Provided by: login_4.1.4.2+svn3283-3ubuntu5_amd64 bug

NÉV

       su - indít egy shellt más felhasználó- és csoportazonosítóval

ÁTTEKINTÉS

       su  [-]  [-flmp]  [-c  parancs]  [-s  shell]  [--fast]  [--login] [--preserve-environment]
       [--command=parancs] [--shell=shell] [felhasználó [argumentum...]]

       su [--help] [--version]

LEÍRÁS

       Az su parancs lehetővé teszi, hogy ideiglenesen más felhasználóvá válhassunk úgy, hogy egy
       új  shell-t  indít  a  kért  felhasználó  valós  és  effektív felhasználói azonosítójával,
       csoportazonosítójával és másodlagos csoportjaival. Ha  nem  adunk  meg  felhasználó-t,  az
       alapértelmezett  érték  a root (super-user). Az a shell indul el, ami a felhasználó passwd
       bejegyzésében szerepel, ha ott nincs semmi, akkor a  /bin/sh.  Ha  a  felhasználó-nak  van
       jelszava,  akkor  az  su  meg  fogja  azt  kérdezni,  kivéve  ha root-ként (a felhasználói
       azonosító 0) futtatjuk.

       Alapértelmezésben az su nem változtatja meg az aktuális könyvtárat. Átállítja a HOME és  a
       SHELL környezeti változókat a felhasználó password bejegyzéséből kinézett értékekre, és ha
       a felhasználó nem a root (a super-user) a USERésLOGNAME változókat  a  felhasználó  nevére
       állítja. Az alapértelmezés az, hogy az elinduló shell nem lesz bejelentkezési shell.

       Ha megadunk argumentum-ként valamit, az is átadódik az induló shellnek.

       Az su se a /bin/sh-t, se más shell-eket nem kezel speciálisan.  (ilyen az argv[0] "-su"-ra
       állítása, vagy a -c paraméter csak bizonyos shelleknek való átadása, stb.)

       Azokon a rendszereken, ahol van syslog(3), az su fordítható úgy  is,  hogy  a  sikertelen,
       vagy opcionálisan a sikeres próbálkozásokat is naplóztassa a sysloggal.

OPCIÓK

       -c parancs, --command=parancs
              Csak  a parancs parancsot hajtatja végre a shell-lel a -c opció segítségével, így a
              shell nem interaktívan indul el.

       -f, --fast
              Beállítja a -f opciót az induló shellnél. Ennek talán csak a csh(1) és  a  tcsh(1),
              shelleknél  van értelme ahol -f opció megakadályozza, hogy a startup fájlt (.cshrc)
              a shell beolvassa.  A Bourne-hoz hasonló shelleknél a -f opció letiltja  a  fájlnév
              minták  kiterjesztését  (filename  pattern  expansion), ami általában nem kívánatos
              dolog.

       -, -l, --login
              A shellt bejelentkezési shellként indítja. Ez  a  következőket  jelenti:  törli  az
              összes  környezeti változót, kivéve a TERM-et, HOME-ot, és a SHELL-t (amiket a fent
              leírt módon állít át), és a USER-t és LOGNAME-t (amiket szintén a fent leírt  módon
              állít át a rootnak), továbbá a PATH-t, amit a fordításkor meghatározott alapértékre
              állít. Az aktuális könyvtárat a felhasználó home-könyvtárára állítja. A shell  neve
              elé  egy  -  -t szúr be, így eléri azt, hogy az beolvassa a startup fájlját illetve
              fájljait.

       -m, -p, --preserve-environment
              Nem állítja át a HOME, USER, LOGNAME, és SHELL környezeti változókat. Azt a  shellt
              indítja,  ami  a SHELL változóban van a passwd fájlban lévő helyett, de csak akkor,
              ha az su parancsot vagy a superuser futtatja, vagy nem egy korlátozott (restricted)
              shellt  akar  futtatni.  Az  a  shell  korlátozott,  ami nem szerepel a /etc/shells
              fájlban, vagy az su belső listájában, ha ez a fájl nem létezik. Az opció hatásainak
              egy részét a --login és a --shell opciók hatástalanítják.

       -s, --shell shell
              A  shell-t  indítja  a felhasználó /etc/passwd fájlban szereplő shellje helyett, ha
              parancsot vagy a superuser futtatja, vagy ha nem korlátozott shellt akar  futtatni.
              (Korlátozott shell-t lásd fentebb.)

       --help Használati  útmutatót  ír  a standard kimenetre, majd sikeres visszatérési értékkel
              kilép.

       --version
              A program  verziójáról  ír  ki  információt  a  standard  kimenetre,  majd  sikeres
              visszatérési értékkel kilép.

Miért nem támogatja a GNU su a wheel csoportot? (Richard Stallman)

       Néha  a  rendszer fölötti teljes ellenőrzést egy néhány emberből álló csoport akarja kézbe
       venni. Például 1984-ben pár  user  a  MIT  AI  laborban  úgy  döntött,  hogy  átveszik  az
       irányítást  a  Twenex rendszer operátori jelszavának megváltoztatásával, és annak titokban
       tartásával.  (A puccsot sikerült leverni, és a felhasználókat jogaikba visszahelyezni  egy
       kernel  patch  segítségével,  de Unix alatt ezt nem tudtam volna megcsinálni.)  (A fordító
       megj.: a wheel  csoportot  ezzel  a  módszerrel  könnyen  önkényesen  is  leszűkíthetik  a
       csoporttagok , így tulajdonképpen nincs sok értelme.)

       Néha  az  uralmon  levők  elárulják  a root jelszót. A szokásos su mechanizmus szerint, ha
       valaki megtudja  a  root  jelszót,  és  szimpatizál  a  többi  közönséges  felhasználóval,
       elárulhatja  nekik  is.  A  wheel  csoport  ezt  lehetetlenné tenné, és így bebetonozná az
       uralmon levő hatalmát.

       Én a tömegek oldalán állok, nem az uralkodókén. Ha te mindig a főnökök és a rendszergazdák
       oldalán állsz, bármit is tesznek, akkor valószínűleg furcsálni fogod ezt a hozzáállást.

       A  fordító megjegyzése: Valami jó azért mégis lenne a wheel csoportban: az, hogy ha a root
       jelszó kitudódna azzal nem tudna bármelyik felhasználó  közvetlenül  visszaélni.  A  wheel
       csoporthoz hasonló dolgot lehet elérni a sudo csomaggal.

MEGJEGYZÉS

       A hibákat a bug-sh-utils@gnu.org címen lehet jelenteni.  Az oldalt Ragnar Hojland Espinosa
       <ragnar@macula.net> frissítette.

MAGYAR FORDÍTÁS

       Havasi Ferenc <hafy@prins.externet.hu> és Tímár András <timar_a@freemail.hu>