NÉV

       ls, dir, vdir - könyvtárak tartalmának listázása

ÁTTEKINTÉS

       ls [OPCIÓ]... [NÉV]...

LEÍRÁS

       Ez  a  dokumentáció  a  továbbiakban  nincs  karbantartva  és  pontatlan  vagy  hiányos  lehet. A Texinfo
       dokumentáció a hiteles forrás.

       Ez a kézikönyv lap az ls GNU változatát dokumentálja.  dir és vdir az ls változatai  más  alapértelmezett
       kimeneti  formátummal.  Ezek  a  programok  a  megadott  fájlokat és könyvtárakat listázzák. A könyvtárak
       tartalma ABC szerint lesz rendezve.   Az  ls  alapértelmezés  szerint  oszlopokba  rendezett  listát  ad,
       függőleges rendezéssel ha a kimenet egy terminál. Más esetben soronként egy nevet ír ki.  A dir és a vdir
       alapértelmezés szerint hosszú formátumú listát adnak.

OPCIÓK

       -a, --all
              Minden könyvtárbeli fájlt listáz, beleértve a `.'-tal kezdődő nevűeket is.

       -b, --escape
              A  fájlnevekben  előforduló  nemgrafikus  karaktereket \xxx formában jeleníti meg, ahol xxx helyén
              állhat betű vagy oktális szám. Ez a jelölés a nemgrafikus karakterek  C-beli  jelölösövel  egyezik
              meg.

       -c, --time=ctime, --time=status
              A  könyvtár  tartalmát a fájlok státuszának megváltoztatási ideje szerint rendezi a módosítási idő
              helyett. Hosszú listázási forma esetén a státusz megváltoztatásának idejét írja  ki  a  módosítási
              idő helyett.

       -d, --directory
              A könyvtárakat a többi fájlhoz hasonlóan listázza ahelyett, hogy a tartalmukat listázná.

       -f     Nem  rendezi  a  könytárak  tartalmát,  hanem  a lemezen való tárolási sorrendjükben jeleníti meg.
              Ugyanaz, mint -a és -U megengedése és -l, -s, és -t kikapcsolása.

       --full-time
              Az időket teljes formában jeleníti meg a szokásos rövidítési szokások szerint.

       -g     Nincs funkciója, csak a Unix kompatibilitás miatt szerepel.

       -i, --inode
              A fájlnevek mellett bal oldalon megjeleníti a fájl indexének számát.

       -k, --kilobytes
              A  fájlméreteket  (ha  egyátalán  listázásra  kerülnek)  kilobájtban  adja  meg.   Felülbírálja  a
              POSIXLY_CORRECT környezeti változó hatását.

       -l, --format=long, --format=verbose
              A  fájlnevek  mellett  megadja  a fájl típusát, engedélyeit a kemény kötések (hard link) számát, a
              tulajdonos- és a csoportnevet, a méretet bájtokban és az  időbélyeget,  azaz  a  módosítási  időt,
              hacsak  nem  más  időt választottunk egy másik opcióval. Hat hónapnál régebbi, vagy a jelenleginél
              több mint egy órával későbbi idővel rendelkező fájlok esetén az időbélyeg az  évet  tartalmazza  a
              napon belüli időpont helyett.

       -m, --format=commas
              A fájlneveket sorfolytonosan, vesszőkkel elválasztva listázza.

       -n, --numeric-uid-gid
              Az UID és GID értékeket numerikusan listázza a nevek helyett.

       -p     A fájlnevekhez egy típusát jelző karaktert fűz. (A könyvtárak nev után /-jelet.)

       -q, --hide-control-chars
              A nemgrafikus karakterek helyett kérdőjeleket ír a fájlnevekbe.

       -r, --reverse
              A rendezést megfordítja.

       -s, --size
              A  fájlok  méretét  is kijelzi. Alapértelmezés szerint ez 1 kilobájtos egységekben értendő, hacsak
              nem a értéket adtunk a POSIXLY_CORRECT környezeti változónak. Ekkor 512 bájtos blokkok  számítanak
              egységnek.

       -t, --sort=time
              A könyvtár tartalmát az időbélyeg szerint rendezi; az újabb fájlok kerülnek előbbre.

       -u, --time=atime, --time=access, --time=use
              A  könyvtár  tartalmát  a  fájlok  utolsó  elérési ideje szerint rendezi a módosítási idő helyett.
              Hosszú listázási forma esetén az utolsó elérés ideje kerül kiírásra a módosítási idő helyett.

       -x, --format=across, --format=horizontal
              Oszlopokba rendezetten dolgozik, vízszintes irányban rendez.

       -A, --almost-all
              A `.' és `..' könyvtárakon kívül minden fájlt listáz.

       -B, --ignore-backups
              Nem listázza a `~'-re végződő fájlokat, hacsak nem a parancssorban adottak.

       -C, --format=vertical
              Oszlopokba rendezetten dolgozik, függőleges irányban rendez.

       -F, --classify
              A fájlnevekhez egy, a fájl típusát jelző karaktert fűz. Szabályos végrehajtható fájl esetén ez egy
              `*'-jel, könyvtár esetén `/', szimbolikus kötés esetén `@', FIFO esetén `|', socketek esetén  `=',
              más esetekben semmi.

       -G, --no-group
              Elhagyja a csoportra vonatkozó információk kijelzését hosszú listázáskor.

       -L, --dereference
              A szimbolikus kötések által mutatott fájlokat listázza a kötés listázása helyett.

       -N, --literal
              A fájlneveket pontosan adja vissza. (Ellentéte -b -nek.)

       -Q, --quote-name
              A  fájlneveket  idézőjelek  közé teszi és a nemgrafikus karaktereket a C nyelvnek megfelelően írja
              ki.

       -R, --recursive
              Minden könyvtár tartalmát rekurzívan listázza.

       -S, --sort=size
              A könyvtár tartalmát fájlméret szerint rendezi; a nagyobb fájlok kerülnek előre.

       -U, --sort=none
              Nem rendezi a könyvtár tartalmát, hanem a lemezen való tárolás sorrendjében listázza őket. Ezt  az
              opciót  azért nem -f -nek nevezik, mert a Unix ls -f opció szintén megengedi a -a -t és nem engedi
              -l, -s, és -t.  Az eredeti Unix -f -je haszontalannak és azon csúnya dolgok csoportjába tartozónak
              tűnik, melyek olyan dolgokat kapcsolnak össze  egy  opcióban,  melyeknek  nincs  közük  egymáshoz.
              Mivel -U nem csinálja ezt, ezért más nevet kapott kompatibilitási okokból.

       -X, --sort=extension
              A  könyvtárat  a fájlok kiterjesztése alapján rendezi. (Kiterjesztés = az utolsó `.' utáni része a
              fájlnévnek.) A kiterjesztés nélküli fájlokat előre teszi.

       -1, --format=single-column
              Soronként egy fájlt listáz.

       -w, --width cols
              A  képernyőt  cols  oszlopszélességűnek  tételezi  fel.  Az  alapértelmezett  értéket  a  terminál
              meghajtóprogramjából  próbálja  venni,  ha nem sikerül, akkor a COLUMNS környezeti változó értékét
              használja, ha ez sincs beállítva, akkor 80-nak veszi.

       -T, --tabsize cols
              A tabulátorjeleket cols oszlopszélességűnek tételezi fel. Alapértelmezés: 8.

       -I, --ignore pattern
              Nem listázza a pattern mintának megfelelő fájlokat, hacsak nem adottak a parancssorban.

       --color, --colour, --color=yes, --colour=yes
              Fájltípustól függően színezi a fájlok nevét. Lásd az A KIMENET SZÍNEZÉSE fejezetet lentebb.

       --color=tty, --colour=tty
              Ugyanaz, mint --color de  csak  ha  a  szabványos  kimenet  egy  terminál.  Nagyon  hasznos  shell
              szkriptekben  és  `alias'  parancsoknál,  különösen  ha a kedvenc tördelőd (pager) nem támogatja a
              színvezérlő kódokat.

       --color=no, --colour=no
              Kikapcsolja a színezést. Ez az alapértelmezett. Előző színező opció kikapcsolására szolgál.

       --help Használati útmutatót ír a szabványos kimenetre, majd kilép.

       --version
              A program verziójáról ír ki információt a szabványos kimenetre, majd kilép.

A KIMENET SZÍNEZÉSE

       A --color opció használatakor az ls jelen változata  a  kiírt  fájlneveket  kiszínezi  a  fájl  típusának
       megfelelően.   Alapértelmezés szerint ez a színezés csak a típustól függ, és a használt kódok megfelelnek
       az ISO 6429 (ANSI) szabványnak.

       Az alapértelmezett színezést felülbírálhatjuk a LS_COLORS (vagy LS_COLOURS) környezeti változóval.   Ezen
       változó   tartalmának   formátuma  emlékeztet  a  termcap(5)  fájlformátumra:  kettősponttal  elválaszott
       kifejezések listája, ahol a kifejezések "xx=string" formátumúak. Itt "xx" egy  kétkarakteres  változónév,
       melyeket a következő táblázat tartalmaz alapértelmezett értékükkel együtt.

         no       0       Normális (nem fájlnév) szöveg
         fi       0       Szabályos fájl
         di       32      Könyvtár
         ln       36      Szimbolikus kötés
         pi       31      Cső (Named pipe, FIFO)
         so       33      Socket
         bd       44;37   Blokkos egység (Block device)
         cd       44;37   Karakteres egység (Character device)
         ex       35      Végrehajtható fájl
         mi       (none)  hiányzó fájl (fi alapértelmezettje)
         or       (none)  Árva szimbolikus kötés (ln alapértelmezettje)
         lc       \e[    Bal kód
         rc       m       Jobb kód
         ec       (none)  Vég kód (lc+no+rc -t helyettesíti)

       Csak azokat a változókat kell csatolni, melyek eltérnek az alapértelmezettől.

       A   fájlnevek  kiterjesztésük  alapján  is  színezhetőek.  Ez  az  LS_COLORS  változóban  állíthatjuk  be
       "*ext=string" formában. Például ISO 6429 kódokat használva a "*.c=34" taggal a  C  forrásfájlokat  kékkel
       jeleníthetjük meg. Ez tehát minden .c-re végződő fájlt kékre (34-es kód) színez.

       A  vezérlőkarakterek C-stílusban (\-escaped jelöléssel) vagy stty -szerűen (a ^-jelöléssel) is írhatók. A
       C-stílusban \e az Escape-t, \_ normális szóközt, \? a  törlést  jelenti.  Továbbá  a  \  escpace-karakter
       használható a \, ^, : és = alapértelmezett értelmezésének felülbírálására.

       Mindegyik fájl az alábbi formában íródik ki: "<lc> <color code> <rc> <fájlnév> <ec>". Amennyiben <ec> nem
       definiált,  akkor  az  "<lc>  <no>  <rc>"  sorozat helyettesíti. Ezt általában kényelmesebb használni, de
       kevésbé általános. A bal- jobb- és végkódok olyan módon állnak rendelkezésre, hogy ne kelljen újr és újra
       azonos  ismétlődő  részeket  begépelni  különleges  terminálok  esetén.  Általában  nem  is   kell   őket
       megváltoztatni, csak akkor, ha a terminál nem használja az ISO 6429 színsorozatokat.

       Ha  a  terminál  az  ISO 6429 színkódokat használja, a típuskódok összeállíthatók (az lc, rc, és ec kódok
       kivételével) pontosvesszőkkel elválasztoyy numerikus parancsokból. A leggyakoribb parancsoka:

          0     alapértelmezett szín visszaállítása
          1     világosabb szín
          4     aláhúzott szöveg
          5     villogó szöveg
         30     fekete előtér
         31     vörös előtér
         32     zöld előtér
         33     sárga (vagy barna) előtér
         34     kék előtér
         35     bíbor előtér
         36     világoskék (cyan) előtér
         37     fehér (vagy szürke) előtér
         40     fekete háttér
         41     vörös háttér
         42     zöld háttér
         43     sárga (vagy barna) háttér
         44     kék háttér
         45     bíbor háttér
         46     világoskék (cyan) háttér
         47     fehér (vagy szürke) háttér

       Nem minden parancs működik minden rendszeren és kijelző eszközön.

       Néhány terminálprogram nem értlemezi az alapértelmezett végkódot tökéletesen.  Ha  minden  szöveg  szines
       lesz  egy könyvtárlistázás után, próbáld meg kicserélni a no és fi kódokat 0-ról a saját standard elő- és
       háttérszíneidre.

HIBÁK

       BSD rendszereken a -s opció a pontos értékek felét adja azokra a fájlokra, melyek NFS-en keresztül  HP-UX
       rendszerről  vannak beépítve (mount-olva). HP-UX rendszereken a pontos értékek kétszeresét adja az NFS-en
       keresztül beépített BSD rendszerekről. Ez  a  HP-UX  hiányossága  miatt  van,  amely  a  HP-UX  saját  ls
       programját is befolyásolja.

       Ha  volna  egyetlen  standard az angol nyelvre, nem lenne szükség redundáns betűzés támogatására. (color,
       colour)

MAGYAR FORDÍTÁS

       Horváth András <horvatha@rs1.szif.hu>

FSF                                            GNU File Utilities                                          LS(1)