az ezt követő karakterek a
következő kettőspontig a feltétel hamissága esetén kerülnek be a
promptba. A feltételkarakterek (a kérdőjel után) az alábbiak lehetnek:
?a Igaz, ha már történt karakterbeillesztés a promptba az
eddigiekben.
?bX Igaz, ha a megadott sor bájt offset-je ismert.
?B Igaz, ha a megadott fájl mérete ismert.
?e Fájlvégnél igaz.
?f Igaz, ha a bemenethez tartozik fájlnév, tehát a bemenet nem cső.
?lX Igaz, ha a megadott sor sorszáma ismert.
?L Igaz, ha az utolsó sor sorszáma ismert.
?m Igaz, ha egynél több bementi fájl van.
?n Igaz, ha ez az első propmt az új bemeneti fájlban.
?pX Igaz, ha a megadott sor helye ismert a fájlméret százalékában.
?s Ugyanaz, mint "?B".
?x Igaz, ha létezik következő bemeneti fájl.
A speciális karakterektől különböző karakterek egyszerűen betű szerint
kiíródnak a propmt-ra. A speciális karaktereket értelmezés nélkül
kiírathatjuk egy bevezető fordított törtvonal segítségével. (Pl. `\?'
egy kérdőjelet ad.)
Néhány példa:
?f%f:Standard input.
megjeleníti a fájlnevet ha az ismert, különben a "Standard input"
stringet.
?f%f .?ltLine %lt:?pt%pt\%:?btByte %bt:-...
Ez a prompt kiírja a fájlnevet ha az ismert, majd a sorszámot (ha
ismert). Végül a százalékban vett pozíciót is kiírja, ha az
meghatározható. Ha nem, a bájt offset-et írja ki, ha tudja. Ha ez sem
megadható, akkor egy `-'-t ír ki. Figyeljük meg, hogy minden
kérdőjelnek van egy megfelelő kettőspontja, és hogy íródik ki a
százalékjel a `%pt' után.
?n?f%f .?m(file %i of %m) ..?e(END) ?x- Next\: %x..%t
Kiírja a fájlnevet, ha ez az első prompt a fájlon belül. Ezt egy "file
N of N" üzenet követi, ha egynél több bemeneti fájl van. Ezután, ha
elérjük a fájl végét, az "(END)" string, és a következő fájl neve
írődik ki (ha olyan létezik). Végül a követő szóközöket levágja.
Ez az alapértelmezett prompt. Hivatkozásul itt megadjuk a másik két
prompt (`-m' és `-M') alapértelmezett értékét is. Az olvashatóság
kedvéért mindegyiket két sorra törtük szét.
?n?f%f .?m(file %i of %m) ..?e(END) ?x- Next\: %x.:
?pB%pB\%:byte %bB?s/%s...%t
?f%f .?n?m(file %i of %m) ..?ltline %lt?L/%L. :byte %bB?s/%s. .
?e(END) ?x- Next\: %x.:?pB%pB\%..%t
Továbbá az `=' parancs által adott alapértelmezett üzenet:
?f%f .?m(file %i of %m) .?ltline %lt?L/%L. .
byte %bB?s/%s. ?e(END) :?pB%pB\%..%t
A promp kifejtési lehetőségeket más célra is használja a less: ha a
`LESSEDIT' környezeti változó definiált, ezt használja, mint a `v'
parancskor végrehajtandó utasítást. A `LESSEDIT' string hasonlóan kerül
kifejtésre, mint a promt stringek. Az alapértelmezett érték:
%E ?lm+%lm. %f
Figyeljük meg, hogy ennek kifejtése: a szövegszerkesztő neve, majd egy
`+' után a sorszám, végül a fájl neve. Ha a szövegszerkesztő nem
fogadja el a `+sorszám' formát, vagy egyéb okból kíván más meghívást, a
LESSEDIT értéke értelemszerűen megváltoztatható.
BIZTONSÁG (SECURITY)
Amikor a `LESSSECURE' környezeti változó értéke 1-re van beállítva, a
less "biztonsági módban" fut. Ez azt jelenti, hogy a következő
lehetőségek nem használhatóak:
! a burok (shell) parancs
| a csövezés parancsa
:e a vizsgáló parancs
v a szerkesztő parancs
s -o log fájlok
-k a `lesskey' fájlok használata
-t a `tags' fájlok használata
fájlnévbeli metakarakterek (pl. `*')
fájlnévkiegészítés (TAB, ^L)
A less úgy is lefordítható, hogy állandóan biztonsági módban legyen.
KÖRNYEZETI VÁLTOZÓK
Környezeti változók definiálhatók a rendszer környezetében a szokásos
módon, de a lesskey (1) fájlon keresztül is.
COLUMNS
A képernyő oszlopainak számát adja meg. A TERM tartalmát
felülbírálja. (De ha olyan rendszeren használjuk, mely támogatja
a (TIOCGWINSZ vagy a WIOCGETD használatát, az ablakozó rendszer
ötlete a képmérettel kapcsolatban elsőbbséget élvez a LINES és
COLUMNS értékei felett.)
EDITOR A `v' parancshoz használandó szövegszerkesztő neve.
HOME A felhasználó home-könyvtárának neve. (A Unix rendszereken ez a
lesskey fájl megtalálásához kell.)
INIT A felhasználó init-könyvtárának neve. (Az OS/2 rendszerben ez a
lesskey fájl megtalálásához kell.)
LANG A karakterkészletet meghatározó nyelv.
LC_CTYPE
A karakterkészletet meghatározó nyelv.
LESS A less -nek automatikusan átadandó opciók.
LESSBINFMT
A nem nyomtatható és nem vezérlőkarakterek kijelzésének módját
határozza meg.
LESSCHARDEF
Karakterkészletet definiál.
LESSCHARSET
Előre definiált karakterkészletet választ ki.
LESSCLOSE
A bemeneti utófeldogozót hívó parancssor.
LESSEDIT
Szövegszerkesztőt hívó parancs a `v' parancshoz. Lásd a
proptokról szóló részt.
LESSKEY
Az alapértelmezett lesskey fájl neve.
LESSOPEN
A bemeneti előfeldogozót hívó parancssor.
LESSSECURE
Biztonságos üzemmódban futtatja a less -t, ha értéke 1. Lásd
fentebb.
LINES A képernyő sorainak számát adja meg. A TERM tartalmát
felülbírálja.
PATH A felhasználó keresési útvonala. (A lesskey fájl megtalálásához
használja MS-DOS és OS/2 alatt.)
SHELL A `!' parancshoz és a fájlnevek kifejtéséhez használandó burok.
TERM A terminál típusa, melyen a less futása kezdődik.
VISUAL A `v' parancshoz használandó szövegszerkesztő neve.
LÁSD MÉG
lesskey(1)
FIGYELMEZTETÉSEK
Az `=' parancs és a promptok (hacsak nem használtuk a `-P' opciót) a
képernyő tetején levő sor számát adják, de a fájlon belüli százalékban
mért pozíció a képernyő aljára vonatkozik.
Ha az `:e' paranccsal egynél több fájlt nevezünk meg, és az egyik fájlt
korábban már néztük, az új fájlok váratlan sorrendben kerülhetnek a
listába.
Néhány régi (ún. "magic cookie") terminálon a keresés utáni kiemelés
hibás kijelzéshez vezethet. Ilyen terminálokon a kiemelés
alapértelmezés szerint tiltva van.
Néhány esetben, ha a keresés utáni kiemelés engedélyezett és a keresési
minta `^'-jellel kezdődik, az egyező stringnél hosszabb rész is
kiemelésre kerülhet.
Néhány rendszeren a setlocale azt igényli, hogy a 0-31 tartománybeli
karakterek vezérlőkarakterként, és nem bináris karakterként kerüljenek
értelmezésre. Ez azt eredményezheti, hogy a less néhány bináris fájlt
rendesnek vesz. Ezen probléma kikerülhető, ha a `LESSCHARSET' értékét
`ascii'-ra, vagy az épp megfelelő értékre állítjuk.
MÁSOLÁSI JOGOK
Copyright (c) 1984,1985,1989,1994,1995,1996 Mark Nudelman
Megjegyzéseket a következő címre kérjük: markn@3do.com
MAGYAR FORDÍTÁS
Horváth András <horvatha@rs1.szif.hu>
Version 321: 18 Jul 96 LESS(1)