Provided by: nmap_7.94+git20230807.3be01efb1+dfsg-3build2_amd64 
NÉV
nmap - Hálózat feltérképező és biztonsági/kapu letapogató eszköz
ÁTTEKINTÉS
nmap [Letapogatási típus...] [Beállítások] {cél meghatározása}
LEÍRÁS
Az Nmap („Network Mapper”) egy hálózatfelderítésre és biztonsági ellenőrzésre használható,
nyílt forráskódú eszköz. Nagy hálózatok gyors feltérképezésére tervezték, ennek ellenére
jól használható egyetlen számítógép ellenőrzésére is. Az Nmap egy új módon használja a
nyers IP csomagokat annak kiderítésére, hogy mely számítógépek érhetők el a hálózaton,
ezek a számítógépek milyen szolgáltatásokat (alkalmazás neve és változata) kínálnak fel,
milyen operációs rendszert futtatnak (és annak melyik változatát), milyen
csomagszűrőt/tűzfalat használnak, valamint számtalan egyéb jellemzőre. Noha az Nmap
programot általában biztonsági ellenőrzésekre használják, sok hálózati rendszergazda
hasznosnak fogja találni a napi rutinfeladatokban is, mint például a hálózati leltár
elkészítésében, a szolgáltatások frissítésének ütemezésében, vagy egy
számítógép/szolgáltatás üzemidejének meghatározásában.
Az Nmap kimenete egy lista a vizsgált célpontokról, mindegyikről kiegészítő
információkkal, melyek részletessége a beállított paraméterektől függ. Ezek közül az
információk közül a legfontosabb az „érdekes kapuk táblázata”. Ez a táblázat tartalmazza a
kapuszámot és a protokollt, a szolgáltatás nevét és az állapotot. Az állapot lehet nyitott
(open), szűrt (filtered), zárt (closed), vagy nem szűrt (unfiltered). A nyitott (open) azt
jelenti, hogy a célállomáson egy alkalmazás ezen a kapun kapcsolódásra/csomagokra vár. A
szűrt (filtered) azt jelenti, hogy egy tűzfal, szűrő vagy egyéb hálózati akadály lezárja a
kaput, így az Nmap nem tudja megmondani, hogy ez nyitott (open) vagy zárt (closed). A zárt
(closed) kapukon nincs várakozó alkalmazás, ennek ellenére ezek bármikor nyitva lehetnek.
A kapuk akkor kerülnek a szűretlen (unfiltered) kategóriába, ha válaszolnak ugyan az Nmap
próbáira, de az Nmap nem tudja meghatározni, hogy nyitottak (open) vagy zártak (closed).
Az Nmap a nyitott|szűrt (open|filtered) és a zárt|szűrt (closed|filtered) kombinációt
használja, amikor nem tudja meghatározni, hogy a kapu melyik állapotban van. A
kaputáblázat tartalmazhatja a figyelő program nevét és változatszámát is, amennyiben a
paraméterek között kérte ennek felderítését. Amikor IP protokoll ellenőrzést kér (-sO), az
Nmap a kapuk listája helyett a támogatott IP protokollokról közöl információt.
Az érdekes kapuk táblázatának kiegészítéseként az Nmap további információkat tud
szolgáltatni a célállomásról, beleértve a fordított DNS neveket, feltételezéseket az
operációs rendszerről, az eszközök típusa és a MAC címek.
Az 1. példa - Egy jellegzetes Nmap letapogatás feliratú ábrán egy tipikus Nmap letapogatás
látható. Ebben a példában csak a -A paramétert használtuk az operációs rendszer és a
szolgáltatások érzékelésére, a parancsfájl (script) alapú ellenőrzésre és az útvonal
feltárására; a -T4 paramétert a gyorsabb végrehajtásra; végül pedig a két célállomás
nevét.
1. példa - Egy jellegzetes Nmap letapogatás
# nmap -A -T4 scanme.nmap.org playground
Starting nmap ( https://nmap.org )
Interesting ports on scanme.nmap.org (205.217.153.62):
(The 1663 ports scanned but not shown below are in state: filtered)
PORT STATE SERVICE VERSION
22/tcp open ssh OpenSSH 3.9p1 (protocol 1.99)
53/tcp open domain
70/tcp closed gopher
80/tcp open http Apache httpd 2.0.52 ((Fedora))
113/tcp closed auth
Device type: general purpose
Running: Linux 2.4.X|2.5.X|2.6.X
OS details: Linux 2.4.7 - 2.6.11, Linux 2.6.0 - 2.6.11
Uptime 33.908 days (since Thu Jul 21 03:38:03 2005)
Interesting ports on playground.nmap.org (192.168.0.40):
(The 1659 ports scanned but not shown below are in state: closed)
PORT STATE SERVICE VERSION
135/tcp open msrpc Microsoft Windows RPC
139/tcp open netbios-ssn
389/tcp open ldap?
445/tcp open microsoft-ds Microsoft Windows XP microsoft-ds
1002/tcp open windows-icfw?
1025/tcp open msrpc Microsoft Windows RPC
1720/tcp open H.323/Q.931 CompTek AquaGateKeeper
5800/tcp open vnc-http RealVNC 4.0 (Resolution 400x250; VNC port: 5900)
5900/tcp open vnc VNC (protocol 3.8)
MAC Address: 00:A0:CC:63:85:4B (Lite-on Communications)
Device type: general purpose
Running: Microsoft Windows NT/2K/XP
OS details: Microsoft Windows XP Pro RC1+ through final release
Service Info: OSs: Windows, Windows XP
Nmap finished: 2 IP addresses (2 hosts up) scanned in 88.392 seconds
Az Nmap legújabb változata a https://nmap.org címről tölthető le. A legfrissebb kézikönyv
a https://nmap.org/man/ címről tölthető le.
MEGJEGYZÉS A FORDÍTÁSHOZ
Az Nmap Referencia Útmutató jelen magyar változatát Mlatilik Zsolt készítette a 6184-es
eredeti angol változat[1] alapján <drmac68@freemail.hu>. A fordítást annak reményében
készítettem, hogy megkönnyítse a magyar nyelvű felhasználók számára a program használatát.
Nem tudom garantálni, hogy ez a leírás olyan teljes vagy naprakész, mint az eredeti angol
változat. Ez a fordítás a Creative Commons Attribution License[2] alapján szabadon
módosítható és terjeszthető.
PARAMÉTER ÖSSZEFOGLALÓ
Ez az összefoglaló akkor jelenik meg, amikor az Nmap programot paraméterek nélkül indítjuk
el. A legfrissebb változata a https://nmap.org/data/nmap.usage.txt címen érhető el. Ez a
lista segít emlékezni a legáltalánosabb paraméterekre, de nem helyettesíti az útmutatóban
található részletes dokumentációt. Néhány rejtett paraméter szintén nem található meg
ebben a listában.
Nmap 4.53 ( https://nmap.org )
Használat: nmap [Letapogatási típus(ok)] [Paraméterek] {Célpont meghatározások}
CÉLPONT MEGHATÁROZÁSOK:
Átadhatók állomásnevek, IP címek, hálózatok, stb.
Pl.: scanme.nmap.org, microsoft.com/24, 192.168.0.1; 10.0.0-255.1-254
-iL <fájlnév>: A cél állomásnevek/hálózatok listája
-iR <állomások száma>: Véletlen célpontok kiválasztása
--exclude <állomás1[,állomás2][,állomás3],...>: Állomások/hálózatok kihagyása
--excludefile <fájlnév>: A kivételek listája
ÁLLOMÁS FELDERÍTÉSE:
-sL: Lista letapogatás - egyszerűen kilistázza a letapogatni kívánt célpontokat
-sP: Visszhang letapogatás - meghatározza, hogy egy állomás elérhető-e a hálózaton
-PN: Minden állomást elérhetőnek tekint -- átugorja az állomás felderítését
-PS/PA/PU [kapulista]: TCP SYN/ACK or UDP felderítés a megadott kapukon
-PE/PP/PM: Felderítési próbák ICMP visszhang, időbélyeg és alhálózati maszk kéréssel
-PO [protocol lista]: IP protokoll visszhang
-n/-R: Soha nem végez DNS feloldást/Mindig végez DNS feloldást [alapérték: esetenként]
--dns-servers <kiszolg1[,kiszolg2],...>: Saját DNS kiszolgáló megadása
--system-dns: Az operációs rendszer DNS felodóját használja
LETAPOGATÁSI TÍPUSOK:
-sS/sT/sA/sW/sM: TCP SYN/Connect()/ACK/Window/Maimon letapogatás
-sU: UDP letapogatás
-sN/sF/sX: TCP Null, FIN, and Xmas letapogatások
--scanflags <jelzőbitek>: A TCP jelzőbitek testreszabása
-sI <zombi állomás[:probakapu]>: Üresjárati letapogatás
-sO: IP protokoll letapogatás
-b <FTP átjátszó állomás>: FTP ugráló letapogatás
--traceroute: Útvonal követése minden állomáshoz
--reason: Megjeleníti az okot, amiért egy kapu egy adott állapotban van
KAPU MEGHATÁROZÁS ÉS LETAPOGATÁSI SORREND:
-p <kaputartomány(ok)>: Csak a megadott kapuk letapogatása
Pl.: -p22; -p1-65535; -p U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080
-F: Gyors mód - Az alapértelmezettnél kevesebb kapu letapogatása
-r: Kapuk letapogatása sorrendben - nem véletlenszerűen
--top-ports <szám>: Csak a <szám> darab leggyakoribb kapu letapogatása
--port-ratio <arány>: Az <arány>-nál gyakoribb kapuk letapogatása
SZOLGÁLTATÁS/VÁLTOZAT ÉRZÉKELÉS:
-sV: A nyitott kapuk próbája a szolgáltatás/változat információ meghatározására
--version-intensity <szint>: Beállítás 0 (enyhe) és 9 (az összes proba lefuttatása) között lehetséges
--version-light: Csak a legvalószínűbb próbák lefuttatása (2-es intenzitás)
--version-all: Minden egyes próba lefuttatása (9-es intenzitás)
--version-trace: A letapogatási műveletek részletes megjelenítése (hibakereséshez)
PARANCSFÁJL ALAPÚ LETAPOGATÁS:
-sC: megfelel a --script=safe paraméternek,tolakodó
--script=<Lua parancsfájlok>: A <Lua parancsfájlok paraméter> mappák,
parancsfájlok és parancsfájl kategóriák vesszővel elválasztott listája
--script-args=<n1=v1,[n2=v2,...]>: paraméterek átadása a parancsfájl(ok)nak
--script-trace: Az összes elküldött és fogadott adat megjelenítése
--script-updatedb: A parancsfájl adatbázis frissítése.
OPERÁCIÓS RENDSZER FELDERÍTÉSE:
-O: Engedélyezi az operációs rendszer felderítését
--osscan-limit: Az operációs rendszer felderítését csak az ígéretes célpontokra korlátozza
--osscan-guess: Agresszívebb operációs rendszer felderítés
IDŐZÍTÉS ÉS TELJESÍTMÉNY:
Azoknál a paramétereknél, ahol <idő> meghatározás szerepel, az alapértelmezett
egység a milliszekundum, kivéve ha az értékhez hozzáfűzi az 's' (másodperc),
'm' (perc), vagy 'h' (óra) módosítót (pl. 30m).
-T[0-5]: Időzítési sablon megadása (a nagyobb érték a gyorsabb)
--min-hostgroup/max-hostgroup <méret>: A párhuzamosan letapogatható állomások csoportmérete
--min-parallelism/max-parallelism <szám>: A párhuzamosan végezhető próbák száma
--min-rtt-timeout/max-rtt-timeout/initial-rtt-timeout <time>: Az egyes próbák
időzítésének beállítása.
--max-retries <próbák>: Limitálja a kapuletapogatások ismétlését.
--host-timeout <idő>: Ennyi idő után abbahagyja az állomás letapogatását
--scan-delay/--max-scan-delay <idő>: Az egyes próbák közti idő beállítása
TŰZFAL/BEHATOLÁS ÉRZÉKELŐ MEGKERÜLÉS ÉS BECSAPÁS:
-f; --mtu <érték>: csomagok tördelése (vagy küldés a megadott MTU értékkel)
-D <csali1,csali2[,ME],...>: A letapogatás leplezése csalikkal
-S <IP cím>: Forráscím hamisítása
-e <csatoló>: Megadott hálózati csatoló használata
-g/--source-port <kapuszám>: Megadott kapuszám használata
--data-length <szám>: Véletleszerű adat hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz
--ip-options <paraméterek>: Csomagok küldése meghatározott IP paraméterekkel
--ttl <érték>: Az IP csomag time-to-live értékének beállítása
--spoof-mac <mac cím/előtag/gyártó neve>: A saját MAC cím hamisítása
--badsum: Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenőrző összeggel
KIMENET:
-oN/-oX/-oS/-oG <fájlnév>: A letapogatás eredményének mentése fájlba normál,
XML, s|<rIpt kIddi3, vagy grepelhető formátumban, a megadott fájlnévvel.
-oA <bázisnév>: Mentés fájlba a három főbb formátumban egyszerre
-v: Bőbeszédű üzemmód beállítása (kétszer használva még több információt ad)
-d[szint]: Hibakeresési szint beállítása vagy növelése (maximum 9-ig értelmes)
--open: Csak a nyitott (vagy valószínűleg nyitott) kapukat mutatja
--packet-trace: Az összes elküldött és fogadott csomagot megjeleníti
--iflist: Megjeleníti az állomás hálózati csatolóit és az útvonalakat (hibakereséshez)
--log-errors: Hibák/figyelmeztetések rögzítése normál formátumú kimenő fájlba
--append-output: Felülírás helyett hozzáfűzi az eredményeket a létező kimeneti fájlhoz
--resume <fájlnév>: Megszakított letapogatás folytatása
--stylesheet <útvonal/URL>: XSL stíluslap az XML kimenet HTML formátumúra alakításához
--webxml: Referencia stíluslap az Insecure.Org weboldalról a hordozhatóbb XML dokumentumokért
--no-stylesheet: Nem rendel XSL stíluslapot az XML kimenethez
VEGYES:
-6: Engedélyezi az IPv6 letapogatást
-A: Engedélyezi az operációs rendszer és a változat érzékelését, a parancsfájl alapú
letapogatást és az útvonalkövetést
--datadir <mappanév>: Saját Nmap adatfájl helyének megadása
--send-eth/--send-ip: Adatküldés nyers ethernet keretek vagy IP csomagok használatával
--privileged: Feltételezi, hogy a felhasználó teljes jogosultsági szinttel rendelkezik
--unprivileged: Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs jogosultsága nyers socketek használatára
-V: Az Nmap változat kiírása
-h: Ennek a rövid összefoglalónak a megjelenítése.
PÉLDÁK:
nmap -v -A scanme.nmap.org
nmap -v -sP 192.168.0.0/16 10.0.0.0/8
nmap -v -iR 10000 -PN -p 80
NÉZD MEG A MAN OLDALAKAT A TOVÁBBI PARAMÉTEREKHEZ, LEÍRÁSOKHOZ ÉS PÉLDÁKHOZ
A CÉLPONT MEGHATÁROZÁSA
Az Nmap parancssorban mindent, ami nem paraméter (vagy paraméter kiegészítés) célpont
meghatározásként értelmez. Célpont meghatározása legegyszerűbben IP cím vagy állomásnév
megadásával lehetséges.
Néha szükség lehet szomszédos állomások teljes hálózatának letapogatására. Ennek érdekében
az Nmap támogatja a CIDR stílusú címzést. Hozzáfűzheti a
/numbits paramétert az IP címhez vagy az állomásnévhez és az Nmap letapogat minden IP
címet, mely a numbits paraméter alapján a megadott IP címmel vagy állomással egy
alhálózaton található. Például a 192.168.10.0/24 címzéssel letapogatható a 192.168.10.0
(bináris: 11000000 10101000 00001010 00000000) és a 192.168.10.255 (bináris: 11000000
10101000 00001010 11111111) címek közötti 256 állomás. A 192.168.10.40/24 címzést szintén
ugyanezt az eredményt adja. Megadva a scanme.nmap.org állomást az IP címe 205.217.153.62.
Így a scanme.nmap.org/16 címzéssel 65,536 IP cím tapogatható le a 205.217.0.0 és a
205.217.255.255 címek között. A legkisebb megadható érték a /1, mellyel az Internet fele
tapogatható le. A legnagyobb megadható érték a 32, mellyel a megadott állomás vagy IP cím
tapogatható le, mivel itt a címbitek rögzítettek.
A CIDR jelölés rövid, de nem eléggé rugalmas minden esetben. Például szeretné letapogatni
a 192.168.0.0/16 címtartományt, de szeretné kihagyni a 0-ra és 255-re végződő IP címeket,
mivel ezek általában üzenetszórási címek. Az Nmap ezt az úgynevezett oktett tartomány
címzésen keresztül biztosítja. Ahelyett, hogy hagyományos IP címeket adna meg, megadhat
vesszővel elválasztott számsorozatot vagy tartományt minden egyes oktettben. Például a
192.168.0-255.1-254 címzéssel átugorhat minden olyan IP címet, melynek utolsó oktettje
0-ra vagy 255-re végződik. A tartományok nem korlátozódnak kizárólag az utolsó oktettre: a
0-255.0-255.13.37 címzéssel a teljes Internet címtérből letapogathatja azokat az
állomásokat, melyeknek IP címük 13.37 -re végződik. Az ilyen nagy terjedelmű mintavétel
hasznos lehet Internetes kutatásoknál és felméréseknél.
Az IPv6 címek kizárólag teljes alakjukban vagy állomásnév alakban adhatóak meg. CIDR
címzés és oktett tartományok nem támogatottak az IPv6 címzésnél, mivel ezek itt ritkán
hasznosak.
Az Nmap a parancssorban többféle célpont meghatározást elfogad és ezeknek nem kell
azonosaknak lenniük. Az nmap scanme.nmap.org 192.168.0.0/16 10.0.0,1,3-7.0-255 parancs
erre mutat egy példát.
Bár a célpontok meghatározása általában a parancssorban történik, a következő paraméterek
szintén használhatóak a célpontok megadására:
-iL <fájlnév> (Bemenet listából)
A célpontok kiválasztása a fájlnév által meghatározott fájlból. Nagyobb mennyiségű
célpont megadása a parancssorban eléggé kényelmetlen, de mindennapos feladat. Például
az Ön DHCP kiszolgálója nyilvántart 10,000 aktuális klienst, melyeket Ön mind le akar
tapogatni. Vagy például le akarja tapogatni a teljes IP tartományt, kivéve a
nyilvántartott címeket, hogy megtalálja azokat az állomásokat, amelyek érvénytelen
statikus IP címet használnak. Egyszerűen generálja le a letapogatni kívánt állomások
listáját és adja át a fájlnevet a -iL paraméteren keresztül az Nmap részére. A
bejegyzések minden olyan formátumban szerepelhetnek, melyet az Nmap a parancssorán
keresztül is elfogad (IP cím, állomásnév, CIDR, IPv6 vagy oktett tartomány). A
bejegyzések elválasztására használhat a szóköz, a tabulátor, vagy írhat minden
bejegyzést új sorba. Ha fájlnévként az elválasztójelet (-) adja meg, akkor az Nmap a
célpontok adatait a standard bemenetről veszi át.
-iR <állomások száma> (Véletlen célpontok kiválasztása)
A teljes Internetet felölelő megfigyeléseknél és más kutatásoknál szükség lehet
véletlenszerű célpontok kiválasztására. Az állomások száma paraméterrel
meghatározhatja, hogy az Nmap hány IP címet generáljon. A nemkívánatos IP címek -
privát, többesküldéses vagy ki nem osztott tartományok - automatikusan kikerülnek a
listából. Ha a 0 paramétert adja meg, akkor a címek generálása a végtelenségig
folytatódik. Vegye figyelembe, hogy néhány rendszergazdát zavarja, ha a hálózatát
felhatalmazás nélkül vizsgálja és panasszal élhet. Így ezt a paramétert kizárólag
saját felelősségére használja. Ha egy esős délutánon unatkozik, próbálja ki ezt a
parancsot: nmap -sS -PS80 -iR 0 -p80. Így véletlenszerűen keresgélhet eddig ismeretlen
webkiszolgálók után.
--exclude <állomás1[,állomás2][,állomás3],...> (Állomások/hálózatok kihagyása)
Azoknak a célpontoknak a vesszővel elválasztott listája, melyeket ki akar hagyni a
letapogatásból, még ha tagjai is a megadott hálózati tartománynak. Az átadott lista a
megszokott Nmap szintaxist követi, tehát szerepelhet benne állomásnév, CIDR tartomány,
oktett tartomány stb. Ez akkor lehet hasznos, ha a letapogatni kívánt hálózat olyan
kritikus kiszolgálókat vagy rendszereket tartalmaz, melyek nem várt módon reagálnak a
kapuletapogatásra, illetve ha a letapogatni kívánt hálózat egy részét más valaki
üzemelteti.
--excludefile <fájlnév> (A kivételek listája)
Ez ugyanazt a funkciót valósítja meg, mint az --exclude paraméter, csak a kivételeket
nem a parancssorban adja át, hanem a fájlnév által meghatározott fájlban. A fájl
formátumára ugyanazok érvényesek, mint a célpontokat tartalmazó fájlra.
ÁLLOMÁS FELDERÍTÉSE
Bármilyen hálózati felderítési feladat legelső lépése, hogy a (sokszor) hatalmas IP
tartományt leszűkítsük egy olyan listára, mely csak az aktív vagy érdekes állomásokat
tartalmazza. Minden IP cím minden egyes kapujának letapogatása lassú és általában
szükségtelen is. Természetesen hogy mi tesz egy állomást érdekessé, az nagymértékben függ
a letapogatás céljától. Rendszergazdák érdeklődhetnek csak egy bizonyos szolgáltatást
futtató állomások után, míg egy biztonsági ellenőrzésnél érdekes lehet minden berendezés,
amelynek IP címe van. Egy rendszergazdának elegendő lehet egy ICMP visszhang alapú
letapogatás, hogy felderítse a hálózatán lévő állomásokat, míg egy behatolási teszt során
próbák ezreinek különféle csoportjait is be kell vetni egy tűzfal korlátozásainak
megkerülésére.
Mivel a felderítési igények teljesen különbözőek, ezért az Nmap a használt technikák
testreszabásához rengeteg lehetőséget kínál. Az állomás felderítést sokan egyszerűen csak
PING letapogatásnak hívják, pedig ez sokkal több, mint egyszerű ICMP visszhang kérés
küldése (erre kiválóan alkalmasa a széles körben elterjedt ping eszköz. A felhasználók
teljesen kihagyhatják a visszahang kérést a lista alapú letapogatással (-sL), a visszhang
tiltásával (-PN) vagy a hálózathoz kötött, több kapura kiterjedő TCP SYN/ACK, UDP, és ICMP
próbák tetszőleges kombinációjával. Ezeknek a próbáknak a célja olyan válaszok kérése,
melyek megmutatják, hogy egy adott IP cím aktív-e (használja-e valamely állomás, vagy
hálózati eszköz). A legtöbb hálózaton egy megadott időben az IP címeknek csak egy kis
része aktív. Ez különösen igaz az RFC1918 által meghatározott privát címekre, mint például
a 10.0.0.0/8 hálózat. Ebbe a hálózatba 16 millió IP cím tartozik, mégis a legtöbbször
olyan vállalatok használják, melyeknek nincs 1000-nél több gépük. Az állomás felderítéssel
ezek az elszórt gépek megtalálhatók az IP címek tengerében.
Ha nincs megadva állomás felderítési paraméter, az Nmap minden egyes célpont felé elküld
egy TCP ACK csomagot a 80-as kapura, valamint elküld egy ICMP visszhang kérést is.
Kivételt képez, ha egy helyi ethernet hálózaton végez ARP letapogatást. Ha nem
rendszergazdaként futtatja a programoz, akkor az ACK helyett egy SYN csomag kerül
elküldésre a connect() rendszerhíváson keresztül. Ezek az alapértékek ugyanazok, mintha a
-PA -PE paramétereket használta volna. A helyi hálózatokon ezek az állomásfelderítési
próbák általában elegendőek, azonban egy biztonsági ellenőrzés során javasolt egy sokkal
átfogóbb felderítést végezni.
A -P* paraméterek (melyekkel a visszhang típusok adhatók meg) kombinálhatóak. Egy szigorú
tűzfalon való átjutás esélyét növelheti, ha többféle próbát indít el különböző TCP
kapukra, különféle jelzőbeállításokkal és ICMP kódokkal. Figyeljen arra, hogy a helyi
ethernet hálózaton lévő célpontok esetén akkor is végrehajtódik egy ARP felderítés (-PR),
ha megad más -P* paramétert, mivel ez szinte minden esetben gyorsabb és sokkal
hatékonyabb.
Alaphelyzeben az Nmap elvégez egy állomás felderítést és ezután kezdi el az élő
állomásoikon a kapuk letapogatását. Ez akkor is igaz, ha egy nem alapértelmezett állomás
felderítési módot határozott meg, mint például az UDP próbák (-PU). Olvassa el a -sP
paraméter leírását, ha további információkra kiváncsi arról, hogyan hajthat végre csak
állomás felderítést. Használja a -PN paramétert, ha ki akarja hagyni az állomás
felderítési lépést és egyből a célpontok kapuletapogatására akar lépni. A következő
paraméterekkel vezérelheti az állomások felderítését:
-sL (Lista Letapogatás)
A lista letapogatás az állomás felderítés legprimitívebb módja. Egyszerűen kilistázza
a megadott hálózat(ok)on található állomásokat anélkül, hogy bármilyen adatcsomagot
küldene. Alaphelyzeben az Nmap még ekkor is elvégez egy fordított DNS lekérdezést
azért, hogy megkapja az állomások neveit. Gyakran meglepően sok információval
szolgálhat egy egyszerű állomásnév is. Például az fw.chi egy vállalat Chicagoban lévő
tűzfalának a neve. A lista végén az Nmap megadja az IP címek számát is. A lista
letapogatással könnyen ellenőrizhető, hogy a célba vett állomásokhoz a megfeleő IP
címek állnak-e rendelkezésre. Ha az állomás esetleg ismeretlen tartománynevet ad
vissza, érdemes további ellenőrzést is elvégezni, nehogy véletlenül más hálózatot
tapogasson le.
Mivel az alapötlet az, hogy egyszerűen nyomtassunk egy listát a célpontokról, ezért a
magasabb szintű funkciók, mint például a kapuletapogatás, az operációs rendszer
érzékelése vagy a visszhang letapogatás nem kombinálható ezzel a funkcióval. Ha
szeretné letiltani a visszhang letapogatást mialatt magasabb szintű funkciókat
használ, olvassa el a -PN paraméter leírását.
-sP (Visszhang Letapogatás)
Ezzel a paraméterrel arra utasítja az Nmap programot, hogy kizárólag visszhang
letapogatást (állomás felderítést) hajtson végre, majd nyomtasson egy listát azokról
az állomásokról, amelyek válaszoltak a letapogatásra. Semmilyen további teszt (mint
például kapuletapogatás, vagy operációs rendszer felderítése) nem kerül végrehajtásra.
Ez a lépés némileg tolakodóbb, mint a lista letapogatás és gyakran ugyanolyan céllal
használják. Ez lehetőséget biztosít a célhálózat finom felderítésére anélkül, hogy
túlságosan felkeltené a figyelmet. Egy támadó számára sokkal hasznosabb azt tudni,
hogy hány élő állomás van a célhálózatban, mint a lista letapogatás által visszaadott
állomásneveknevek és IP címek halmaza.
A rendszergazdák szintén hasznosnak fogják találni ezt a paramétert. Egyszerűen
felderíthető vele a hálózatban elérhető állomások száma vagy ellenőrizhető egy
kiszolgáló elérhetősége. Gyakran nevezik ezt a funkciót visszhang pásztázásnak is és
sokkal megbízhatóbb, mint az üzenetszórási címre küldött viszhang kérés, mivel sok
állomás nem válaszol az üzenetszórási címre küldött kérésre.
Az -sP paraméter alapesetben egy ICMP visszhang kérést küld, valamint egy TCP csomagot
a 80-as kapura. Ha a parancsot nem rendszergazdaként adjuk ki, csak egy SYN csomag
kerül elküldésre (a connect() rendszerhívásonkeresztül) a célállomás 80-as kapujára.
Ha rendszergazdaként a helyi hálózaton próbál állomásokat letapogatni, akkor egy ARP
kérés (-PR) kerül elküldésres, hacsak nem adja meg a --send-ip paramétert. A nagyobb
rugalmasság érdekében az -sP paraméter kombinálható bármelyik felderítési próbával
(-P* paraméterek, kivéve a -PN paramétert). Ha ezeket a próbatípusokat használja,
akkor az alapértelemzett próbák (ACK csomag és visszhang kérés) kimaradnak. Ha az Nmap
programot futtató gép és a célállomás között szigorú szabályokkal működő tűzfal
találhat, akkor ezeknek a fejlett technikáknak az alkalmazása mindenképpen ajánlott.
Máskülönben kimaradhatnak állomások, ha a tűzfal eldobálja a próbákat, vagy a
célállomások válaszait.
-PN (Nincs visszhang)
Ezzel a paraméterrel az Nmap állomás felderítési lépése teljesen elhagyható. Normál
esetben az Nmap ezt a lépést használja az aktív állomások meghatározására a további
letapogatás előtt. Alapesetben az Nmap az erőteljesebb próbákat (kapuk letapogatása,
változat érzékelés, operációs rebdszer érzékelése) csak azokon az állomásokon hajtja
végre, amelyeket aktívnak érzékelt. Ha a -PN paraméterrel letiltja a felderítési
funkciót, az Nmap valamennyi megadott célpont IP címén végrehajtja a kért letapogatási
műveleteket. Tehát ha egy B osztályú címtartományt adott meg célpontként (/16), akkor
mind a 65,536 IP cím letapogatásra kerül. Csakúgy, mint a lista letapogatásnál, a
megfelelő állomás felderítési lépés kimarad, viszont a célpontok listájának
kinyomtatása és a kilépés helyett az Nmap folytatja a kért műveletek végrehajtását és
feltételezi, hogy valamennyi célpont aktív. A helyi ethernet hálózaton lévő gépeken az
ARP letapogatás ekkor is végrehajtásra kerül (hacsak a --send-ip paramétert meg nem
adja), mivel a további letapogatásokhoz az Nmap-nek szüksége van a MAC címre. Ennek a
paraméternek a régi meghatározása a P0 volt, de átnevezésre került, hogy
megakadályozható legyen a protokoll visszhang PO paraméterével való keveredése.
-PS [kapulista] (TCP SYN visszhang)
Ez a paraméter egy beállított SYN zászlójú üres TCP csomagot küld a célpont felé. Az
alapértelmezett célkapu a 80-as (ez fordítási időben megváltoztatható az nmap.h)
fájlban a DEFAULT_TCP_PROBE_PORT_SPEC paraméterrel. Futásidőben is megadható más
célkapu paraméterként. A szintaxis ugyanaz, mint a -p paraméternél, kivéve hogy a
kaputípus megadása - mint például a T: - nem engedélyezett. Néhány példa: -PS22 és
-PS22-25,80,113,1050,35000. Figyeljen arra, hogy a -PS paraméter és a kapulista között
nem lehet szóköz. Ha több kaput is megadott, a próbák párhuzamosan kerülnek
végrehajtásra.
A beállított SYN zászló azt sugallja a célpontnak, hogy Ön kapcsolatot kíván
kezdeményezni. Normál helyzetben a célkapu zárva lesz és a célpont egy RST (reset)
csomagot küld vissza. Ha a kapu nyitva van, a célpont végrehajtja a 3 lépéses
kapcsolatfelépítés második lépését és egy SYN/ACK TCP csomagot küld vissza. Ezután az
Nmap-et futtató állomás egy RST csomag küldésével lebontja az éppen felépülő
kapcsolatot ahelyett, hogy egy ACK csomag küldésével teljesen felépítené a
kapcsolatot. Az RST csomagot nem az Nmap küldi, hanem a programot futtató állomás
rendszermagja, válaszul a nem várt SYN/ACK csomagra.
Az Nmap nem foglalkozik azzal, hogy a kapu nyitott vagy zárt. Mind az RST mind a
SYN/ACK válasz azt jelzi, hogy a célállomás elérhető és válaszol.
Unix rendszereken kizárólag a kiemelt root felhasználó képes nyers TCP csomagok
küldésre és fogadására. Normál felhasználók esetén egy kerülő megoldást alkalmazunk a
connect() rendszerhívás használatakor, minden egyes kapu esetén. Ennek során egy
kapcsolat felépítését kezdeményező SYN csomagot küldünk a célpont felé. Ha a connect()
sikeresen vagy az ECONNREFUSED hibával tér vissza, akkor az alsóbb TCP verem vagy
SYN/ACK vagy RST csomagot fogadott. Ilyenkor a célállomás elérhetőnek lesz jelölve. Ha
a kapcsolódási kísérlet az időzítés lejártáig függőben marad, a célállomás
elérhetetlenként lesz jelölve. Ugyanez a kerülőút kerül alkalmazásra az IPv6
kapcsolatok esetén is, mivel jelenleg az Nmap nem rendelkezik nyers IPv6 csomagok
összeállításának képességével.
-PA [kapulista] (TCP ACK Visszhang)
A TCP ACK visszhang próba meglehetősen hasonlít az előzőekben tárgyalt SYN visszhang
próbához. A különbség annyi, hogy a SYN zászló helyett az ACK zászló a beállított
állapotú. Az ACK csomag jelzi, hogy a csomagot küldő fél készen áll az adatok
fogadására a felépített kapcsolaton keresztül. Azonban jelen esetben nincs ilyen
létező kapcsolat. A célállomások ilyenkor szinte minden esetben egy RST csomagot
küldenek, felfedvén ezzel a jelenlétüket.
A -PA paraméter a SYN próbához hasonlóan ugyanazt az alapértelmezett kaput használja
és ugyanolyan formátumban adható át neki más célkapuk listája is. Ha nem kiemelt
felhasználó próbálja használni ezt a funkciót, vagy a célpont IPv6 formátumú, akkor az
előzőekben már tárgyalt kerülőút kerül alkalmazásra. Azonban jelen esetben ez nem
tökéletes, mivel a connect() valójában SYN csomagot küld, nem ACK csomagot.
Azért található meg mind a SYN, mind az ACK próba, hogy a lehető legjobban megnöveljük
az esélyét a tűzfalak megkerülésének. A legtöbb rendszergazda úgy állítja be az
útválasztóit és más egyszerű tűzfalait, hogy a nyilvános szolgáltatások felé tartó
forgalom (pl. céges web- vagy levelező kiszolgáló) kivételével minden bejövő SYN
csomagot dobjon el. Ez megakadályozza a bejövő forgalmat a céges hálózatba, viszont a
felhasználók részére zavartalan kimenő forgalmat biztosít az Internet felé. Ez a
nem-állapottartó megközelítés kevesebb erőforrást igényel a tűzfalakon/útválasztókon
és széles körben támogatott. A Linux Netfilter/iptables tűzfalprogramja a --syn
paraméteren keresztül valósítja meg ezt a nem-állapottartó működést. Az ilyen állapot
nélküli tűzfalszabályok a SYN visszhang próbákat (-PS) nagy valószínűséggel
elutasítják, ha azok zárt kaput céloznak. Ilyenkor az ACK próba sikeresen vágja át
magát ezeken a szabályokon.
Más általánosan használt tűzfalak állapottartó szabályok használatával utasítják el a
nem várt csomagokat. Kezdetben ez a jellemző csak a felső kategóriás tűzfalakban volt
megtalálható, de az utóbbi években egyre inkább elterjed az alsóbb kategóriákban is. A
Linux Netfilter/iptables rendszere a --state paraméteren keresztül valósítja ezt meg,
melyben a csomagokat a kapcsolat állapota alapján kategorizálja. Az ilyen rendszerek
ellen a SYN próbák hatásosabbak, mivel a nem várt ACK csomagokat hamisnak tekintik és
eldobják. Ezt a zavart úgy lehet elhárítani, ha mind a SYN, mind ACK próbát
végrehajtjuk a -PS és -PA paraméterek megadásával.
-PU [kapulista] (UDP Visszhang)
Egy újabb állomás felderítési módszer az UDP visszhang próba, mely során egy üres
(hacsak nem adja meg a --data-length paramétert) UDP csomagot küldünk a megadott kapu
felé. A kapulista formátuma megegyezik az előző pontokban tárgyalt -PS és -PA
paraméterekével. Ha nem adunk meg kaput, akkor alapértelmezettként a 31338-as kapu
kerül használatra. Ez fordítási időben megváltoztatható az nmap.h állomány
DEFAULT_UDP_PROBE_PORT_SPEC paraméterén keresztül. Ennél a letapogatásnál nem
kifejezetten jó, ha egy nyitott kapuval próbálkozunk, ezért választunk egy magas
számú, nagy valószínűséggel nem használt kaput.
Ha a célponton egy zárt kaput tapogatunk le az UDP próbával, a célállomásból
kicsalhatunk egy kapu nem elérhető (port unreachable) ICMP válaszcsomagot. Ez jelzi az
Nmap-nek, hogy a célpont él és elérhető. Bármilyen más ICMP hibaüzenet (pl.
állomás/hálózat nem elérhető, TTL élettartam lejárt) azt jelzi, hogy a célállomás nem
érhető el. A válasz hiányát szintén így értelmezi a program. Ha nyitott kaput érünk
el, a legtöbb szolgáltatás figyelmen kívül hagyja az üres csomagot és nem küld vissza
semmilyen választ. Ezért használjuk alapértelmezésként a 31338-as kaput, melyet nagy
valószínűséggel nem használ semmi. Néhány szolgáltatás, mint például a chargen
válaszol az üres csomagokra is, mely így szintén azt jelzi, hogy a célpont elérhető.
A legfőbb előnye ennek a letapogatásnak, hogy megkerüli azokat a szűrőket és
útválasztókat, melyek kizárólag a TCP forgalmat figyelik. Például a program
készítőjének volt egy Linksys BEFW11S4 vezeték nélküli útválasztója, mely a külső
csatolóján az összes TCP kaput szűrte. Azonban az UDP próbák ellen védtelen volt.
-PE; -PP; -PM (ICMP Visszhang Típusok)
Az előzőekben tárgyalt szokatlan TCP és UDP állomás felderítési típusok mellett az
Nmap képes a széles körben elterjedt ping program által használt csomagok küldésére
is. Az Nmap egy 8-as típusú (visszhang kérés) ICMP csomagot küld a cél IP címre és egy
0-ás típusú (visszhang válasz) csomagot vár vissza az elérhető állomásoktól. A
hálózati felderítők bánatára a legtöbb állomás és tűzfal blokkolja ezeket a csomagokat
ahelyett, hogy az RFC 1122[3] leírás szerint válaszolna rájuk. Emiatt a kizárólag ICMP
alapú letapogatások ritkán adnak megbízható eredményt ismeretlen célpontok
felderítésekor. Azonban belső hálózatokat felügyelő rendszergazdák számára praktikus
és hasznos eszköz lehet. Használja a -PE paramétert a visszhang kérés engedélyezésére.
Noha a visszhang kérés a szabványos ICMP kérés, az Nmap ennél tovább megy. Az ICMP
szabvány (RFC 792[4]) emellett meghatároz még időbélyeg kérést (13-as kód), információ
kérést (15-ös kód) és címmaszk kérést (17-es kód) is. Noha látszólag ezek a kérések
arra szolgálnak, hogy információkat szerezzünk (például címmaszk vagy időbélyeg), de
emellett könnyen használhatóak állomások felderítésére is. Amelyik rendszer válaszol
az élő és elérhető. Az Nmap jelenleg nem támogatja az információ kérés csomagot, mivel
ezt nem támogatják széles körben. Az RFC 1122 ragaszkodik ahhoz, hogy „az állomásoknak
nem kellene támogatniuk ezeket az üzeneteket”. Az időbélyeg és a címmaszk kérések a
-PP és a -PM paramétereken keresztül küldhetőek el. Az időbélyeg válasz (14-es ICMP
kód) vagy a címmaszk válasz (18-as kód) elárulja, hogy az állomás elérhető. Ezek a
kérések különösen akkor válnak értékessé, ha a rendszergazda letiltotta a visszhang
kéréseket, miközben elfelejtett, hogy más ICMP kérések is használhatóak erre a célra.
-PO [protokollista] (IP Protokoll Visszhang)
Egy másik állomás federítési módszer az IPProto visszhang, amely az IP fejléc
protokoll mezőjében megadott típusú IP csomagokat küld el. A protokoll lista
ugyanolyan formátumú, mint az előzőekben tárgyal TCP és UDP felderítési paramétereknél
használ kapulista. Ha nincs megadva protokoll, akkor alapértelmezettként ICMP (1-es
protokoll), IGMP (2-es protokoll és IP-in-IP (4-es protokoll) csomagok lesznek
elküldve. Az alapértelmezett protokollok fordítási időben adhatók meg az nmap.h
állomány DEFAULT_PROTO_PROBE_PORT_SPEC változójában. Figyeljen arra, hogy az ICMP,
IGMP, TCP (6-os protokoll és UDP (17-es protokoll) protokollok esetén a csomagok
további fejlécekkel kerülnek elküldésre, míg más protokolloknál az IP fejléc mögött
más adat nem kerül elküldésre (kivéve, ha a --data-length paramétert is megadta).
Ez a felderítési metódus kétféle választ vár. Vagy az elküldött protokollnak megfelelő
válasz érkezik, vagy egy 'Protocol Unreachable' ICMP üzenet, mely szerint az állomás
nem támogatja az adott protokollt (mellyel el is árulta a létezését).
-PR (ARP Visszhang)
Az Nmap egyik leggyakoribb használata a helyi ethernet hálózat letapogatása. A legtöbb
helyi hálózaton, különösen melyek az áldott RFC1918 alapú privát címtartományt
használják, az IP címek legnagyobb része általában nincs használatban. Amikor az Nmap
nyers IP csomagot próbál küldeni (például egy ICMP visszhang kérést), az operációs
rendszernek meg kell határoznia a célpont IP címe alapján a hardvercímet (ARP) azért,
hogy az ethernet keretet megfelelően tudja címezni. Ez gyakran lassú és problémás,
mivel az operációs rendszereket nem úgy tervezik, hogy rövid ídő alatt több millió ARP
kérést küldjenek el elérhetetlen állomások felé.
Az ARP letapogatásnál az ARP kéréseket az Nmap program kifinomult algoritmusára
bízzuk. Ha itt válasz érkezik, akkor már nem szükséges az IP alapú visszhang
kérésekkel foglalkozni, mivel a célpont elérhető. Ezért az ARP letapogatás sokkal
gyorsabb és megbízhatóbb, mint az IP alapú letapogatások. Ezért ezt a letapogatást az
Nmap alaphelyzetben elvégzi, ha úgy érzékeli, hogy a célpont a helyi ethernet
hálózaton található. A helyi hálózaton az Nmap még akkor is az ARP letapogatást fogja
végrehajtani, ha más visszhang alapú letapogatást adtunk meg (mint például a -PE vagy
a -PS). Ha egyáltalán nem kívánja használni az ARP letapogatást, adja meg a --send-ip
paramétert.
--traceroute (Útvonal nyomkövetése az állomáshoz)
Az útvonal nyomkövetése a letapogatás után történik meg, a letapogatás eredményének
figyelembe vételével. A nyomkövetéshez a célponton elérhető kapuk és protokollok közül
azok lesznek felhasználva, melyekkel a célpont nagy valószínűséggel elérhető. A
nyomkövetés a kapcsolódási letapogatás (connect (-sT)) és az üresjárati letapogatás
(idle (-sI)) kivételével minden letapogatási típussal működőképes. Minden nyomkövetés
az Nmap dinamikus időzítési modelljét használja és párhuzamosan kérül végrehajtásra.
A nyomkövetéskor a csomagokat alacsony élettartam (time-to-live (TTL)) értékkel
küldjük el, hogy az útvonalon lévő közbenső állomásokból az Időzítés letelt (Time
Exceeded) ICMP hibaüzenetet tudjunk kicsalni. Alapesetben a nyomkövetésnél TTL=1
értékkel kezdünk és addig növeljük a TTL értékét, amíg el nem érjük a célállomást. Az
Nmap nyomkövetése magas TTL értékkel indít és egészen nuuláig csökken. A visszafelé
történő kereséssel és egy ügyes gyorstároló algoritmussal az Nmap felgyorsítja a több
állomáson keresztül végzett nyomkövetést. Átlagban az Nmap 5-10 csomaggal kevesebbet
küld el állomásonként, de ez nagyban függ a hálózat állapotától. Ha csak egy alhálózat
letapogatása történik (pl. 192.168.0.0/24), az Nmap a legtöbb állomáshoz valószínűleg
csak egy csomagot küld.
--reason (Állomás- és kapuállapot oka)
Megjeleníti, hogy az egyes állomások és kapuk miért lettek a megadott állapotúnak
jelölve. Ez a paraméter megjeleníti annak a csomagnak a típusát, amely az állomás vagy
kapu állapotát meghatározta. Például egy RST csomag egy zárt kapuról vagy egy
visszhang válasz egy működő állomásról. Az Nmap által szolgáltatott információk a
letapogatás vagy a visszhang típusától függenek. A SYN letapogatás és a SYN visszhang
(-sS és -PT) eredményei például nagyon részletesek, míg a TCP kapcsolódási letapogatás
és visszhang (-sT) eredményei korlátozottak a connect rendszerhívás megvalósítása
miatt. Ezt a jellemzőt a hibakeresési paraméter (-d) automatikusan engedélyezi. Az
eredmények egy XML fájlban tárolódnak akkor is, ha ezt a paramétert nem adja meg.
-n (Nincs DNS feloldás)
Utasítja az Nmap programot, hogy soha ne végezzen fordított DNS feloldást az aktívnak
talált IP címeken. Mivel a DNS még az Nmap beépített párhuzamos DNS feloldójával is
lassú lehet, ennek a paraméternek a megadása felgyorsíthatja a letapogatást.
-R (DNS feloldás minden célpontra)
Utasítja az Nmap programot, hogy mindig végezzen fordított DNS feloldást a célpontok
IP címeire. Normál helyzetben csak az elérhető (online) állomásokon történik fordított
DNS feloldás.
--system-dns (Használja a rendszer DNS feloldóját)
Alaphelyzetben az Nmap a névfeloldást maga végzi úgy, hogy a rendszeren beállított
névkiszolgáló felé közvetlenül küldi el a kéréseket és vár a válaszra. A teljesítmény
javítása érdekében több kérés kerül elküldésre párhuzamosan (gyakran többszáz). A
rendszer DNS feloldójának használatához adja meg ezt a paramétert (egyszerre egy IP a
getnameinfo() rendszerhíváson keresztül). Ez sokkal lassabb és ritkán hasznos, kivéve
ha valamilyen hibát talál az Nmap párhuzamos feloldójában (kérjük jelezze, ha így
van). Az IPv6 letapogatásokhoz mindig a rendszer feloldóját használja a program.
--dns-servers <server1[,server2],...> (A fordított DNS feloldáshoz használt kiszolgálók)
Alaphelyzetben az Nmap a DNS kiszolgálók adatait a resolv.conf fájlból (UNIX) vagy a
regisztrációs adatbázisból (Windows) próbálja meg kinyerni. Ezzel a paraméterrel Ön
más kiszolgálókat is megadhat. A program nem veszi figyelembe ezt a paramétert, ha a
--system-dns paramétert használja, vagy IPv6 letapogatást hajt végre. Több DNS
kiszolgáló használat gyakran felgyorsítja a feloldást, különösen ha a célpont IP
tartományának meghatalmazott kiszolgálóját használja. Ezzel a paraméterrel fokozható a
rejtőzködés is, mivel a kérések tküldhetők több rekurzív DNS kiszolgálón is.
Szintén hasznos lehet ez a paraméter a magánhálózatok letapogatásakor. Néha csak
néhány névkiszolgáló ad vissza megfelelő fordított DNS információkat és nem mindig
tudhatja, hogy ezek hol vannak. Letapogathatja a hálózatot az 53-as kapura keresve
(esetleg változat érzékeléssel együtt), ezután kipróbálhatja a lista alapú
letapogatást (-sL) egyesével megadva a névkiszolgálókat a --dns-servers paraméterben
addig, amíg meg nem találja a megfelelőt.
KAPULETAPOGATÁSI ALAPOK
Bár az Nmap funkciói folyamatosan bővültek az évek folyamán, kezdetben még csak egy
hatékony kapuletapogató volt és ez is maradt a fő funkciója. Az egyszerű nmap célpont
parancs kiadásával több, mint 1660 TCP kaput tapogathatunk le a célpont gépen. Míg a
legtöbb kapuletapogató hagyományosan csak nyitott vagy zárt csoportba sorolja a kapukat,
az Nmap sokkal finomabban dolgozik. A kapukat hat csoportba sorolja: nyitott, zárt, szűrt,
szűretlen, nyitott|szűrt, vagy zárt|szűrt.
Ezek nem a kapu valódi állapotát jelzik, hanem azt, hogy az Nmap hogyan látja őket.
Például a célponttal egyező hálózatból induló Nmap letapogatás mutathatja a 135/tcp kaput
nyitottnak, míg ugyanabban az időben, ugyanolyan paraméterekkel az Internet felől a
letapogatás mutathatja a kaput szűrt állapotúnak.
Az Nmap által felimert hat kapuállapot
nyitott
Egy alkalmazás ezen a kapun aktívan fogadja a TCP kapcsolatokat vagy az UDP
csomagokat. A kapuletapogatás elsődleges célja ezeknek a felderítése.
Biztonság-tudatos emberek tudják, hogy minden nyitott kapu sugárút egy támadáshoz. A
támadók és a tesztelők szeretnék kihasználni ezeket a nyitott kapukat, míg a
rendszergazdák megpróbálják lezárni, vagy tűzfallal védeni őket anélkül, hogy a
jogosult felhasználókat akadályoznák a használatban. A nyitott kapuk nem csak
biztonsági szempontból lehetnek érdekesek, mivel valamilyen hálózaton keresztül
elérhető szolgáltatást mutatnak.
zárt
Egy zárt kapu elérhető (fogadja az Nmap próbacsomagjait és válaszol rájuk), de nem fut
rajta semmilyen alkalmazás. Segítséget nyújtanak annak meghatározásában, hogy az IP
címhez tartozó állomás működik (állomás felderítés, vagy visszhang letapogatás),
valamint felhasználhatók az operációs rendszer meghatározására is. Mivel a zárt kapuk
elérhetők, érdemes lehet őket később ismét letapogatni, hátha menet közben nyitottá
válnak. A rendszergazdáknak érdemes figyelni arra, hogy az ilyen kapukat tűzfallal
blokkolják. Ezután ezek a kapuk szűrt állapotot fognak mutatni, ahogy azt a következő
rész is mutatja.
szűrt
Az Nmap nem tudja meghatározni, hogy a kapu nyitott-e, mert egy csomagszűrő
megakadályozza, hogy a próbák eljussanak a kapuig. A szűrés történhet külön tűzfallal,
útválasztó szabályokkal vagy az állomásra telepített tűzfal programmal. Ezek a kapuk
zavarják a támadókat, mivel nagyon kevés információt közölnek. Néhány esetben
visszaküldhetnek ICMP hibaüzeneteket (pl. ICMP 3-as típus 13-as kód: a célpont nem
érhető el, a kommunikáció tiltott), de a legáltalánosabb, hogy a szűrők egyszerűen
eldobálják a próbacsomagokat. Ez arra készteti az Nmap programot, hogy néhányszor újra
megpróbálja a kapcsolódást, hogy kiszűrhetőek legyenek a hálózati hiba miatti
csomagvesztések. Ez viszont drámai módon lelassítja a letapogatást.
szűretlen
A szűretlen állapot azt jelenti, hogy a kapu elérhető, de az Nmap nem tudja
meghatározni, hogy zárt vagy nyitott. Csak a tűzfal szabályok feltérképezésére
használt ACK letapogatás sorolja a kapukat ebbe a csoportba. A szűretlen kapuk
ismételt letapogatása más módszerekkel (pl. Window, SYN vagy FIN letapogatás) segíthet
a kapu állapotának pontosabb meghatározásában.
nyitott|szűrt
Az Nmap akkor sorolja a kapukat ebbe a csoportba, ha nem tudja meghatározni, hogy
nyitott vagy szűrt. Ez olyan letapogatási típusoknál fordul elő, amelynél a nyitott
kapu nem ad választ. A válasz hiánya jelentheti azt is, hogy egy csomagszűrő eldobta a
próbacsomagot vagy a visszaadott választ. Így az Nmap nem tudja bioztosan
meghatározni, hogy a kapu nyitott vagy szűrt. Az UDP, az IP protokoll, a FIN, a Null
és az Xmas letapogatás minősíti így a kapukat.
zárt|szűrt
Ezt az állapotot akkor adja vissza az Nmap, amikor nem tudja meghatározni, hogy a kapu
zárt vagy szűrt állapotú. Csak az IP ID üresjárati letapogatásnál használt.
KAPULETAPOGATÁSI TECHNIKÁK
Mint kezdő autószerelő, több órás küzdelmet folytattam azért, hogy a munkához szükséges
legelemibb szerszámok (kalapács, ragasztószalag, csavarkulcs stb.) kéznél legyenek. Miután
szánalmas kudarcot vallottam, elvontattam a tragacsomat egy igazi szerelőhöz. Ő szintén
sokáig kotorászott egy óriási szerszámos ládában de végül előhúzta a megfelelő ketyerét,
amivel aztán könnyedén elvégezte a munkát. A kapuletapogatás művészete is hasonló. A
szakértők ismerik a letapogatási technikák százait és minden feladathoz a megfelelőt (vagy
több kombinációját) használják. Másfelől viszont a gyakorlatlan felhasználók és a
szkriptkölykök minden feladathoz az alap SYN letapogatást használják. Mivel az Nmap
ingyenesen elérhető, így a mesteri letapogatás egyetlen határa a tudás. Így természetesen
legyőzi az autóipart, ahol már annak a meghatározásához is elég sok szaktudás kell, hogy
miféle szerszámra lesz szükség. Ráadásul ezt még meg is kell venni egy rakás pénzért.
A legtöbb letapogatási technikát kizárólag kiemelt felhasználók érik el. Ez azért van,
mert ezek a technikák nyers csomagok küldésével dolgoznak, melyhez rendszergazdai
hozzáférés szükséges. Windows rendszereken is ajánlatos rendszergazda szintű
felhasználóként használni a programot még akkor is, ha a WinPcap programkönyvtár elérhető
az operációs rendszerhez. A rendszergazda szintű használat az Nmap 1997-es megjelenésekor
egy komoly korlátozás volt, mivel akkoriban a legtöbb felhasználónak csak korlátozott
parancshéj hozzáférése volt. Ma már más a helyzet. A számítógépek olcsóbbak, sokkal több
ember kapcsolódik folyamatosan az Internetre és az asztali Unix rendszerek (mint például a
Linux és a Mac OS X) is jobban elterjedtek. Ma már elérhető az Nmap Windows környezetben
is, így még több gépen használható. Mindezeknek köszönhetően egyre kevesebb helyen kell az
Nmap programot korlátozott parancshéj alatt futtani. Ez jó dolog, mivel a kiemelt
felhasználóknak nyújtott szolgáltatások teszik a programot erőteljessé és rugalmassá.
Bár az Nmap a lehető legpontosabb eredményre törekszik, nem szabad megfeledkezni arról,
hogy minden eredménye a célállomás (vagy egy előtte lévő tűzfal) által visszaküldött
csomagokon alapul. Ezek lehetnek megbízhatatlan állomások, melyek szándékosan megtévesztő
válaszokat küldenek. Meglehetősen elterjedtek az olyan állomások, melyek az Nmap próbáira
nem úgy válaszolnak, ahogyan azt az RFC szabványok meghatározzák. A FIN, NULL és Xmas
letapogatások különösen érzékenyek az ilyen problémákra. Ezek a problémák erősen kötődnek
egyes letapogatási típusokhoz, így a megfelelő letapogatások leírásainál részletesen is
foglalkozunk velük.
Ebben a szakaszban található az Nmap által támogatott tucatnyi letapogatási technika
leírása. Egyszerre csak egyféle technika használható. Kivételt képez az UDP letapogatás
(-sU), mely bármelyik TCP letapogatással kombinálható. A letapogatások típusának megadása
a következő formátumban lehetséges: -sC, ahol a C a letapogatás nevének egy kiemelt
betűje, általában az első. Az egyetlen kivétel a sokak által utált FTP ugráló letapogatás
(-b). Alapértelmezetten az Nmap egy SYN letapogatást hajt végre. Kivétel, ha a
felhasználónak nincs megfelelő jogosultsága nyers csomagok küldésére, vagy a célpont címe
IPv6 formátumú. Ilyenkor a hagyományos connect() letapogatás történik. Az ebben a
szakaszban felsorolt letapogatásokat csak kiemelt felhasználók hajthatják végre. Normál
felhasználók csak a connect() és az FTP ugráló letapogatásra jogosultak.
-sS (TCP SYN letapogatás)
A SYN letapogatás az alapértelmezett és a legelterjedtebb letapogatás, nem véletlenül.
Gyorsan végrehajtható, gyors hálózatokon másodpercenként több ezer kapu lepróbálható
anélkül, hogy tolakodó tűzfalak zavarnák a folyamatot. A SYN letapogatás eléggé
diszkrét és rejtett, mivel sosem fejeződik be a TCP kapcsolat felépítése. Bármelyik
megfelelő TCP veremmel működik, ellentétben a FIN/NULL/Xmas, a Maimon vagy az
üresjárati letapogatással, melyek erősen függnek az egyes operációs rendszerek egyedi
veremkialakításától. Szintén előnyös, hogy tisztán megkülönböztethetők a nyitott, zárt
és szűrt kapuállapotok.
Ezt a technikát gyakran nevezik félig nyitott letapogatásnak is, mivel sosem jön létre
egy teljes TCP kapcsolat. Egy SYN csomag elküldésével szimuláljuk egy kapcsolat
felépítését és várunk a válaszra. A SYN/ACK válasz jelzi, hogy a kapu fogadja a
kapcsolódást (nyitott), az RST (reset) pedig azt, hogy nem. Ha néhány ismétlés után
sem érkezik válasz, a kapu szűrt állapotúként lesz jelölve. Szintén ezt a jelölést
kapja, ha egy ICMP nem elérhető hibaüzenet (kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13)
érkezik.
-sT (TCP connect letapogatás)
Ha a SYN letapogatás nem érhető el, akkor a TCP connect() letapogatás válik
alapértelmezetté. Ez akkor történik meg, ha a felhasználónak nincs jogosultsága nyers
adatcsomagokkal dolgozni, vagy ha a célpont IPv6 címet használ. A nyers csomagok
használata helyett az Nmap átadja a célpont címét és a célkapu számát az operációs
rendszernek, hogy az építse fel a kapcsolatot a connect() rendszerhívás segítségével.
Ugyanezt a magas szintű rendszerhívást használják a böngészők, a P2P kliensek és más
hálózati alkalmazások is a kapcsolatok felépítéséhez. Ez része a Berkeley Sockets API
néven ismert programozási felületnek. Az Nmap ilyenkor a nyers válaszcsomagok
beolvasása helyett ezt a felületet használja az egyes kapcsolatok állapotának
lekérdezésére.
Ha a SYN letapogatás elérhető, általában jobb azt választani. Az Nmap sokkal jobban
kézben tudja tartani a nyers csomagokat, mint a magasabb szintű connect()
rendszerhívást. A SYN letapogatás félig nyitott kapcsolataival ellentétben a
rendszerhívás teljesen felépíti a kapcsolatot a célponttal. Ez nem csak tovább tart,
de több adatcsomagra is van szükség ugyanannyi információ megszerzéséhez. Ráadásula
célpont naplózhatja is a kapcsolódást. Egy rendes behatolás érzékelő még jelezhet is,
bár a legtöbb gépen nincs ilyen riasztórendszer. Az átlagos Unix rendszereken a
legtöbb szolgáltatás bejegyzést készit a rendszernaplóba a kapcsolatról, amit
ráadásként még kiegészíthet egy hibaüzenettel is, ha a kapcsolatot adatküldés nélkül
azonnal megszakítjuk. Néhány szánalmas szolgáltatás ilyenkor összeomlik, bár ez nem
túl jellemző. Ha egy rendszergazda rengeteg, azonos helyről érkező kapcsolódást lát a
rendszernaplóban, azonnal tudni fogja, hogy connect() letapogatás áldozata lett.
-sU (UDP letapogatások)
Bár a legismertebb Internetes szolgáltatások a TCP protokollt használják, azért az
UDP[5] alapú szolgáltatások is széles körben elterjedtek. A három legismertebb a DNS,
az SNMP és a DHCP (a használt kapuk: 53, 161/162 és 67/68). Mivel az UDP letapogatás
általában lassabb és sokkal bonyolultabb, mint a TCP, néhány biztonsági felülvizsgáló
nem is figyel ezekre a kapukra. Ez nagy hiba, mivel eléggé elterjedtek a kihasználható
UDP alapú szolgáltatások és a támadók bizonyosan nem hagyják figyelmen kívül ezeket.
Szerencsére az Nmap segít leltárba foglalni az UDP kapukat is.
Az UDP letapogatás az -sU paraméterrel indítható. Kombinálható valamilyen TCP
letapogatással, mint például a SYN letapogatás (-sS), így egyidőben mindkét protokoll
ellenőrizhető.
Az UDP letapogatás úgy működik, hogy egy üres (adat nélküli) UDP fejlécet küldünk
minden egyes célkapura. Ha ICMP "Kapu nem elérhető" hiba (3-as típus, 3-as kód)
érkezik vissza, a kapu zárt. Más típusú ICMP "nem elérhető" hibák esetén (1, 2, 9, 10
vagy 13) a kapu szűrt. Alkalmanként egy szolgáltatás valamilyen UDP csomagot küldhet
vissza, ezzel jelezve, hogy a kapu nyitott. Ha néhány megismételt próba után sem
érkezik válasz, a kapu jelölése nyitott|szűrt. Ez azt jelenti, hogy a kapu lehet
nyitott, vagy egy csomagszűrő blokkolja az átvitelt. A szolgáltatások
verzióletapogatása (-sV) segíthet elkülöníteni a ténylegesen nyitott kapukat a szűrt
kapuktól.
Az UDP letapogatás legnagyobb kihívása a gyors végrehajtás. A nyitott és a szűrt kapuk
ritkán küldenek vissza valamilyen választ, arra kényszerítve az Nmap programot, hogy
az időzítés lejártáig várakozzon, majd megismételje a próbát azt feltételezve, hogy a
próba vagy a válasz elveszett. A zárt kapuk gyakran még nagyobb problémát jelentenek.
Ezek általában egy ICMP "Kapu nem elérhető" hibaüzenetet küldenek vissza. De az RST
csomagokkal ellentétben, melyeket a zárt TCP kapuk küldenek vissza válaszként a SYN
vagy a connect() letapogatásra, a legtöbb állomás alapból korlátozza az elküldhető
ICMP "Kapu nem elérhető" oüzenetek mennyiségét. A Linux és a Solaris operációs
rendszerek különösen szigorúak ebből a szempontból. Például a Linux 2.4.20-as
rendszermagja a "Célállomás nem elérhető" üzenetekből csak másodpercenként egyet enged
elküldeni (a net/ipv4/icmp.c fájlban).
Az Nmap észleli ezt a korlátozást és képes eléggé lelassítani a próbákat, hogy
megelőzze a hálózat elárasztását olyan haszontalan csomagokkal, melyeket a célállomás
úgyis eldobna. Sajnos a Linux stílusú, egy csomag/másodperc korlátozás miatt a teljes
65536 UDP port letapogatása több,mint 18 óráig tart. Néhány ötlettel felgyorsítható az
UDP letapogatás: több állomás letapogatása párhuzamosan, a legáltalánosabb kapuk
letapogatása először, letapogatás tűzfalon belülről és a lassú állomások átugrása a
--host-timeout paraméter megadásával.
-sN; -sF; -sX (TCP NULL, FIN és Xmas letapogatás)
Az Nmap ennek a három letapogatásnak a segítségével (a --scanflags paraméter
segítségével még több lehet, erről bővebben a következő szakaszban) kiaknázza azt a
hajszálnyi rést, mely a TCP RFC[6] leírásban található és így tesz különbséget a
nyitott és a zárt kapuk között. A 65-dik oldalon ez áll: „ha a célkapu ZÁRT .... egy
RST bitet nem tartalmazó bejövő csomagra válaszként egy RST csomagot kell küldeni.” A
következő oldalon azt tárgyalja, hogy egy nyitott kapura SYN, RST vagy ACK bit nélküli
csomag „valószínűtlen, hogy érkezne, de ha mégis ez történne, a csomagot el kell
dobni.”
Ha olyan rendszereket tapogatunk le, amelyek megfelelnek ennek az RFC leírásnak, akkor
bármilyen olyan próbacsomag, amely nem tartalmazza a SYN, ACK vagy RST bitet egy RST
választ fog kiváltani, ha a célkapu zárt és nem vált ki választ, ha a célkapu nyitott.
Amíg ez a három bit nem szerepel, a másik három bit (FIN, PSH, URG) tetszőleges
kombinációja használható. Az Nmap ezt három letapogatási típussal használja ki:
NULL letapogatás (-sN)
Nem állít be egyetlen bitet sem (a TCP zászlók értéke 0)
FIN letapogatás (-sF)
Csak a TCP FIN bitet állítja be.
Xmas letapogatás (-sX)
Beállítja a FIN, PSH és URG zászlókat, így a csomag olyan lesz, mint a
karácsonyfa.
Mindhárom letapogatás ugyanúgy viselkedik, az egyetlen különbség a próbacsomagban
beállított zászlók között van. Ha válaszként RST csomag érkezik, a kapu besorolása
zárt lesz, míg ha nem érkezik válasz, a besorolás nyitott|szűrt. Ha válaszként ICMP
"nem elérhető" (kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) hiba érkezik, a kapu jelölése
szűrt lesz.
Ezeknek a letapogatásoknak a legnagyobb előnye, hogy könnyen átcsúsznak egyes
nem-állapottartó tűzfalakon és csomagszűrő útválasztókon. Másik előnyük, hogy némileg
rejtettebbek, mint a hagyományok SYN letapogatás. Azért sokat ne várjunk - a legtöbb
modern behatolásérzékelő (IDS) képes észlelni ezt a fajta letapogatást. Nagy hátrány,
hogy nem minden rendszer követi szigorúan az RFC 793 előírásait. Számos rendszer RST
csomagot küld vissza ezekre a letapogatásokra a kapu állapotától függetlenül. Emiatt
az összes kapu zárt jelölést kap. A jelentősebb operációs rendszerek, melyek így
tesznek: a Microsoft Windows, több CISCO eszköz, a BSDI és az IBM OS/400. Ennek
ellenére a legtöbb Unix alapú operációs rendszer ellen használhatók ezek a
letapogatások. Másik hátránya ezeknek a letapogatásoknak, hogy nemképesek különbséget
tenni a nyitott és a szűrt kapuk között, így ezek a kapuk a nyitott|szűrtjelölést
kapják.
-sA (TCP ACK letapogatás)
Ez a letapogatás teljesen eltér az előzőekben tárgyaltaktól, mivel sosem határozza meg
a nyitott (vagy a nyitott|szűrt) kapukat. Arra használható, hogy kikémleljük egy
tűzfal szabályrendszerét, meghatározva hogy állapottartó vagy sem és hogy mely kapukat
szűri.
Az ACK letapogatás során olyan csomagokat küldünk a célpont felé, melynek csak az ACK
zászlóját állítjuk be (kivéve, ha a --scanflags paramétert is használjuk). Szűrés
nélküli rendszereknél mind a nyitott, mind a zárt kapuk RST csomagot küldenek vissza
erre a próbára. Az Nmap ezeket a kapukat szűretlen jelzéssel látja el, így jelölve,
hogy az ACK csomag eléri a kaput, de annak nyitott vagy zárt állapota nincs
meghatározva. Azok a kapuk, melyek nem válaszolnak, vagy bizonyos ICMP hibaüzenetet
(kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) küldenek vissza, szűrt jelölést kapnak.
-sW (TCP Window letapogatás)
A Window letapogatás megegyezik az ACK letapogatással. Az egyetlen különbség, hogy
kihasználja egyes rendszerek TCP megvalósításának jellegzetességét, így téve
különbséget a nyitott és a zárt kapuk között, ahelyett hogy minden visszakapott RST
csomag esetén a kaput szűretlennek jelölne. Ezt úgy éri el, hogy megvizsgálja a
visszaküldött RST csomag Window szakaszát. Néhány rendszernél a nyitott kapu esetén a
Window értéke pozitív, míg zárt kapunál nulla. Így pozitív Window érték esetén a kapu
nyitott, míg nulla Window érték esetén a kapu zárt jelölést kap.
Ez a letapogatás az interneten található rendszerek egy kis részének jellegzetességén
alapul, így nem tekinthető teljesen megbízhatónak. Azoknál a rendszereknél, melyek nem
így működnek az összes kapu zárt állapotot fog jelezni. Természetesen lehetséges, hogy
a célpontnak nincs egyetlen nyitott kapuja sem. Ha a legtöbb letapogatott kapu zárt,
de néhány elterjedt kapu (például a 22, 25, 53) szűrt állapotú, a rendszer legalábbis
gyanús. Alkalmanként a rendszerek teljesen ellentétesen viselkednek. Ha a letapogatás
1000 nyitott és 3 zárt vagy szűrt kaput jelez, akkor valószínűleg pont az a 3 kapu a
nyitott.
-sM (TCP Maimon letapogatás)
A Maimon letapogatás a felfedezője, Uriel Maimon után kapta a nevét. Ő a technikát a
Phrack Magazine 49-es számában írta le (1996 November). Az Nmap, mely két számmal
később jelent meg, szintén ismeri ezt a technikát. Az eljárás ugyanaz, mint a NULL,
FIN és Xmas letapogatásnál, csak itt FIN/ACK csomagot küldünk el. Az RFC 793 (TCP)
szerint egy ilyen csomag beérkezésekor mind a nyitott, mind a zárt kapunka RST
csomagot kell küldenie válaszként. Uriel észrevette, hogy sok BSD alapú rendszer
nyitott kapuk esetén egyszerűen eldobja ezeket a csomagokat.
--scanflags (Testreszabott TCP letapogatás)
Az igazán képzett Nmap felhasználóknak nem kell magukat a programba beépített
letapogatási típusokra korlátozniuk. A --scanflags paraméterrel saját letapogatási
típusokat tervezhetnek, tetszőleges TCP zászlók használatával. Engedje szabadon a
fantáziáját, hogy kitérhessen az olyan behatolásérzékelő rendszerek elől, amelyek
gyártói csak átlapozták az Nmap leírását a szabályok megadásakor!
A --scanflags paraméterezése történhet számmal (például 9 (PSH and FIN)) is, de a
szimbolikus nevek használata sokkal könnyebb. Csak keverje össze az URG, ACK, PSH,
RST, SYN és FIN zászlókat tetszőleges kombinációban. Például a --scanflags
URGACKPSHRSTSYNFIN beállítja az összes zászlót, bár ez nem túl hasznos. A zászlók
megadásának sorrendje nem lényeges.
A kívánt zászlók megadása mellet megadhatja a TCP letapogatás típusát is (például -sA
vagy -sF). Ezzel az alaptípussal meghatározhatja, hogy az Nmap hogyan értelmezze a
válaszokat. Például a SYN letapogatásnál ha nem érkezik válasz, akkor a kapu állapota
szűrt, míg a FIN letapogatásnál ugyanez nyitott|szűrt állapotot jelez. Az Nmap
ugyanúgy viselkedik, mint az alap letapogatásnál, csak a próbacsomagban a megadott
zászlókat fogja használni az alap letapogatás zászlói helyett. Ha nem ad meg
alaptípust, a SYN letapogatást fogja használni.
-sI <zombi állomás[:próbakapu]> (Üresjárati letapogatás)
Ez a fejlett eljárás egy igazi vakon végzett TCP letapogatást hajt végre a
célállomáson (ez azt jelenti, hogy a saját IP címéről semmilyen csomag nem lesz
elküldve a célállomásra). Ehelyett kihasználjuk azt, hogy a zombi gépen megjósolható
az IP töredezettségmező sorszámgenerátorának következő értéke és ezzel az
oldaltámadással szerzünk információt a célgépen lévő nyitott kapukról. A
behatolásérzékelő rendszerek úgy látják majd, hogy a letapogatás a zombi állomás felől
érkezett (melynek élőnek kell lennie és meg kell felelnie bizonyos követelményeknek).
Ez az elbűvölő letapogatás túl bonyolult ahhoz, hogy ebben a leírásban részletesen is
foglalkozhassunk vele, ezért írtam egy részletes leírást róla, mely a
https://nmap.org/idlescan.html címen olvasható.
Amellett, hogy különösen rejtett, ezzel a letapogatással kihasználható a gépek
közötti, IP alapú bizalmi viszony. A nyitott kapuk ebben az esetben a zombi gép
nézőpontjából láthatóak nyitottnak. Megpróbálhat letapogatni egy célállomást több
olyan zombi használatával, melyekről sejthető, hogy a célpont megbízhatónak tekinti
(útválasztó vagy csomagszűrő szabályok alapján).
A zombigép nevéhez kettősponttal elválasztva hozzáadhat egy kapuszámot is, ha le
akarja tesztelni az IP ID változásait a zombigépen. Egyébként az Nmap a TCP visszhang
próbakapuját (80) fogja használni.
-sO (IP protokoll letapogatás)
Az IP protokoll letapogatással meghatározható, hogy a célállomás mely IP protokollokat
(TCP, ICMP, IGMP stb.) támogatja. Technikai szempontból ez nem igazán kapuletapogatás,
mivel a TCP és UDP kapuszámok helyett az IP protokoll számokon megy végig. Ugyanúgy a
-p paramétert használja, csak itt a kapu száma helyett a protokoll számát kell
megadni, az eredményeket ugyanolyan formátumban adja vissza, mint a kapuletapogatások
és ugyanazt a letapogató motort használja, mint a kapuletapogatás. gy elég közel áll a
kapuletapogatáshoz, hogy ide tartozzon.
Amellett, hogy magában is hasznos, a protokoll letapogatáson látszik a nyílt
forráskódú programok igazi ereje. Bár az alapötlet meglehetősen egyszerű, nem
gondoltam, hogy bele kéne vennem a programba és nem is érkezett ilyen kérés felém.
Aztán 2000 nyarán Gerhard Rieger fejében megfogalmazódott az ötlet, készített egy
nagyszerű kiegészítést, melyben megvalósította a letapogatást és elküldte az
nmap-hackers levelezőlistára. n beillesztettem az Nmap forrásfájába és másnap kiadtam
egy új változatot a programból. Csak kevés kereskedelmi programnak vannak olyan lelkes
felhasználói, akik megterveznék és tadnák a saját fejlesztéseiket!
A protokoll letapogatás az UDP letapogatáshoz hasonlóan működik. Ahelyett, hogy a
kapuszámokat váltogatná az UDP csomagban, IP fejléceket küldözget, melyben a 8 bites
protokollmező változtatja. A fejlécek általában üresek, nem tartalmaznak adatot és
egyáltalán nem felelnek meg a tesztelt protokollnak. Három kivétel van: A TCP, az UDP
és az ICMP. Ezekhez a protokollokhoz létezik a megfelelő fejléc, mert egyrészt a
legtöbb rendszer nem hajlandó egyébként elküldeni a csomagot, másrészt az Nmap
rendelkezik az összeállításukhoz szükséges tudással. Ahelyett, hogy az ICMP "kapu nem
elérhető" üzenetre várakozna, a protokoll letapogatás az ICMP protokoll nem elérhető
üzenetre vár. Ha az Nmap bármelyik protokollnál bármilyen választ kap, akkor a
protokoll nyitott jelölést kap. Ha egy ICMP "protokoll nem elérhető" hiba érkezik
(típus 3, kód 2), akkor a protokoll zárt jelölést kap. Más ICMP hibaüzenetek (típus 3,
kód 1, 3, 9, 10 vagy 13) esetén a protokoll szűrt jelölést kap (bár ez azt bizonyítja,
hogy ugyanakkor az ICMP protokoll nyitott). Ha néhány ismétlés után sem érkezik
válasz, akkor a protokoll nyitott|szűrt jelölést kap.
-b <FTP átjátszó állomás> (FTP ugráló letapogatás)
Az FTP protokoll egy érdekes lehetősége (RFC 959[7]) az úgynevezett megbízott (proxy)
FTP kapcsolat. Ez lehetővé teszi a felhasználónak, hogy csatlakozzon egy FTP
kiszolgálóhoz, majd utasítsa a kiszolgálót, hogy fájlokat küldjön egy harmadik
kiszolgálónak. Ez a lehetőség olyan sok visszaélésre alkalmas, hogy a legtöbb
kiszolgáló nem is támogatja. Az egyik visszaélési lehetőség, hogy az FTP kiszolgálót
kapuletapogatásra lehet használni egy harmadik állomás ellen. Egyszerűen arra kell
utasítani az FTP kiszolgálót, hogy küldjön el egy fájlt a célállomás minden egyes
érdekes kapujára. A hibaüzenetek jelzik, hogy a kapu nyitott, vagy zárt. Ez egy jó
módszer a tűzfalak megkerülésére, mivel a szervezetek FTP kiszolgálói általában a
tűzfalakon belül vannak, hogy a többi állomásnak szabad hozzáférése legyen a
fájlokhoz. Az Nmap a -b paraméteren keresztül támogatja az FTP ugráló letapogatást,
melynek formátuma a következő: felhasználói név:jelszó@kiszolgáló:kapu. A kiszolgáló a
kihasználni kívánt FTP kiszolgáló neve, vagy IP címe. Csakúgy, mint egy hagyományos
URL-nél, itt is elhagyható a felhasználói név:jelszó páros, ha a névtelen
bejelentkezés engedélyezett (felhasználó: anonymous jelszó:-wwwuser@). Szintén
elhaygható a kapu megadása (a bevezető kettősponttal együtt), ilyenkor az
alapértelmezett FTP kaput (21) használja a program a kiszolgálón.
Ez a sérülékenység az Nmap 1997-es megjelenésekor széles körben elterjedt volt, de
mára már nagyrészt javították. Ennek ellenére még mindig találhatók sérülékeny FTP
kiszolgálók, tehát megéri kipróbálni, ha már minden más kudarcot vallott. Ha egy
tűzfal megkerülése a cél, tapogassa le a célhálózatot nyitott 21-es kaput után kutatva
(vagy bármilyen FTP szolgáltatás után, ha az összes kaput vizsgálja változat
ellenőrzésse), azután próbálja meg az ugráló letapogatást ezek használatával. Az Nmap
megadja, hogy az állomás sérülékeny-e ebből a szempontból. Ha csak a nyomait szeretné
eltakarni, akkor nem szükséges kizárólag a célhálózatban lévő gépekre korlátoznia
magát. Mielőtt nekiállna sérülékeny FTP kiszolgálókat keresni az Interneten, jegyezze
meg, hogy a rendszergazdák nem szeretik, ha a kiszolgálóikat ilyen célból próbálják
kihasználni.
KAPU MEGHATÁROZÁS ÉS LETAPOGATÁSI SORREND
Az előzőekben leírt letapogatási eljárások mellett az Nmap lehetőséget biztosít arra, hogy
meghatározza a letapogatni kívánt kapukat és a letapogatás sorrendjét (véletlenszerűen
vagy sorban). Alapesetben az Nmap letapogatja az első 1024 kaput, valamint az
nmap-services fájlban felsorolt kapukat és protokollokat.
-p <kaputartomány(ok)> (Csak a megadott kapu letapogatása)
Ezzel a paraméterrel megadhatja a letapogatni kívánt kapukat, így felülbírálhatja az
alapértelmezést. Megadhatók egyedi kapuk és kaputartományok kötőjellel elválasztva
(pl. 1-1023). A tartomány kezdő- és/vagy záróértéke kimaradhat, ilyenkor az Nmap az
1-et vagy a 65535-öt fogja használni. Tehát a -p- paraméterben megadható az is, hogy a
letapogatás az 1-65535 intervalumban történjen meg. A nullás kapu letapogatása is
lehetséges, amennyiben külön megadja. Ha az IP protokoll letapogatást használja (-sO),
akkor ez a paraméter a letapogatni kívánt protokoll számát adja meg (0-255).
Ha mind a TCP, mind az UDP kapukat letapogatja, külön megadhatja a protokollt a
kapuszám előtti T: vagy U: minősítővel. A minősítő hatása addig tart, amíg másikat nem
ad meg. Például a -p U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080 paraméter megadásával
letapogatja az 53,111 és 137 UDP kapukat, majd a listán szereplő megfelelő TCP
kapukat. Ha UDP és TCP letapogatást is akar végezni, meg kell adnia a -sU paramétert
és még legalább egy TCP letapogatás típusát (például -sS, -sF, or -sT). Ha nem ad meg
protokoll minősítőt, a kapuszámok minden protokoll listába bekerülnek.
A kapuk megadhatók azzal a nevükkel is, amellyel az nmap-services fájlban szerepelnek.
A elnevezésekben használható mind a *, mind a ? helyettesítő karakter. Például ha le
akarja tapogatni az FTP szolgáltatást, valamint az összes olyan kaput, melynek
szolgáltatásneve http-vel kezdődik, adja meg a -p ftp,http* paramétert. Vigyázzon a
parancsértelmezők kiterjesztéseire és tegye idézőjelbe a -p utáni kifejezést, ha
bizonytalan.
A kaputartományok bezárhatók szögletes zárójlebe. Ekkor a megadott tartományból csak
azokat a kapukat tapogatja le, melyek szerepelnek az nmap-services fájlban. Például a
-p [-1024] megadásával letapogathatja az nmap-services fájlban lévő összes kaput
1024-el bezárólag. Vigyázzon a parancsértelmezők kiterjesztéseire és tegye idézőjelbe
a -p utáni kifejezést, ha bizonytalan.
-F (Gyors letapogatás (kevesebb kapuval) )
Arra utasítja a programot, hogy csak az nmap-services fájlban (mely a program része)
felsorolt kapukat tapogassa le (vagy a protokollokat, ha az -sO paramétert adja meg).
Ez sokkal gyorsabb, mintha a célpont mind a 65535 kapuját letapogatnánk. Mivel ez a
lista több, mint 1200 kaput tartalmaz, ezért az alapértelmezett TCP letapogatáshoz
képest (1650-nél több kapu) nem sokkal gyorsabb. Akkor tapasztalhat jelentős sebesség
növekedést, ha elkészíti saját, testreszabott nmap-services fájlját a --servicedb vagy
a --datadir paraméterekkel.
-r (Ne keverje a kapukat)
Alaphelyzetben az Nmap véletlenszerűen tapogatja le a kapukat (kivéve néhány
elterjedten használt kaput, melyet előre vesz a sorban). Ez a keverés normál esetben
kívánatos, de szükség esetén a -r paraméter használatával sorrendben is letapogathatja
a kapukat.
SZOLGÁLTATÁS ÉS VÁLTOZAT ÉRZÉKELÉS
Állítsa rá az Nmap programot egy távoli állomásra és megtudhatja, hogy a 25/tcp, 80/tcp és
az 53/udp kapuk nyitottak. Az nmap-services adatbázisa alapján kb. 2200 jól ismert
szolgáltatás azonosítható, így az előbb felsorolt kapuk valószínűleg egy levelező- (SMTP),
web- (HTTP) és névkiszolgálóra (DNS) utalnak. Ez a lekérdezés általában pontos - az esetek
jelentős részében a levelezőkiszolgálók a 25-ös TCP kapun figyelnek. Ennek ellenére nem
lehet csak erre alapozni a következtetéseinket! Az emberek gyakran futtatnak megszokott
szolgáltatásokat furcsa kapukon.
Még ha az Nmap helyesen is következtet és a fent említett kiszolgálók valóban SMTP, HTTP
és DNS kiszolgálók, ez akkor sem túl so információ. Ha a cége vagy az ügyfelei részére
felmérést készít a sebezhetőségekről (vagy csak egy egyszerű hálózati leltárt készít),
szüksége lehet a működő levelező- és a DNS kiszolgáló típusára és változatszámára. A
pontos változatszám ismeretében sokkal könnyebb meghatározni, hogy az adott kiszolgáló
mely sérülékenységekre érzékeny. A változat érzékelés segít kideríteni ezt az információt.
Miután valamelyik letapogatási módszer felderítette az elérhető TCP és UDP kapukat, a
változat érzékelő kivallatja azokat a rajtuk futó alkalmazásokról. Az nmap-service-probes
adatbázis számos próbát és válaszkifejezést tartalmaz a szolgáltatások azonosításához. Az
Nmap megpróbálja meghatároznia szolgáltatás protokollját (pl. FTP, SSH, telnet, http), Az
alkalmazás nevét (pl. ISC BIND, Apache httpd, Solaris telnetd), a szolgáltatás
változatszámát, az állomás nevét, az eszköz típusát (pl. nyomtató, útválasztó), az
operációs rendszer családját (pl. Windows, Linux) és néhány kiegészítő részletet (pl.
fut-e kapcsolatra váró X kiszolgáló, az SSH milyen protokollverziót használ, vagy a KaZaA
felhasználói név). Természetesen a legtöbb szolgáltatás nem adja ki az összes információt.
Ha az Nmap programot SSL támogatással fordították, akkor kapcsolódik az SSL
kiszolgálókhoz, hogy meghatározza a titkosítási réteg mögött található szolgáltatást. Ha
RPC szolgáltatást talált, a program RPC "darálója" (-sR) automatikusan megpróbálja
kideríteni az RPC program típusát és változatát. Néhány UDP kapu nyitott|szűrt állapotban
maradhat egy UDP letapogatás után, mivel a program nem tudja pontosan meghatározni az
állapotát. A változat érzékelő megpróbál választ kicsalni ezekből a kapukból (csakúgy,
mint a nyitott kapukból) és siker esetén nyitottra változtatja a kapu állapotát. A
nyitott|szűrt TCP kapukat hasonló módon kezeli. Jegyezze meg, hogy az Nmap -A paramétere
más dolgok mellett a változat érzékelést is engedélyezi. A változat érzékelés működéséről,
használatáról és paraméterezéséről a https://nmap.org/vscan/ címen talál részletes
leírást.
Ha az Nmap kap ugyan választ egy szolgáltatástól, de az adatbázis alapján nem tudja
azonosítani, kinyomtat egy különleges ujjlenyomatot és egy URL-t. Ha biztos abban, hogy
milyen szolgáltatás fut az adott kapun, a megadott címen az ujjlenyomat segítségével
megadhatja a szolgáltatás típusát. Szánjon erre pár percet, hogy mindenki élvezhesse az Ön
felfedezésének eredményét. Ezeknek az adatoknak köszönhetően az Nmap kb. 3000 mintát ismer
több, mint 350 protokollhoz.
A változat érzékelés a következő paraméterekkel engedélyezhető és vezérelhető:
-sV (Változat érzékelés)
Engedélyezi a változat érzékelést az előbbiekben leírt módon. Emellett használhatja
még a -A paramétert is, mely a változat érzékelés mellett más dolgokat is engedélyez.
--allports (Ne hagyjon ki egy kaput sem a változat érzékelésből)
Alapesetben az Nmap változat érzékelője átugorja a 9100/TCP kaput, mivel néhány
nyomtató mindent kinyomtat, ami erre a kapura érkezik. Ez több oldal kinyomtatott http
vagy SSL munkamenet kéréshez vezethet. Ez a viselkedés megváltoztatható, ha átírja
vagy eltávolítja az Exclude irányelvet az nmap-service-probes fájlban, vagy ha megadja
az --allports paramétert, amellyel teljesen felülbírálhatja az Exclude irányelveket.
--version-intensity <intenzitás> (Beállítja a változat érzékelés erősségi szintjét)
Amikor változat érzékelést hajt végre (-sV), az Nmap egy sor próbát hajt végre, melyek
mindegyikéhez egy-egy gyakoriság érték van rendelve 1 és 9 között. Az alacsonyabb
számú próbák jól használhatók az általánosan használt szolgáltatások széles skálája
ellen, míg a magasabb számúak ritkábban hasznosak. Ezzel a paraméterrel megadhatja,
hogy mely próbák legyenek végrehajtva. Minél magasabb a szám, annál valószínűbb, hogy
a szolgáltatás azonosítása pontosan sikerül. Azonban jó tudni, hogy a magasabb
intenzitás hosszabb végrehajtást is jelent. A szintnek 0 és 9 közé kell esnie, az
alapérték 7. Ha egy próba az nmap-service-probes fájlban egy kapuhoz van rendelve a
ports irányelv alatt, akkor ezt a próbát az intenzitás beállításától függetlenül
végrehajtja a program. Ezzel biztosítható, hogy a nyitott 53-as kapukon mindig
lefutnak a DNS próbák és a 443-as kapukon az SSl próbák stb.
--version-light (Tapintatos mód engedélyezése)
Ez egy kényelmesebb megnevezése a --version-intensity 2 paraméternek. Ezzel a móddal a
változat érzékelés felgyorsítható, de a szolgáltatások azonosítása is bizonytalanabbá
válik.
--version-all (Minden próba végrehajtása)
A --version-intensity 9 paraméter helyettesítése, mellyel minden kapun minde próbát
elvégez a program.
--version-trace (A változat érzékelés nyomkövetése)
Ennek a paraméternek a hatására az Nmap bőséges hibakeresési információt nyomtat ki az
éppen futó változat érzékelési próbáról. Ez egy részhalmaza a --packet-trace paraméter
által visszaadott információknak.
-sR (RPC letapogatás)
Ez az eljárás az Nmap legtöbb kapuletapogatási eljárásával együtt dolgozik. Veszi az
összes nyitva talált TCP/UDP kaput és elárasztja őket a SunRPC program NULL
parancsaival hogy meghatározza, melyek az RPC kapuk és milyen programot futtatnak. Így
pontosan ugyanazokat az információkat szerezheti meg, melyeket az rpcinfo -p
paranccsal, még akkor is ha a célpont tűzfal mögött van (vagy TCP burkoló védi). Az
RPC letapogatáshoz jelenleg nem használhatók csalétkek. Ez a letapogatás automatikusan
lezajlik, ha a változat érzékelést (-sV) engedélyezi. Mivel a változat érzékelés
tartalmazza ezt a letapogatást és sokkal átfogóbb eredményt ad, ezért a -sR
paraméterre ritkán van szükség.
OPERÁCIÓS RENDSZER ÉRZÉKELÉSE
Az Nmap egyik legjobban ismert tulajdonsága az operációs rendszerek távoli felismerése a
TCP/IP verem ujjlenyomata alapján. Az Nmap egy sor TCP és UDP csomagot küld a célpont felé
és gyakorlatilag a válaszok minden egyes bitjét kielemzi. Tesztek tucatjainak végrehajtása
után - mint például a TCP ISN mintavételezés, a támogatott TCP beállítások, az IP ID
mintavételezés és a kezdeti ablakméret ellenőrzése - az Nmap összehasonlítja az
eredményeket az nmap-os-db adatbázisban tárolt több, mint 800 ismert ujjlenyomattal és
egyezés esetén kiírja az adott operációs rendszer részleteit. Minden ujjlenyomathoz
tartozik egy kötetlen formátumú szöveges leírás az operációs rendszerről és egy besorolás,
mely megadja a gyártó nevét (pl. SUN), az alap operációs rendszert (pl. Solaris), az
operációs rendszer genercióját (pl. 10) és az eszköz típusát (általános célú, útválasztó,
kapcsoló, játékkonzol stb.).
Ha az Nmap nem tudja kitalálni az operációs rendszer típusát és a feltételek jók (pl.
található legalább egy nyitott és egy zárt kapu), az Nmap megad egy webcímet, ahová
elküdheti az ujjlenyomatot az operációs rendszer típusával, feltéve ha biztos benne. Ezzel
hozzájárulhat az ismert operációs rendszerek adatbázisának bővítéséhez és segíthet az Nmap
programot még pontosabbá tenni mindenki számára.
Az operációs rendszer érzékelésének során számos olyan adatot is felhasznál a program,
melyeket más folyamatok során már begyűjtött. Az egyik az üzemidő felmérése, mely a TCP
időbélyeg paramétert használja (RFC 1323) annak kiderítésére, hogy az eszközt mikor
indították újra legutoljára. Ez csak azoknál az eszközöknél működik, melyek kiadják ezt az
információt. A másik a TCP sorszám megjósolhatóságának osztályozása. Ez azt méri, hogy
mennyire nehéz hamisított TCP kapcsolatot felépíteni a célponttal. Ez hasznos lehet a
forrás IP cím alapú bizalmi kapcsolatokat (távoli bejelentkezés, tűzfalak, szűrők stb.)
kihasználó támadások esetén a támadás valódi forrásának az elrejtésében. Ezeket a
megtévesztéseket ma már ritkán használják, de elég sok rendszer sérülékeny velük szemben.
Az aktuális bonyolultsági szám egy statisztikai mintavételezés alapján alakul ki és
változhat. Általában jobb az angol nyelvű szöveges osztályozást használni, mint például a
„méltó kihívás (worthy challenge)” vagy az „egyszerűen vicc (trivial joke)”. EZek csak a
bőbeszédű (-v) üzemmód normál kimenetén jelennek meg. Ha a bőbeszédű üzemmódot a -O
paraméter mellett használja, az IP ID sorszám előállításról is jelentést kap. A legtöbb
eszköz a „növekményes (incremental)” osztályba tartozik, ami azt jelenti, hogy minden
egyes elküldött csomagnál növelik az IP fejléc ID mezőjének értékét. Ez sebezhetővé teszi
őket néhány fejlett információ gyűjtési és megtévesztési támadással szemben.
Az operációs rendszer érzékelésének működésével, használatával és testreszabásával
kapcsolatban a https://nmap.org/osdetect/ címen talál egy leírást.
Az operációs rendszer érzékelése és vezérlése a következő paraméterekkel lehetséges:
-O (Operációs rendszer érzékelésének engedélyezése)
Engedélyezi az operációs rendszer érzékelését a fentiekben leírt módon. Választhatja a
-A paramétert is, mellyel az operációs rendszer érzékelése mellett néhány más dolgot
is elvégezhet.
--osscan-limit (Az operációs rendszer érzékelését csak az ígéretes állomásokra korlátozza)
Az operációs rendszer érzékelése sokkal hatékonyabb, ha legalább egy nyitott és egy
zárt TCP kapu található. Ennek a paraméternek a hatására az Nmap csak azokon a
célpontokon hajtja végre az operációs rendszer érzékelését, amelyek megfelelnek ennek
a kritériumnak. Ezzel rengeteg idő megtakarítható, különösen ha -PN letapogatást hajt
végre sok célponton. Ennek csak akkor van jelentősége, ha a -O vagy a -A paraméterrel
engedélyezte az operációs rendszer érzékelését.
--osscan-guess; --fuzzy (Eredmények találgatása)
Ha az Nmap nem talál pontosan egyező operációs rendszert, esetenként felkínálhat
lehetséges közelítő eredményeket. Alaphelyzetben ennek a közelítő eredménynek nagyon
közelinek kell lennie. Ezeknek a paramétereknek a hatására az Nmap sokkal
agreszívebben próbálja kitalálni az operációs rendszer típusát. Az Nmap ezután is
jelzi, ha nem talált tökéletes egyezést és minden találgatás mellé megadja a
valószínűséget is (százalékosan).
--max-os-tries (Maximális próbálkozások száma)
Amikor az Nmap operációs rendszer érzékelést végez egy célponton és nem talál
tökéletes egyezést, általában ismét tesz egy próbát. Alaphelyzet az Nmap ötször
próbálkozik, ha a feltételek jók az ujjlenyomat ellenőrzéshez és kétszer, ha nem jók.
Ha alacsonyabb --max-os-tries értéket ad meg (pl. 1), felgyorsíthatja a folyamatot, de
elmulaszthat egy olyan próbát, ami esetleg pontosan azonosíthatja az operációs
rendszert. Emellett egy magasabb érték több próbát tesz lehetővé, ha a feltételek
kedvezőek. Ez ritkán hasznos, kivéve ha az adatbázis bővítése céljából szeretne
pontosabb ujjlenyomatot előállítani.
NMAP PARANCSFÁJL MOTOR (NMAP SCRIPTING ENGINE (NSE))
Az Nmap parancsfájl motor (NSE) egyesíti az Nmap hatékony hálózatkezelését a Lua[8]
könnyűsúlyú parancsnyelv sokoldalúságával, így kínálva számtalan lehetőséget. A
https://nmap.org/nse/ címen bőséges dokumentációt talál az NSE-ről (beleértve a
programozói felületet is). Az NSE célja, hogy hatékony környezetet biztosítson az Nmap
képességeinek kiterjesztéséhez és a felhasználók számára egyszerűbbé tegye testreszabott
tesztek létrehozását. Az NSE felhasználási területei:
Kiterjesztett változat érzékelés (kategória version) — Bár az Nmap rendelkezik egy saját
szolgáltatás- és változatérzékelő rendszerrel, mely hatékonyságában és működési körében
páratlan, egy bonyolultabb próbákat igénylő szolgáltatás felderítésekor ez az erő nem
használható ki. Például a Skype-Protocol 2-es változatának azonosításához két független
próbacsomagot kell elküldeni, melyre a beépített rendszer nem képes. Egy egyszerű NSE
parancsfájl végre tudja hajtani ezt a feladatot és frissíteni tudja a kapukhoz tartozó
szolgáltatások információit.
Károkozó érzékelés (kategóriák malware és backdoors) - Mind a támadók, mind a
féregprogramok gyakran hagynak maguk után hátsó bejáratokat - például a levélszemetek
küldői gyakran használnak szokatlan kapukon működő SMTP kiszolgálókat a leveleik
továbbítására, vagy a betörők egyfajta FTP kiszolgálót használva próbálnak meg hozzáférni
kritikus adatokhoz. Pár sor Lua kóddal ezek a rések könnyen felderíthetők.
Sebezhetőség érzékelés (kategória vulnerability)- Az NSE képességeinek kihasználásával
könnyen azonosíthat olyan veszélyeket, mint például az alapértelmezett jelszavak, vagy az
SMTP kiszolgálók levél-átjátszási képessége tetszőleges tartományokból.
Hálózati felderítés és Információgyújtés (kategóriák safe, intrusive és discovery) —
Egyrészt a parancsnyelv és a hatékony aszinkron hálózati programfelület, másrészt a
korábbi letapogatások során begyűjtött információk segítségével az NSE lehetőséget nyújt
ara, hogy a célgépen futó szolgáltatásokhoz ügyfélprogramokat készítsen. Ezekkel az
ügyfelekkel olyan információkat is begyűjthet, mint például az elérhető NFS/SMB/RPC
megosztások, egy IRC hálózaton lévő csatornák vagy az éppen bejelentkezett felhasználók
száma.
A különböző felhasználási formák miatt és a megfelelő parancsfájl kiválasztásának
leegyszerűsítése érdekében minden parancsfájl tartalmaz egy mezőt, mellyel a fenti
kategóriák bármelyikébe (akár több kategóriába is) besorolható. A kategóriák és
parancsfájlok kapcsolatának nyilvántartására egy script.db nevű fájl is telepítésre kerül
a parancsfájlok mellett. Így például ha egy gépről szeretné megállapítani, hogy
fertőzött-e valamilyen féregprogrammal, az Nmap által biztosított egyik parancsfájl
segítségével és az nmap --script=malware [célpont] parancs lefuttatásával ezt könnyen
kiderítheti. A version kategóriába sorolt parancsfájlok mindig lefutnak, beleértve a
parancsfájl letapogatás kiválasztását is. A script.db fájl maga is egy Lua parancsfájl és
a --script-updatedb paraméteren keresztül frissíthető.
Minden NSE parancsfájl egy darab Lua kód, mely két szakaszból áll: egy teszt, hogy az
adott parancsfájl lefuttatható-e egy megadott állomáson vagy kapun (ezek neve hostrule
vagy portrule) és egy action szakasz, mely akkor fut le, ha az előző teszt visszatérési
értéke igaz. A parancsfájlok az Nmap által korábban összegyűjtött legtöbb információhoz
hozzáférnek. Ezek minden állomásnál az IP cím, az állomás neve (ha elérhető) és az
operációs rendszer. Ha a parancsfájl célja egy kapu, akkor hozzáfér a kapu számához, a
protokollhoz (tcp, udp vagy ssl), a kapu mögött futó szolgáltatás nevéhez és feltételesen
a változat érzékeléssel megszerzett információkhoz. Az NSE parancsfájlok hagyományosan
rendelkeznek egy nse kiterjesztéssel. Bár jelenleg nem szükséges követnie ezt a szokást,
ez a jövőben változhat. Az Nmap figyelmeztetni fogja, ha egy fájlnak más a kiterjesztése.
Az NSE-ről további bőséges dokumentációt találhat (beleértve a programozói felület
leírását) a https://nmap.org/nse/ címen.
-sC
végrehajt egy parancsfájl alapú letapogatást az alap paransfájl készlettel
(egyenértékű a --script=safe,intrusive paraméterrel
--script <paransfájl kategória|könyvtár|fájlnév|all>
Lefuttat egy parancsfájl alapú letapogatást (mint az -sC) a kiválasztott
parancsfájlokkal. A paraméterek lehetnek parancsfájl kategóriák, meghatározott
parancsfájlok, parancsfájlokat tartalmazó könyvtárak, melyek a célpont ellen lesznek
kipróbálva. Az Nmap a paramétereket először kategóriáknak próbálja értelmezni, azután
fájloknak vagy könyvtáraknak. Abszolút útvonalak használata egyértelmű, a relatív
útvonalak keresési sorrendje az első találatig: --datadir/; $(NMAPDIR)/; ~user/nmap/
(Windows alatt nem); NMAPDATADIR/ vagy ./. Ezen könyvtárak mindegyikében a scripts/
alkönyvtár is ki lesz próbálva. Az all paraméter megadásával az Nmap adatbázisában
lévő valamennyi parancsfájl végrehajtódik.
Ha egy megadott könyvtárat megtalál, az Nmap betölti az összes NSE parancsfájlt
(minden nse kiterjesztésű fájlt) a könyvtárból. A fájloknak nse kiterjesztéssel kell
rendelkezniük. Az Nmap a parancsfájlok keresésekor nem vizsgálja meg az
alkönyvtárakat. Ha egyedi fájlnevet adott meg, akkor nem kötelező a fájlnak nse
kiterjesztéssel rendelkeznie.
Alaphelyzetben az Nmap parancsfájlok az Nmap adatkönyvtárának scripts alkönyvtárában
találhatóak. A scripts/script.db adatbázisban tárolt paranscfájlok indexeltek. Az
adatbázis tartalmazza az összes kategóriához tartozó összes parancsfájlt. Egy
parancsfájl több kategóriához is tartozhat.
--script-args=<név1=érték1,név2={név3=érték3},név4=érték4>
Paramétereket adhat át az NSE parancsfájloknak. A paraméterek név=érték párokban
kerülnek át a parancsfájlokhoz. Az átadott paraméterek egy Lua táblázatban lesznek
tárolva és feldolgozva, melyhez valamennyi parancsfájl hozzáfér. A nevek
karakterláncként lesznek kezelve (melyeknek alfanumerikus értékeknek kell lenniük) és
a paraméter táblában kulcsként lesznek használva. Az értékek lehetnek karakterláncok
vagy maguk is táblázatok (‘{’ és ‘}’ közé zárva. Az altáblázatok segítségével egyes
parancsfájloknál felülbírálhatók a paraméterek (mondjuk ha minden parancsfájlhoz más
felhasználói név/jelszó párost akar használni). Például átadhatók a következő,
vesszővel elválasztott paraméterek: user=bar,password=foo, és
anonFTP={password=nobody@foobar.com}. Ha egy parancsfájl paramétereit felül akarja
bírálni, használja az altáblázat indexelésére a parancsfájl azonosítóját (id), mivel a
parancsfájlok csak így szerezhetnek tudomást a különleges paramétereikről.
--script-trace
Ez a paraméter ugyanazt teszi, mint a --packet-trace, csak egy ISO szinttel feljebb.
Ha megadja ezt a aparamétert, akkor az összes, parancsfájl által generált kimenő és
bejövő forgalom nyomtatásra kerül. A megjelenített információ tartalmazza a
kommunikációs protokollt, a forrást, a célt és az átvitt adatot. Ha az átvitt adatok
több, mint 5%-a nem nyomtatható, akkor a kimenet hexadecimális alakban jelenik meg.
--script-updatedb
Frissíti a parancsfájl adatbázist, mely a kategória-cimkék és a fájlnevek közti
kapcsolatokat tárolja. Az adatbázis egy Lua parancsfájl, mely akkor lesz értelmezve,
amikor a --script paraméterben megadott kategóriák közül ki kell választani a
szükséges parancsfájl készletet. Akkor kell lefutatni, amikor megváltozik egy
parancsfájl kategória mezője, ha új parancsfájlokat adott hozzá a készlethez, vagy ha
eltávolított néhány parancsfájlt a scripts/ könyvtárból.
IDŐZÍTÉS ÉS TELJESÍTMÉNY
Az Nmap fejlesztésének legfontosabb szempontja a teljesítmény. Egy alapértelmezett
letapogatás (nmap gépnév) egy helyi hálózaton lévő gépen nagyjából 0.2 másodpercig tart.
Ez épp egy pislogásnyi idő, amely azonban egyre nő, ahogy növekszik a célpontként
meghatározott gépek száma. Továbbá bizonyos letapogatási formák, mint például az UDP
letapogatás, vagy a változat érzékelés számottevően megnövelik a letapogatás időtartamát.
Ugyanilyen hatása van bizonyos tűzfal beállításoknak, különösen ha korlátozták az
egységnyi idő alatt kibocsátható válaszok számát. Bár az Nmap ezeknek a letapogatásoknak a
felgyorsítására sok párhuzamosítást és fejlett eljárásokat használ, a felhasználó
alapjaiban befolyásolhatja az Nmap működését. Szakértő felhasználók gondosan összeállított
Nmap parancsokkal rövid idő alatt megszerezhetik a számukra fontos információkat.
A letapogatási idő csökkenthetők a nem kritikus tesztek elhagyásával és az Nmap
legfrissebb változatának telepítésével (gyakran történnek teljesítményt növelő
változtatások). Számottevő javulás érhető el az időzítési paraméterek helyes
megválasztásával is. Ezek a paraméterek az alábbiakban találhatóak.
Néhány paraméternél használható a time kiegészítés is. Alaphelyzetben ez milliszekundumban
értendő, de az érték után írt 's’, ‘m’ vagy ‘h’ karakterekkel megadhat másodperces, perces
vagy órás időtartamot is. Például a --host-timeout paraméternek átadott 900000, 900s és
15m értékek mind ugyanazt jelentik.
--min-hostgroup <méret>; --max-hostgroup <érték> (A párhuzamosan letapogatható állomások
száma)
Az Nmap képes kapuletapogatást és változat érzékelést végezni egyszerre több állomáson
is. Az Nmap ezt úgy csinálja, hogy az IP tartományt csoportokra osztja és egyszerre
tapogat le egy csoportot. Általában a nagyobb csoportok hatékonyabbak. A hátránya,
hogy az egyes állomásokhoz tartozó eredmények csak akkor érhetők el, ha végetért a
teljes csoport letapogatása. Tehát ha az Nmap 50-es csoportmérettel lett elindítva, a
felhasználó addig nem kap semmilyen eredményt (kivéve a bőbeszédű üzemmód frissítési
információit), amíg az első 50 állomás letapogatása el nem készült.
Ennek a konfliktusnak a feloldására az Nmap egy kompromisszumos megoldást használ.
Kezdésként csak egy 5 elemből álló csoportot hoz létre, így az első eredmények gyorsan
megérkeznek. Ezután a csoportméretet folyamatosan növeli, akár 1024-ig. A kezdeti
csoportméret pontos értéke a megadott paraméterektől függ. A hatékonyabb működés
érdekében az Nmap nagyobb csoportokat hoz létre az UDP letapogatásoknál, illetve a
csak néhány TCP kaput érintő letapogatásoknál.
Ha a --max-hostgroup paraméterben megadta a maximális csoportméretet, az Nmap ezt nem
fogja túllépni. Ha megadja a --min-hostgroup paramétert, az Nmap megpróbálja a
csoportméretet efölött tartani. Az Nmap kialakíthat kisebb csoportot is a megadottnál,
ha nem áll rendelkezésre elegendő állomás a megadott minimális csoportméret
létrehozásához. Megadható mindkét határérték is, hogy a csoportméret egy meghatározott
sávban maradjon, de erre ritkán van szükség.
Ezeknek a paramétereknek nincs hatásuk a letapogatásnak abban a részében, mikor még
csak az állomások felderítése történik. Ebbe beletartozik az egyszerű visszhang
letapogatás is(-sP). Az állomások felderítése mindig nagy csoportokban történik a
sebesség és a pontosság növelésének érdekében.
Ezeknek a paramétereknek az elsődleges haszna egy megfelelő méretű minimális csoprt
létrehozása, így a teljes letapogatás gyorsabban lefut. Egy megszokott választás a
256-os csoport, így egy hálózat C osztályú blokkokban tapogatható le. Sok kaput
tartalmazó letapogatásnál ezt a számot nem célszerű túllépni. Ha a letapogatás csak
néhány kapura korlátozódik, a csoportméret akár 2048-ig (vagy tovább) is növelhető.
--min-parallelism <szám>; --max-parallelism <szám> (Párhuzamos próbák beállítása)
Ezekkel a paraméterekkel meghatározható, hogy az állomások egy csoportja felé
párhuzamosan hány próba küldhető. Ez a kapuk letapogatására és az állomások
felderítésér egyaránt vonatkozik. Alapesetben az Nmap a hálózat teljesítménye alapján
kiszámítja az ideális - de folyton változó - párhuzamosság mértékét. Ha az átvitel
során csomagvesztés alakul ki, az Nmap lassít és kevesebb próbát küld ki. Az ideális
próbaszám a hálózat minőségének javulása alapján lassan emelkedik. Ezekkel a
paraméterekkel egy minimum és egy maximum határt szabhat ezeknek az értékeknek. Ha a
hálózat megbízhatatlannak bizonyul, a párhuzamosság értéke akár 1-re is csökkenhet,
míg tökéletes feltételek esetén a párszázas értéket is elérheti.
A legáltalánosabb felhasználás, mikor a --min-parallelism értékét egynél magasabbra
állítják, hogy felgyorsítsák a gyengébb teljesítményű állomások vagy hálózatok
letapogatását. Ezzel a paraméterrel eléggé kockázatos játszani, mert egy túl magas
érték ronthatja a pontosságot. Ennek a paraméternek az állításával korlátozzuk az Nmap
azon képességét, hogy a hálózat paraméterei alapján dinamikusan szabályozza a
párhuzamos működést. A 10-es érték elég jó lehet, de érdemesebb ezt a paramétert csak
a legvégső esetben beállítani.
A --max-parallelism paraméter szintén beállítható 1-re, ezzel megakadályozható, hogy
az Nmap egyszerre egynél több próbát küldjön a célpont felé. Ez jól használható a
--scan-delay paraméterrel együtt (lásd később), bár ez utóbbi önmagában is jól
használható.
--min-rtt-timeout <idő>, --max-rtt-timeout <idő>, --initial-rtt-timeout <idő> (Próbák
érvényességi ideje)
Az Nmap kezel egy futó időzítőt annak meghatározására, hogy mennyi ideig várjon egy
próba esetén a válaszra, mielőtt feladná vagy újra megpróbálná. Ennek a kiszámítása
azok alapján történik, hogy az előző próbákra mennyi idő alatt érkezett válasz. Ha a
hálózati késleltetés jelentős és folyton változik, ez az érték akár néhány másodpercre
is nőhet. Az érték indulhat egy magasabb szintről is és egy nem válaszoló állomás
esetén ezen a szinten is marad.
Az alapértelmezettnél alacsonyabb --max-rtt-timeout és --initial-rtt-timeout érték
jelentősen lerövidíti a letapogatás idejét. Ez különösen igaz a visszhang nélküli
(-PN) letapogatásoknál és az erős tűzfallal védett hálózatoknál. Azonban nem szabad
túl agresszíven gondolkodni. Túl alacsony értéknél a letapogatási idő meg is nőhet,
mivel a próbák ideje lejár és ismétlésre kerülnek, mialatt az előző próbákra adott
válaszok még úton vannak visszafelé.
Ha az összes állomás egy helyi hálózaton található, 100 milliszekundum
--max-rtt-timeout érték eléggé agresszív. Ha menet közben útválasztó is található,
érdemesebb először az ICMP ping eszközzel, vagy más csomagösszeállító programmal
(például hping2) letesztelni a hálózat minőségét. Válassza ki 10 csomagból a
leghosszabb válaszidejűt. Az --initial-rtt-timeout értéke lehet ennek a duplája, a
--max-rtt-timeout pedig a három- vagy négyszerese. A maximum RTT értékét általában nem
érdemes 100 milliszekundumnál kisebbre és 1 másodpercnél nagyobbra választani.
A --min-rtt-timeout egy ritkán használt paraméter, de hasznos lehet, ha a hálózat
annyira megbízhatatlan, hogy az Nmap alapértékei is túl agresszívnek bizonyulnak.
--max-retries <próbák> (Hányszor küldje újra egy kapura a letapogatási próbát)
Ha az Nmap nem kap választ aegy letapogatási próbára, ez jelentheti azt, hogy a kaput
tűzfallal szűrik, vagy a válasz elveszett a hálózatban. De jelentheti azt is, hogy a
kapu forgalma limitált és átmenetileg nem tud válaszolni. Így az Nmap ismét elküldi a
próbát. Ha az Nmap gyenge hálózati teljesítményt érzékel, ezt többször is
megismételheti mielőtt feladná a próbálkozást. Bár ez javítja a pontosságot, de egyben
elnyújtja a letapogatás idejét is. Ha a teljesítmény fontos szempont, a letapogatás
felgyorsítható az újrapróbálkozások számának korlátozásával. Megadhat akár
--max-retries 0 értéket is, hogy megakadályozza az újrapróbálkozást, azonban ez ritkán
ajánlott.
Az alapérték (ha nem használ -T sablont) 10 ismétlés. Ha a hálózat megbízható és a
célállomás forgalmát nem szabályozták, az Nmap általában csak egyszer ismétli meg a
próbát. Így a legtöbb célpont letapogatására nincs hatással, ha a --max-retries
értékét például 3-ra csökkenti. Ilyen alacsony értékek csak a lassú (korlátozott)
célállomások letapogatását gyorsítják fel. Mivel adatokat veszíthet azzal, ha az Nmap
korábban feladja egy kapu letapogatását, ezért hasznosabb a --host-timeout paraméter
időzítésének lejártát megvárni és elveszteni a célponttal kapcsolatos valamennyi
adatot, mint hiányos adatokkal dolgozni.
--host-timeout <idő> (Lassú célpontoknál ennyi idő után feladja a próbálkozást)
Néhány állomás letapogatása hosszú idő vesz igénybe. Ezt okozhatja gyenge vagy
megbízhatatlan hálózati eszköz vagy program, a forgalom szabályozása, vagy egy szigorú
szabályokkal rendelkező tűzfal. A letapogatott állomások leglassabb néhány százaléka
emésztheti fel a letapogatási idő nagyrészét. Néha jobb csökkenteni az időveszteséget
és átugrani az ilyen célpontokat már az elején. Adja meg a --host-timeout paraméterben
azt a maximális időt, amennyit hajlandó egy-egy állomás válaszára várni. Hasznos lehet
a 30m beállítás, így az Nmap nem tölt fél óránál többet egy állomás vizsgálatával.
Mivel ezalatt az Nmap más állomásokat is vizsgálni tud, ezért ez a fél óra nem
tekinthető teljes veszteségnek. Ha egy állomásnak lejárt az időzítése, az Nmap
kihagyja a listából. Nen készül kapulista, nincs operációs rendszer felderítés és
változat érzékelés sem.
--scan-delay <idő>; --max-scan-delay <idő> (A próbák közti késleltetés)
Ezzel a paraméterrel utasíthatja az Nmap programot, hogy a célpont felé küldendő
próbák között a megadott időtartamot várjon. Ez különösen hasznos olyan célpontok
esetében, amelyeknek forgalma szabályozott. A Solaris állomások (sok mással
egyetemben) például az UDP letapogatási próbákra másodpercenként csak egy ICMP választ
küldenek. Minden további elküldött próba csak veszteség. A --scan-delay értékének
1s-os beállításával az Nmap lelassítható erre a sebességre. Az Nmap megpróbálja
érzékelni a forgalomszabályzást és pontosan beállítani a próbák közti késleltetést,
azonban nem okoz gondot az érték kézzel történő megadása sem.
Amikor az Nmap növeli a próbák közti késleltetést, hogy megbirkózzon a
forgalomszabályzással, a letapogatás drámaian lelassul. A --max-scan-delay
paraméterrel megadhatja a két próba közti legnagyobb megengedett késleltetést. Ha ezt
az értéket túl alacsonyra választja, az feleslegesen újraküldött csomagokat generál,
ami egy szigorú forgalomkorlátozással működő állomásnál kihagyott kapukhoz vezethet.
A --scan-delay paraméter másik felhasználása a küszöbérték figyelés alapján működő
behatolás érzékelő és megelőző rendszerek (IDS/IPS) megtévesztése.
--defeat-rst-ratelimit
Sok állomás hosszú késleltetésű forgalomszabályzást használ a kiküldhető ICMP
hibaüzenetek (például kapu nem elérhető) mennyiségének korlátozására. Néhány rendszer
ugyanilyen korlátozásokat használ az RST (reset) csomagok esetébenis. Ez drámaian
lelassítja az Nmap működését, mivel megpróbál alkalmazkodni ehhez a korlátozáshoz. A
--defeat-rst-ratelimit paraméterrel utasíthatja az Nmap programot, hogy hagyja
figyelmen kívül az ilyen korlátozásokat (például a SYN letapogatásnál, mely a nem
válaszoló kapukat nem nyitott állapotúként kezeli).
Ennek a paraméternek a használata csökkenti a pontosságot, hiszen néhány kapu
elérhetetlennek bizonyul, mivel az Nmap nem vár eléggé sokáig a korlátozott RST
válaszra. Egy SYN letapogatásnál a válasz nélküli kapuk jelölése szűrt lesz ahelyett,
hogy az RST csomag megvárásával zárt jelölést kapna. Ez a paraméter hasznos lehet
akkor, ha csak a nyitott kapuk érdekesek és nem kell különbséget tenni a zárt és a
szűrt kapuk között.
-T <paranoid|sneaky|polite|normal|aggressive|insane> (Időzítési sablon)
Bár az előzőekben tárgyalt időzítési paraméterek eléggé hatékonyak és eredményesek, de
néhány felhasználó túl bonyolultnak találhatja őket. Ráadásul a megfelelő értékek
kiválasztása gyakran hosszabb idő igényel, mint az optimalizálni kívánt letapogatási
művelet maga. Az Nmap felkínál egy egyszerűbb megközelítést is hat időzítési sablon
segítségével. Ezeket megadhatja a -T paraméterrel és a számukkal (0–5) vagy a
nevükkel. A sablonok nevei: paranoid (0), trükkös [sneaky]) (1), udvarias [polite]
(2), normál [normal] (3), agresszív [aggressive] (4) és rült [insane] (5). Az első
kettő a behatolásérzékelők megtévesztésére szolgál. Az udvarias mód lassú letapogatást
végez kevesebb sávszélességet, valamint a célállomáson kevesebb erőforrást használva.
A normál mód az alapértelmezett, így a -T3 paraméter megadása semmilyen változást nem
idéz elő. Az agresszív mód felgyorsítja a letapogatást azt feltételezve, hogy gyors és
megbízható hálózatot használ. Végül az őrült mód azt feltételezi, hogy egy különösen
gyors hálózatot használ és a sebesség érdekében hajlandó feláldozni valamennyit a
pontosságból.
Ezekkel a sablonokkal megadható, hogy a letapogatás mennyire legyen agresszív, de
meghagyja a lehetőséget az Nmap programnak, hogy az időzítéseket maga álltsa be. A
sablonok ezen kívül elvégeznek néhány olyan sebesség beállítást, melyek önálló
paraméterként jelenleg nem adhatók meg. Például a -T4 paraméter megakadályozza, hogy a
dinamikusan változó letapogatásikésleltetés a TCP kapukon meghaladja a 10
milliszekundumot, míg a -T5 paraméter ugyanezt az értéket 5 milliszekundumra
korlátozza. A sablonok mellett továbbra is használhatóak az egyedi időzítési
paraméterek és ezek minden esetben felülbírálják a sablonokban beállított
alapértékeket. Modern és megbízható hálózatok letapogatása esetén ajánlott a -T4
paraméter használata. Tartsa meg ezt a paramétert még akkor is, ha egyedi időzítési
paramétereket használ, így kihasználhatja a sablonban lévő kisebb extra optimalizációt
is.
Ha tisztességes szélessávú vagy ethernet kapcsolatot használ, javasolt a -T4 paraméter
állandó használata. Néhányan szeretik használni a -T5 paramétert, ám ez sok esetben
túl agresszív lehet. Vannak akik a -T2 paramétert szeretik használni, mert azt
gondolják, hogy így kisebb valószínűséggel döntik romba a célpontot, vagy mert magukat
általában udvarias embernek gondolják. Ők azonban gyakran nem veszik észre, hogy a
-Tpolite valójában milyen lassú. Ez a letapogatás tízszer hosszabb is lehet, mint egy
alapértelemeztt. Az alapértelmezett időzítésnél (-T3) ritkán fordulnak elő
összeomlások vagy sávszélesség problémák, ezért vatoss letapogatásnál célszerű ezt
használni. Ezeknek a problémáknak a csökkentésére sokkal alkalmasabb a változat
érzékelés elhagyása, mint az időzítési paraméterek állítgatása.
Bár a -T0 és -T1 paraméterek hasznosak a behatolásérzékelők megtévesztésére, de sok
célgép vagy kapu esetén a letapogatási idő különösen elnyújtják. Ilyen hosszú
letapogatások esetén hasznosabb az időzítési paraméterek kézzel történő beállítása,
mint a -T0 és -T1 paraméterekhez tartozó konzerv értékek használata.
A T0 fő működési elve a letapogatások sorbaállítása, így egyszerre csak egy kaput
tapogat le és a minden próba után vár 5 percet. A T1 és T2 beállításai hasonlóak, de a
próbák között csak 15 másodpercet, illetve 0.4 másodpercet várnak. A T3 az Nmap
alapértelmezett beállítása, mely már használja a párhuzamos működést is. A T4
paraméter megfelel a --max-rtt-timeout 1250 --initial-rtt-timeout 500 --max-retries 6
beállításoknak és a TCP letapogatási késleltetést 0.01 másodpercre állítja. A T5
megfelel a --max-rtt-timeout 300 --min-rtt-timeout 50 --initial-rtt-timeout 250
--max-retries 2 --host-timeout 15m beállításoknak és a TCP letapogatási késleltetést 5
milliszekundumra állítja.
TŰZFAL/IDS MEGKERÜLÉS ÉS BECSAPÁS
Az Internet úttörőinek szeme előtt egy teljesen nyitott hálózat lebegett, egy univerzális
IP címtartománnyal, melyben bárki bárkivel kapcsolatot létesíthet. Itt bármely állomás
információt kérhet és adhat bármely állomásnak. Az emberek a munkahelyükről is elérhetik
az otthoni rendszereiket, beállíthatják a légkondicionálót, vagy kinyithatják az ajtó egy
korán érkezett vendég előtt. Azonban a címtartomány szűkössége és bizonyos biztonsági
megfontolások miatt ennek a látomásnak a megvalósítása nehézkessé vált. Az 1990-es évek
elején a cégek tűzfalakat kezdtek telepíteni azzal a kifejezett szándékkal hogy az
információ szabad áramlását akadályozzák. Nagyméretű hálózatokat kerítettek le az
Internetről alkalmazás szűrőkkel, hálózati címfordítókkal és csomagszűrőkkel. Az
információ szabad áramát szigorúan szabályozott csatornákba kényszerítették.
A hálózati akadályok, mint például a tűzfalak nagymértékben megnehezítik egy hálózat
felderítését. Nehezebbé teszik a hétköznapi hálózati felderítést, mivel éppen ebbőlk a
célból tervezik őket. Mindezek ellenére az Nmap számos lehetőséget kínál az ilyen komplex
hálózatok megértéséhez és a szűrők működésének ellenőrzéséhez. Arra is lehetőséget
biztosít, hogy bizonyos gyengén kivitelezett védelmeket meg tudjunk kerülni. Az egyik
legjobb módszer a saját hálózat viselkedésének megértésére, ha megpróbálja legyőzni azt.
Helyezze magát a támadó szemszögébe és próbáljon ki néhány technikát ebből a fejezetből a
saját hálózata ellen. Indítson el egy FTP ugráló letapogatást, egy üresjárati
letapogatást, csomagtöredék alapú támadást vagy próbáljon alagutat létrehozni egy saját
proxy kiszolgálón keresztül.
Hogy tovább korlátozzák a hálózati aktivitást, a társaságok egyre gyakrabban ellenőrzik a
hálózati forgalmat behatolásérzékelő rendszerekkel (IDS). Az összes nagyobb ilyen rendszer
olyan szabálykészlettel érkezik, mely képes érzékelni az Nmap letapogatásait, mivel az
ilyen letapogatások általában egy közelgő támadás előjelei. A legtöbb ilyen terméket azóta
átalakították behatolás megelőző rendszerré (IPS), mivel képesek blokkolni a gyanúsnak
ítélt forgalmat. A hálózati rendszergazdák és az IDS rendszerek szállítóinak nagy bánata,
hogy a csomagok egyszerű analizálásával nagyon nehéz felismerni a rossz szándékot. A kellő
türelemmel és szakértelemmel rendelkező támadók az Nmap egyes paramétereinek a
segítségével könnyen megkerülhetik az IDS rendszereket. Ezalatt a rendszergazdáknak meg
kell küzdeniük a rengeteg téves jelzéssel, ahol az ártatlan forgalom könnyen válthat ki
riasztást vagy okozhatja a forgalom blokkolását.
Időnként emberek azt javasolják, hogy az Nmap ne biztosítson lehetőséget a tűzfalak
megkerülésére, vagy az IDS rendszerek megtévesztésére. Azzal érvelnek, hogy ezeket sokkal
inkább fogja egy támadó rossz szándékkal használni, mint egy rendszergazda a biztonság
növelésére. Ezzel a logikával az a probléma, hogy a támadók akkor is ezeket a módszereket
fogják használni, legfeljebb más eszközt fognak használni, vagy maguk írják bele azokat az
Nmap programba. Eközben a rendszergazdák egyre nehezebben fogják tudni ellátni a
munkájukat. Sokkal jobb védekezés egy modern, folyamatosan javított FTP kiszolgálót
használni, mint egy FTP ugráló letapogatást megvalósító program terjesztését
megakadályozni.
Nincs varázsfegyver (vagy Nmap paraméter) a tűzfalak és IDS rendszerek felismerésére és
érzékelésére. Ehhez tudás és tapasztalat szükséges. Egy ilyen témájú oktatóanyag
meghaladja ennek a leírásnak a kereteit, így csak a kapcsolódó paraméterek felsorolására
és működésük rövid leírására szorítkozunk.
-f (csomagok tördelése); --mtu (a megadott MTU érték használata)
Az -f paraméter használatakor a megadott letapogatást (beleértve a visszhang
letapogatást is) az Nmap apróra tördelt IP csomagokkal hajtja végre. Az alapötlet az,
hogy osszuk el a TCP fejlécet több csomagra, így nehezítve meg a csomagszűrők,
behatolás érzékelők és más zavaró eszközök dolgát a tevékenységünk felismerésében.
Azonban legyen óvatos! Néhány programnak gondot jelent az ilyen apró csomagok
kezelése. A jó öreg Sniffit szaglászóprogram az első töredék vételekor azonnal
szegmentációs hibát okoz. Ha egyszer adja meg ezt a paramétert, az Nmap 8 bájtos vagy
kisebb darabokra tördeli a csomagokat az IP fejléc után. Így egy 20 bájtos TCP
fejlécet 3 csomagra oszt fel, 2 csomag 8 bájtot, egy csomag pedig a maradék 4 bájtot
fog szállítani. Természetesen minden darab tartalmaz egy IP fejlécet is. Ha ismét
megadja az -f paramétert, akkor 16 bájtos töredékeket fog használni (csökkentve a
töredékek számát). De megadhat saját eltolási értéket is az --mtu paraméter
használatával. Ne használja egyszerre az -f és az --mtu paramétert. Az eltolás
értékének mindig oszthatónak kell lennie nyolccal. Míg egyes csomagszűrőkön és
tűzfalakon nem csúsznak át a töredezett csomagok (ilyen például a Linux rendszermag
bekapcsolt CONFIG_IP_ALWAYS_DEFRAG paramétere, mely sorba állítja a töredékeket),
addig egyes eszközök nem engedhetik meg ezt a teljesítmény csökkenést, így tiltják ezt
a lehetőséget. Ismét más rendszerek azért nem engedélyezik ezt, mert a töredékek
más-más útvonalon érkezhetnek a hálózatba. Néhány forrásrendszer a rendszermagon belül
állítja össze a kimenő csomagtöredékeket. Erre példa a Linux iptables
kapcsolatkövetési modulja. Hogy biztos lehessen abban, hogy a kimenő csomagok
töredezettek, futtasson a letapogatással együtt egy szaglászót is, mint például a
Wireshark. Ha az ön operációs rendszer ilyen problémákat okoz, próbálja ki a
--send-eth paramétert, így kikerülheti az IP réteget és nyers ethernet kereteket
küldhet el.
-D <csali1 [,csali2][,ME],...> (Letapogatás álcázása csalikkal)
Végrehajt egy letapogatást csalik használatával, így a célpont azt érzékeli, hogy a
csaliként megadott állomások is letapogatással próbálkoznak. Így az IDS rendszere
egyidőben 5-10 letapogatást is érzékel, de nem tudja eldönteni, melyik a valós IP cím
és melyik az ártatlan csali. Bár ezek legyőzhetőek útválasztón keresztüli
nyomkövetéssel, a válasz eldobásával és más aktív eljárásokkal, de általánosságban ez
egy jó mödszer a saját IP cím elrejtésére.
A csalikat listáját vesszővel kell elválasztani. Kiegészítésként használhatja a ME
paramétert a csalik listájában, amely a saját IP címét jelenti. Ha a ME paramétert a
hatodik vagy későbbi pozícióban használja, a legtöbb letapogatás érzékelő (mint
például a Solaris Scanlogd) valószínűleg egyáltalán nem fogja megjeleníteni az IP
címét. Ha nem használja a ME paramétert, az Nmap véletlen pozícióba teszi az IP címét.
Használhatja az RND paramétert, így véletlenszerű, nem fenntartott IP címeket
generálhat, vagy az RND:<szám> paramétert, így a <szám>-nak megfelelő mennyiségű IP
címet kap.
Jegyezze meg, hogy a megadott csaliknak élő állomásoknak kell lenniük, különben
véletlenül SYN elárasztásnak teheti ki a célpontokat. Ráadásul eléggé könnyű kitalálni
a támadó kilétét, ha az IP címek közül csak egy él a hálózaton. Célszerűbb nevek
helyett IP címeket használni (így a csalik hálózatában lévő névszerverek naplóiban nem
jelenik meg az Ön IP címe).
A program a csalikat mind a kezdeti visszhang letapogatásnál (az ICMP, SYN, ACK vagy
bármi más használatakor) mind a későbbi kapuletapogatásoknál használja. Szintén
használja a csalikat a távoli ooperációs rendszer felderítésekor (-O). Nem használ
csalikat a változat érzékeléskor és a TCP kapcsolódási letapogatásnál.
Nem érdemes túl sok csalit használni, mivel lelassíthatja a letapogatást és ronthatja
a pontosságot. Ezen kívül néhány szolgáltató kiszűri a hamisított csomagokat, bár a
legtöbb nem foglalkozik velük egyáltalán.
-S <IP cím> (Hamis forráscím)
Néhány esetben az Nmap nem tudja meghatározni az Ön forráscímét (ilyenkor az Nmap
figyelmeztető üzenetet küld). Ilyenkor az -S paraméter után adja meg annak a hálózati
illesztőnek az IP címét, amelyen keresztül a csomagokat küldeni szeretné.
Ennek a paraméternek egy másik lehetséges használata, hogy amikor a célponttal
elhiteti, hogy valaki más próbálja meg letapogatni. Képzelje el, amikor egy cég azt
látja, hogy egy versenytársa próbálja meg letapogatni! Az ilyen használathoz általában
szükség van az -e és a -PN paraméterek használatára is. Jegyezze meg, hogy ilyenkor
semmilyen választ nem fog kapni (azok a hamisított feladóhoz továbbítódnak), így az
Nmap sem tud használható jelentést készíteni.
-e <illesztő> (Megadott illesztő használata)
Megadja, hogy az Nmap melyik illesztőt használja a csomagok küldésére és fogadására.
Az Nmap ezt automatikusan is képes érzékelni, de meg is adhatja, ha ez nem történik
meg.
--source-port <kapu száma>; -g <portnumber> (A forráskapu számának hamisítása)
Az egyik meglepően elterjedt hiba, hogy a forráskapu alapján bíznak meg egyes hálózati
forgalmakban. Könnyű megérteni, miért is van ez így. Egy rendszergazda szeretne
beállítani egy új, csillogó tűzfalat. Azonban a beüzemelés után a felhasználók
elárasztják a panaszaikkal, mivel a programjaik többé nem működnek. Különösen a
névfeloldással lehetnek problémák, mivel a külső hálózatból érkező UDP DNS válaszok
többé nem tudnak belépni a belső hálózatba. Az FTP egy másik szokványos példa. Aktív
FTP átviteleknél a kiszolgáló megpróbál visszafelé felépíteni egy kapcsolatot az
ügyfél által kért fájl átviteléhez.
Ezekre a problémákra léteznek biztonságos megoldások, akár alkalmazásszűrők, akár
protokoll feldolgozó tűzfalmodulok formájában. Sajnos vannak könnyebb, de kevésbé
biztonságos megoldások is. Felismervén, hogy a DNS válaszok az 53-as kapuról, az aktív
FTP kapcsolatok pedig a 20-as kapuról érkeznek, a legtöbb rendszergazda beleesik abba
a csapdába, hogy egyszerűen engedélyezi ezekről a kapukról a bejövő forgalmat. Gyakran
azt feltételezik, hogy a támadók nem ismerik fel és nem használják ki ezeket a
réseket. Máskor úgy gondolják, hogy ez csak ideiglenes lesz, amíg egy biztonságosabb
megoldást nem találnak. Aztán elfelejtkeznek róla.
Ám nemcsak a túlterhelt rendszergazdák esnek ebbe a csapdába. Számos termék érkezik
ilyen gyenge szabályokkal. Különösen a Microsoft bűnös ebben a körben. A Windows 2000
és Windows XP rendszerekkel szállított IPsec szűrő tartalamaz egy hallgatólagos
szabályt, mely beenged minden TCP és UDP forgalmat, mely a 88-as forráskapuról érkezik
(Kerberos). Egy másik, jól ismert eset volt a Zone Alarm személyi tűzfalakban a
2.1.25-ös változatig meglévő hiba, mely beengedett minden UDP forgalmat az 53-as (DNS)
vagy a 67-es (DHCP) forráskapukról.
Ezeknek a hibáknak a kihasználásához az Nmap a -g és a --source-port paramétereket
biztosítja (ezek egyenértékűek). Csak adja meg kapu számát és amennyiben lehetséges,
az Nmap ezzel a forráskapuval fogja elküldeni a próbákat. Bizonyos operációs rendszer
érzékelési tesztekhez az Nmap más kaput fog használni a helyes működéshez. A DNS
kérések végrehajtásakor a --source-port beállításait nem veszi figyelembe, mivel
ezeknek a kéréseknek a kezelését az Nmap a rendszer könyvtárain keresztül végzi. A
legtöbb TCP letapogatás, beleértve a SYN letapogatást, valamint az UDP letapogatás
teljes mértékben támogatja ezt a paramétert.
--data-length <szám> (Véletlen adatok hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz)
Normális esetben az Nmap csak minimális méretű csomagokat küld, melyek csak a fejlécet
tartalmazzák. Így a TCP csomagjai általában csak 40, az ICMP visszhang kérései pedig
csak 28 bájt hosszúak. Ennek a paraméternek a hatására az Nmap a megadott számú
véletlen bájtot fűz hozzá a legtöbb elküdött csomaghoz. Az operációs rendszer
érzékelésének (-O) próbacsomagjait ez nem érinti, mivel a pontosság miatt itt állandó
próbákra van szükség. A legtöbb visszhang és kapuletapogató csomag azonban támogatja
ezt a paramétert. Ez egy kicsit lelassítja a letapogatást, viszont kevésbé lesz
feltűnő.
--ip-options <S|R [útvonal]|L [útvonal]|T|U ... >; --ip-options <hexa karakterlánc>
(Csomagok küldése megadott IP paraméterekkel)
Az IP protokoll[9] leírása felkínál pár paramétert, melyek a csomagok fejlécében
használhatók. Nem úgy, mint a széles körben használt TCP paraméterek, az IP
paraméterek ritkán láthatók praktikus és biztonsági megfontolások miatt. Valójában az
Interneten lévő legtöbb útválasztó blokkolja a veszélyes paramétereket, mint például a
forrás nyomkövetést. Néhány esetben a paraméterek hasznosak lehetnek a célpont felé
vezető útvonal felderítésében és manipulálásában. Például felhasználhatja az útvonal
rögzítése paramétert a célponthoz vezető útvonal felderítéséhez még akkor is, ha a
hagyományos traceroute nem jár sikerrel. Vagy ha a csomagokat bizonyos tűzfalak
eldobják, megadhat egy másik útvonalat a szigorú és a laza útválasztás paraméterekkel.
Az IP paraméterek megadásának leghatásosabb módja ha az --ip-options után beírja az
értékeket. A hexadecimális értékeket mindig \x karakterrek kezdje, majd következik két
szám. Bizonyos karaktereket ismételhet is, ha a karakter után egy csillagot ír, majd
megadja az ismétlések számát. Például a \x01\x07\x04\x00*36\x01 egy olyan
hexadecimális karaktersorozat, mely 36 darab NULL bájtot tartalmaz.
Az Nmap a paraméterek megadásának egy rövidebb módját is felkínálja. Az R, T és U
paraméterekkel az útvonal rögzítését, az időbélyeg rögzítését, vagy mindkettőt
kérheti. A laza vagy a szigorú útvonalkövetést az L vagy az S paraméter és az IP címek
szóközzel elválasztott listájának megadásával kérhet.
Ha szeretné nyomon követni az elküdött és a beérkezett csomagokban lévő beállításokat,
adja meg a --packet-trace paramétert. Ha további információkra és példákra kíváncsi az
Nmap programban használható IP paraméterekkel kapcsolatban, látogasson el a
https://seclists.org/nmap-dev/2006/q3/0052.html címre.
--ttl <érték> (A time-to-live mező beállítása)
Beállítja az IPv4 csomag time-to-live mezőjét a megadott értékre.
--randomize-hosts (Összekeveri a célpontok sorrendjét)
Utasítja az Nmap programot, hogy a letapogatás előtt keverje össze a célpontok
csoportjának sorrendjét (maximum 16384 gép). Ez a letapogatást kevésbé nyilvánvalóvá
teszi a legtöbb hálózati megfigyelő rendszer számára, különösen ha egy lassú
időzítéssel is kombinálja. Ha nagyobb csoportot szeretne megkeverni, állítsa be a
PING_GROUP_SZ paramétert az nmap.h fájlban és fordítsa le újra a programot. Egy másik
megoldás lehet, ha a célpontok címeit egy lista letapogatással szedi össze (-sL -n -oN
fájlnév), megkeveri azokat egy Perl parancsfájllal, majd ezt a listát adja át az Nmap
programnak az -iL paraméterrel.
--spoof-mac <MAC cím, előtag vagy gyártó name> (MAC cím hamisítása)
Arra utasítja az Nmap programot, hogy az összes elküldött ethernet kerethez a megadott
MAC címet használja. Ehhez a paraméterhez automatikusan hozzáadódik a --send-eth
paraméter is, így biztosítva, hogy az Nmap valójában ethernet-szintű csomagokat
küldjön. A MAC cím több formátumban is megadható. Ha a megadott paraméter egy egyszerű
„0”, az Nmap egy teljesen véletlen MAC címet választ arra munkamenetre. Ha a megadott
karakterlánc páros számú hexadecimális számból áll (a párok elválaszthatók
kettősponttal), az Nmap ezt a MAC címet fogja használni. Ha kevesebb, mint 12
számjegyet adott meg, az Nmap a fennmaradó részt véletlen értékekkel tölti fel. Ha a
megadott érték nem 0 vagy hexadecimális karakterlánc, az Nmap elvégez egy keresést az
nmap-mac-prefixes fájlban, hogy található-e a megadott karakterlánccal megegyező nevű
gyártó (ez érzékeny a nagy- és kisbetűkre). Ha talál egyezést, az Nmap a gyártó OUI
mezőjét fogja használni (3 bájtos előtag), a fennmaradó 3 bájtot pedig véletlen
értékekkel tölti fel. Példák az érvényes --spoof-mac paraméterre: Apple, 0,
01:02:03:04:05:06, deadbeefcafe, 0020F2 és Cisco.
--badsum (Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenőrző összeggel)
Az Nmap a csomagokat hamis TCP vagy UDP ellenőrző összeggel fogja elküldeni a célpont
felé. Mivel elméletileg minden állomás IP verme az ilyen csomagokat helyesen eldobja,
ezért bármilyen válasz tűzfalra vagy IDS rendszerre utal, melyek nem foglalkoznak az
ellenőrző összeg vizsgálatával. További részletek erről a technikáról a
https://nmap.org/p60-12.txt címen.
KIMENET
Bármely biztonsági eszköz csak annyira hasznos, amennyire az általa generált kimenet
használható. A bonyolult tesztek és eljárások keveset érnek, ha az eredményt nem
áttekinthető és érhető módon szolgáltatják. Az Nmap programot annyiféle módon használják
emberek és más programok is, hogy egyféle kimeneti formátum nem lenne megfelelő
mindenkinek. Így az Nmap többféle formátumot kínál, beleértve az emberek számára hasznos
interaktív módot és a programok által könnyen feldolgozható XML-t.
A különböző kimeneti formátumok mellett az Nmap néhány paraméterrel lehetővé teszi mind a
kimenet, mind a hibakeresési információk bőbeszédűségének beállítását. A kimenti adatok
mind a szabványos kimenetre, mind egy megadott nevű fájlba kerülhetnek. Az Nmap képes a
fájlhoz hozzáfűzni, vagy felülírni azt. A kimeneti fájlok alkalmasak még megszakított
letapogatások folytatására is.
Az Nmap kimenete öt különféle formátumban érhető el. Az alapértelmezett elnevezése az
interaktív kimenet amely a szabványos kimenetre kerül (stdout). Létezik még egy normál
kimenet is, mely csak annyiban különbözik az interaktívtól, hogy kevesebb futásidejű
üzenetet és figyelmeztetést jelenít meg, mivel feltételezi, hogy az adatok elemzésére csak
a letapogatás befejezése után kerül sor, nem pedig folyamatosan.
Az XML kimenet az egyik legfontosabb kimeneti típus, mivel átalakítható HTML dokumentummá,
könnyen feldolgozható más programmal (mint például az Nmap grafikus felülete) és
adatbázisba is importálható.
A fennmaradó két kimeneti típus közül az egyik az egyszerű grep által feldolgozható
kimenet, mely a legtöbb információt jeleníti meg az állomásról egy sorban, a másik a
sCRiPt KiDDi3 0utPUt azoknak, akik úgy gondolnak magukra, mint |<-r4d.
Míg az alapértelmezett interaktív kimenetnek nincs parancssori kapcsolója, a többi négy
formátum ugyanazt a szintaktikát használja. Egyetlen paraméterük van, az eredményt tároló
fájl neve. Több formátum is megadható egyszerre, de minden formátum csak egyszer
használható. Például ha szeretné később átnézni a normál kimenet eredményét és egyben
szeretné programmal is feldolgozni, akkor használhatja az -oX myscan.xml -oN myscan.nmap
paramétert. Bár ebben a fejezetben az egyszerűség kedvéért rövid fájlneveket használunk
(például myscan.xml), általában ajánlott hosszabb, jelentéssel bíró neveket használni. A
nevek kiválasztásakor figyeljünk a személyes igényekre, használhatunk dátumot, vagy
egy-két szavas rövid leírást a munka típusáról.
Bár ezekkel a paraméterekkel az eredményeket fájlba menthetjük, az Nmap ettől függetlenül
az interaktív kimenetet megjeleníti a szabvány kimeneten. Például az nmap -oX myscan.xml
célpont parancs az XML kimenetet a myscan.xml fájlba írja és egyben megjeleníti azt az
interaktív kimenetet is, amely az -oX paraméter megadása nélkül is megjelent volna. Ez a
viselkedés megváltoztatható, ha a kimeneti formátum után egy kötőjelet ad meg
paraméterként. Ilyenkor az Nmap kikapcsolja az interaktív kimenetet és ehelyett a
szabványos kimeneti adatfolyamba írja a kívánt kimeneti formátumú adatokat. Így az nmap
-oX - célpont parancs csak a stdout eszközre küldi el az XML kimenetet. A komoly hibákat
továbbra is a normál hibakimenetre, a stderr eszközre írja.
Az Nmap más paramétereitől eltérően a naplófájl paraméterjelzője (mint az -oX) és a
fájlnév vagy kötőjel között kötelező szóközt hagyni. Ha ezt elhagyja és például az -oG-
vagy az -oXscan.xml formátumban adja meg a paramétert, akkor kompatibilitási okoból egy
normál formátumú kimeneti fájl jön létre G- és Xscan.xml nevekkel.
Ezek közül a paraméterek közül mindegyik támogatja a fájlnevek strftime()-szerű
átalakítását. A %H, %M, %S, %m, %d, %y és %Y megadása pontosan azt jelenti, mint az
strftime() függvényben. A %T ugyanazt jelenti, mint a %H%M%S, a %R ugyanazt jelenti, mint
a %H%M és a %D ugyanazt jelenti, mint a %m%d%y. ha a % jelet bármilyen más karakter
követi, akkor azt a karaktert egyszerűen tovább adja (például a %% egy százalékjelet ad
tovább). Így az -oX 'scan-%T-%D.xml' paraméter megadása egy XML fájlt hoz létre
scan-144840-121307.xml névvel.
Az Nmap lehetőséget biztosít a letapogatás részletességének beállítására, valamint arra,
hogy az eredményeket hozzáfűzze egy meglévő fájlhoz ahelyett, hogy felülírná. A
paraméterek leírása az alábbiakban található.
Nmap kimeneti formátumok
-oN <fájlnév> (normál kimenet)
Ezzel a kéréssel a normál kimenet a megadott nevű fájlba lesz átirányítva. Ahogy a
fentiekben olvashatta, ez egy kicsit különbözik az interaktív kimenettől.
-oX <fájlnév> (XML kimenet)
Ezzel a kéréssel az XML kimenet a megadott nevű fájlba lesz átirányítva. Az Nmap a
fájlhoz hozzáfűz egy dokumentum típusmeghatározást si (DTD), így az XML feldolgozók
ellenőrizhetik az Nmap XML kimenetét. Bár ez elsősorban programbeli felhasználásra
készült, de segítséget nyújt az embereknek is az Nmap XML kimenetének értelmezésében.
A DTD leírja a formátum érvényes elemeit és gyakran felsorolja a tulajdonságokat és
azok értékeit is. A legfrissebb változat mindig megtalálható a
https://nmap.org/data/nmap.dtd címen.
XML egy stabil formátumot kínál, mely programból könnyen feldolgozható. Ingyenes XML
feldolgozók az összes nagyobb programozási nyelvhez elérhetők, beleértve a C/C++,
Perl, Python és Java nyelveket. Az Nmap kimenetének feldolgozására és működésének
vezérlésére a legtöbb nyelvhez már készültek kapcsolódó munkák. Perl CPAN példák
találhatók a Nmap::Scanner[10] és a Nmap::Parser[11] címeken. A legtöbb esetben az XML
az előnyben részesített formátum.
Az XML kimenet hivatkozik egy XSL stíluslapra, melynek segítségével az eredmények HTML
formátumra alakíthatók. Ezt a legegyszerűbben úgy használhatja, hogy az XML kimenetet
betölti egy böngészőbe. Alapesetben ez csak azon a gépen működik, amelyen az Nmap fut
(vagy egy hasonlóan beálított gépen), mivel az nmap.xsl elérési útvonala bele van
drótozva a programba. A --webxml vagy a --stylesheet paraméterek megadásával olyan
hordozható XML fájlt hozhat létre, mely bármely Internetre kötött gépen megjeleníthető
HTML formátumban.
-oS <fájlnév> (Szkriptkölyök kimenet)
A szkriptkölyök kimenet olyan, mint az interaktív kimenet, csak még átmegy egy végső
feldolgozáson. Így jobban passzol az olyan hekkerek lelkivilágához, akik előzőleg
lenézték az Nmap egységes helyesírását és a nagybetűk használatát. Gyenge
humorérzékűek úgy gondolhatják, hogy ez a paraméter nevetségessé akarja tenni a
szkriptkölyköket ahelyett, hogy „segítené őket”.
-oG <fájlnév> (grep által feldolgozható kimenet)
Ez a kimenti formátum maradt a végére, mivel ez egy elavult formátum. Az XML sokkal
használhatóbb és tapasztalat felhasználók számára majdnem olyan kényelmes is. Az XML
egy szabvány, melyet feldolgozó programok százai támogatnak, míg a greppel
feldolgozható kimenet csak egy egyszerű barkácsolás. Az XML könnyen bővíthető az új
Nmap tulajdonságok támogatásához, míg ezek a bővítések a helyhiány miatt gyakran
kimaradnak a greppel feldolgozható kimentből.
Mindezek ellenére a greppel feldolgozható kimenet még mindig nagyon népszerű. Egyszerű
formátumú, mely minden egyes célpont adatait egyetlen sorban adja vissza, egyszerűen
kereshető és feldolgozható olyan alap Unix eszközökkel, mint a grep, awk, cut, sed,
diff, vagy egy Perl parancsfájl. Emellett használható még egyszeri tesztek
parancssorból történő elvégzésére. Az összes nyitott SSH kapujú, vagy Solaris
operációs rendszert futtató állomás megtalálásához elég egy egyszerű greppel
feldolgozható kimenet, melyet az awk vagy a cut programba átirányítva kinyomtatható a
kívánt információ.
A greppel feldolgozható kimenet megjegyzésekből (#-tel kezdődő sorok) és a célpont
soraiból áll. A célpont sora 6 címzett mezőt tartalmaz, tabulátorral elválasztva,
kettősponttal a végén. A mezők nevei: Állomás (Host), Kapuk (Ports), Protokollok
(Protocols), Mellőzött állapot (Ignored State), Operációs rendszer (OS), Sorozatszám
(Seq Index), IP ID és Állapot (Status).
Ezek közül a mezők közül általábana legfontosabb a Ports, mely információkat tartalmaz
az összes érdekes kapuról. Ez egy vesszővel elválasztott lista. Minden egyes bejegyzés
egy-egy kaput jelent és hét almezőt tartalmaz perjellel (/) elválasztva. Az almezők
nevei: Kapuszám (Port number), Állapot (State), Protokoll (Protocol), Tulajdonos
(Owner), Szolgáltatás (Service), SunRPC info és Változat (Version info).
Csakúgy, mint az XML kimenet esetében, ez a leírás ennek a kimenetnek sem tartalmazza
a teljes leírását. Az Nmap greppel feldolgozható kimenetének részletes leírása a
http://www.unspecific.com/nmap-oG-output címen található.
-oA <alapnév> (Minden kimeneti formátum használata)
Kényelemből használhatja az -oA alapnév paramétert, ha a kimenetet egyszerre akarja
normál, XML és greppel feldolgozható formátumban. Ezek az alapnév.nmap, az alapnév.xml
és az alapnév.gnmap fájlokban tárolódnak. Mint minden programban, itt is megadhatja a
fájlok tárolásának teljes útvonalát, mint például ~/nmaplogs/foocorp/ Unix vagy
c:\hacking\sco Windows rendszereknél.
Részletezés és hibakeresési paraméterek
-v (Növeli az adatok részletességét)
Ha növeli a részletességi szintet, az Nmap több információt jelenít meg a folyamatban
lévő letapogatásról. A nyitott kapu a megtalálásuk sorrendjében jelennek meg. Ha az
Nmap úgy érzékeli, hogy a letapogatás pár percnél többet fog igénybe venni, akkor
megjelenít egy várható befejezési időpontot is. Ha még részletesebb információkra
kiváncsi, használja kétszer a paramétert.
A legtöbb változás csak az interaktív kimenetet érinti és csak néhány van hatással a
normál és a szkriptkölyök kimenetre. A többi kimenet gépi feldolgozásra készült, így
ezekben az Nmap alaphelyzetben is részletes információkat jelenít meg. Ennek ellenére
van pár változás ezekben a módokban, mivel néhány részlet elhagyása jelentősen
csökkenti a kimenet méretét. Például a greppel feldolgozható kimenetben a megjegyzések
csak a részletes módban jelennek meg, mivel ezek eléggé hosszúak lehetnek.
-d [szint] (Növeli vagy beállítja a hibakeresés szintjét)
Ha a részletes üzemmód nem ad visza elegendő információt, a hibakeresési mód képes
elárasztani adatokkal! Csakúgy, mint a részletes üzemmód (-v), a hibakeresési üzemmód
is egy parancssori kapcsolóval aktivizálható (-d), melynek szintje a kapcsoló
többszóri megadásával növelhető. Emellett a hibakeresés szintjét a -d paraméternek
átadott értékkek is beállíthatja. Például a -d9 9-es szintet állít be. Ez a
legmagasabb beállítható szint és - hacsak nem egy egyszerű letapogatás futtat - több
száz sornyi információt fog kinyomtatni.
A hibakeresési kimenet hasznos lehet, ha valamilyen hibát gyanít az Nmap program
működésében, vagy egyszerűen csak szeretné megérteni, hogy mit és miért csinál az
Nmap. Mivel ez a funkció elsősorban fejlesztőknek készült, ezért a legtöbb megjelenő
információ nem is értelmezhető könnyen. Kaphat például egy ilyen kimenetet: Timeout
vals: srtt: -1 rttvar: -1 to: 1000000 delta 14987 ==> srtt: 14987 rttvar: 14987 to:
100000. Ha nem ért egy sort egyszerűen figyelmen kívül hagyhatja, megnézheti a program
forráskódjában vagy segítséget kérhet a fejlesztői levelező listán (nmap-dev). Néhány
sor könnyen érthető, de a hibakeresési szint növekedésével az üzenetek egyre
homályosabbá válnak.
--packet-trace (Az elküldött és fogadott csomagok és adatok követése)
Az Nmap minden elküldött és fogadott csomagról összegzést készít. Ezt a legtöbbször
csak hibakeresésre használják, de hasznos lehet olyanoknak is, akik szeretnék
megérteni, hogy mi történik a színfalak mögött. Hogy elkerülhető legyen sorok
százainak a megjelenítése, érdemes korlátozni a letapogatni kívánt kapuk számát
például a -p20-30 paraméter megadásával. Ha csak a változat érzékelés részleteire
kiváncsi, használja a --version-trace paramétert.
--open (Csak a nyitott (vagy valószínűleg nyitott) kapukat mutatja)
Néha csak azok a kapuk érdekesek, amelyekhez kapcsolódni lehet (nyitott) és nincs
szükség agyonzsúfolni a kimenetet a zárt, szűrt és zárt|szűrt kapukkal. A kimenet
testreszabása általában a letapogatás után történik a grep, awk vagy Perl
használatával, de a rengeteg kérés hatására ez a lehetőség is bekerült a programba. Az
--open megadásával csak a nyitott, nyitott|szűrt és a szűretlen állapotú kapuk
kerülnek a kimenetre. Ezeknek a kapuknak a kezelése ugyanúgy történik, mint normál
esetben, így a nyitott|szűrt és a szűretlen kapuk csak egy számként jelennek meg, ha
túl sok van belőlük.
--iflist (Illesztők és útvonalak listázása)
Megjeleníti az Nmap által érzékelt illesztőket és rendszerútvonalakat. Ez hasznos
lehet az útválasztási problémák hibakeresésében vagy az eszközök hibás kezelésekor
(például az Nmap egy PPP kapcsolatot ethernet kapcsolatnak érzékel).
--log-errors (A hibák/figyelmeztetések rögzítése a normál módú kimenti fájlba)
Az nmap által kiírt hibák és figyelmeztetések általában csak a képernyőn (interaktív
kimenet) jelnnek meg, a normál formátumú kimenti fájlt érintetlenül hagyva. Ha
szeretné ezeket az üzeneteket a normál kimenti fájlban is látni, adja meg ezt a
paramétert. Ez hasznos lehet akkor, ha nem figyeli az interaktív kimenetet vagy
valamilyen hibát próbál megtalálni. Az üzenetek az interaktív kimeneten ezután is
megjelennek. Ez a paraméter nem működik azokkal a hibákkal, melyek a hibásan megadott
parancssori kapcsolókkal függnek össze, mivel az Nmap ilyenkor még nem készítette elő
a kimenti fájlt. Ráadásként néhány NMap hiba/figyelmeztetés más rendszert használ és
nem támogatja ezt a paramétert. Ennek a paraméternek az alternatívája lehet az
interaktív kimenet (beleértve a szabvány hibakimenetet) átirányítása egy fájlba. Míg a
legtöbb Unix parancshéj ezt könnyen lehetővé teszi, Windows alatt ez egy kissé
bonyolult lehet.
Vegyes kimeneti paraméterek
--append-output (Felülírás helyett hozzáfűzés a kimenti fájlhoz)
Ha megad egy fájlnevet egy kimeneti paraméterhez (mint például az -oX vagy az -oN),
akkor a program alapértelmezettként felülírja a meglévő fájlt. Ha szeretné megtartani
a fájl tartalmát és hozzáfűzni az új eredményeket, adja meg az --append-output
paramétert. Így futtatva az Nmap programot az összes megadott fájlhoz hozzáfűzi az új
eredményeket a felülírás helyett. Ez az XML kimenettel (-oX) nem működik jól együtt,
így ez - a fájl kézzel történő javításáig - feldolgozási problémát okozhat.
--resume <fájlnév> (Megszakított letapogatás folytatása)
Néhány kiterjedt NMap letapogatás nagyon hosszú időt vehet igénybe - néha napokig
tarthat. Néhány letapogatás nem mindig fut le a befejezésig. Bizonyos korlátozások
megakadályozhatják, hogy az Nmap munkaidő alatt fusson, leállhat a hálózat, az Nmap
programot futtató gép elszenvedhet egy nem várt újraindítást, de maga az Nmap is
összeomolhat. Az Nmap futását a rendszergazda is megszakíthatja a ctrl-C lenyomásával.
A teljes letapogatás újraindítása a kezdetektől nem éppen egy kívánt állapot.
Szerencsére ha a normál (-oN) vagy a greppel feldolgozható (-oG) naplófájl megmaradt,
a felhasználó utasíthatja az Nmap programot, hogy folytassa a letapogatást a
megszakítás pontjánál. Egyszerűen adja meg a --resume kapcsolót és a normál/greppel
feldolgozható kimeneti fájl nevét. Más paraméter nem adható meg, mivel az Nmap a
kimeneti fájl feldolgozásával visszaállítja az eredeti paramétereket. Egyszerűen írja
be az nmap --resume fájlnév parancsot. Az Nmap az új adatokat hozzáfűzi az előző
futtatás során megadott fájlhoz. Az XML kimeneti formátumnál a folytatás nem
támogatott, mivel a két futtatás eredményének egy fájlba történő összevonása eléggé
bonyolult lehet.
--stylesheet <útvonal vagy cím> (XSL stíluslap beállítása az XML kimenet átalakításhoz)
Az XML fájlok megtekintéséhez és átalakításához HTML formátumra az Nmap rendelkezik
egy saját XSL stíluslappal nmap.xsl néven. Az XML kimenet tartalmaz egy xml-stylesheet
irányelvet, mely az Nmap programmal eredetileg telepített nmap.xml fájlra hivatkozik
(Windowson az aktuális munkakönyvtárra). Egyszerűen töltse be az XML kimenetet egy
modern webböngészőbe és az automatikusan betölti az nmap.xsl fájlt és megjeleníti az
eredményeket. Ha más stíluslapot akar használni, adja meg azt a --stylesheet kapcsoló
után. A teljes útvonalat vagy címet meg kell adnia. Egy megszokott hivatkozás a
--stylesheet https://nmap.org/data/nmap.xsl. Ez arra utasítja a böngészőt, hogy az
Insecure.org címről töltse be a legfrissebb stíluslapot. A --webxml paraméterrel
ugyanezt a hatást érheti el, csak kevesebbet kell gépelni és megjegyezni. Az
Insecure.org címről letöltött stíluslap segítségével olyan gépen is megtekintheti az
eredményeket, melyen nincs telepítve az Nmap (és így az nmap.xsl sem). Gyakran a cím
megadása sokkal hasznosabb, de biztonsági okokból az alapértelmezett a helyi
fájlrendszeren lévő nmap.xsl használata.
--webxml (Stíluslap betöltése az Insecure.Org oldalról)
Ez egy kényelmesebb megvalósítása a --stylesheet https://nmap.org/data/nmap.xsl
kapcsolónak.
--no-stylesheet (Kihagyja az XSL stíluslap meghatározását az XML fájlból)
Megakadályozza, hogy az Nmap az XML kimeneti fájlban stíluslap bejegyzést hozzon
létre. Kimarad az xml-stylesheet irányelv.
VEGYES PARAMÉTEREK
Ebben a szakaszban néhány olyan fontos (és kevésbé fontos) paraméter leírása található,
melyek nem igazán illenek más fejezetekbe.
-6 (IPv6 letapogatás engedélyezése)
2002 óta az Nmap legnépszerűbb tulajdonsága az IPv6 támogatás. A visszhang letapogatás
(csak TCP), a kapcsolódási letapogatás és a változat érzékelés támogatott IPv6
formátumban is. A parancs leírása megegyezik az általánossal, a különbség annyi, hogy
a -6 kapcsolót is meg kell adnia. Természetesen IPv6 formátumú címet kell megadnia, ha
nem állomásnevet akar használni. Egy cím például így nézhet ki:
3ffe:7501:4819:2000:210:f3ff:fe03:14d0, tehát javasolt inkább az állomásnév
használata. A kimenet ugyanúgy néz ki, mint általában, az egyetlen különbség az
„érdekes kapuknál” látható IPv6 cím.
Bár az IPv6 nem terjedt el viharos gyorsasággal a világban, egyes országokban
(általában Ázsiában) egyre inkább ezt használják és a legtöbb modern operációs
rendszer támogatja. Ha az Nmap programot IPv6 támogatással akarja használni, akkor
mind a forrás- mind a célgépnek IPv6 beállítást kell használnia. Ha az Ön
szolgáltatója (mint a legtöbb általában) nem biztosít Önnek IPv6 címet, igénybe vehet
ingyenes alagút szolgáltatókat, melyek kiválóan működnek együtt az Nmap programmal. Az
egyik legjobb ezek közül a BT Exact. Szintén jól használható még a Hurricane Electric
nevű szolgáltató http://ipv6tb.he.net/. Szintén népszerűek az Ipv6-ról Ipv4-re
alagutat biztosító szolgáltatók is.
-A (Agresszív letapogatási paraméterek)
Ez a paraméter további agresszív és fejlett tulajdonságokat engedélyez. Jelenleg
engedélyezi az operációs rendszer érzékelést (-O), a változat érzékelést (-sV), a
parancsfájl alapú letapogatást (-sC) és az útvonalkövetést (--traceroute). A jövőben
további funkciók is bekerülhetnek a körbe. A cél az, hogy a felhasználók számára egy
átfogó letapogatási készletet biztosítson anélkül, hogy rengeteg paramétert kelljen
megjegyezni. Ez a paraméter csak a tulajdonságokat engedélyezi. Nincs hatással az
időzítési paraméterekre (mint a -T4) vagy a részletességi paraméterekre (-v), melyeket
külön be kell állítani.
--datadir <könyvtárnév> (Saját Nmap adatfájl helyének megadása)
Az Nmap futás közben az alábbi fájlokból szerez be speciális információkat:
nmap-service-probes, nmap-services, nmap-protocols, nmap-rpc, nmap-mac-prefixes és
nmap-os-db. Ha ezek közül bármelyik fájlnak külön megadja az elérhetőséggét (a
--servicedb vagy a --versiondb paraméterrel), akkor ezt a fájlt ezen a helyen fogja
keresni. Ezután az NMap ezeket a fájlokat a --datadir paraméterben megadott
könyvtárban fogja keresni (ha megadta). Azokat a fájlokat, melyeket ott nem talál meg,
az NMAPDIR környezeti változóban megadott könyvtárban fogja keresni. Ezután következik
az ~/.nmap fájl (csak POSIX rendszereknél) vagy az Nmap futtatható állomány helye
(csak Win32 rendszereknél), majd a fordításnál megadott helyek, mint például az
/usr/local/share/nmap vagy az /usr/share/nmap. Legvégső próbaként az Nmap körülnéz az
aktuális könyvtárban.
--servicedb <szolgáltatásfájl> (Saját szolgáltatásfájl megadása)
Arra utasítja az Nmap programot, hogy a megadott szolgáltatásfájlt használja a
programmal szállított nmap-services fájl helyett. Ennek a paraméternek a használata
gyors letapogatást (-F) eredményez. További információkért nézze meg a --datadir
paraméter leírását.
--versiondb <szolgáltatás próbafájl> (Saját szolgáltatás próbafájl megadása)
Arra utasítja az Nmap programot, hogy a megadott szolgáltatás próbafájlt használja a
programmal szállított nmap-service-probes fájl helyett. További információkért nézze
meg a --datadir paraméter leírását.
--send-eth (Nyers ethernet keretek küldése)
Arra utasítja az Nmap programot, hogy a csomagokat az ethernet (adatkapcsolati)
rétegen keresztül küldje a magasabb IP (hálózati) réteg helyett. Alaphelyzetben a Nmap
a futattó környezethez legjobban illeszkedő megoldást választja. Unix rendszereken
általában a nyers csatolók (IP réteg) adják a leghatékonyabb eredményt, míg a Windows
rendszereknél szükség van az ethernet keretekre, mivel a Microsoft tiltja a nyers
csatolók használatának támogatását. Unix rendszereken az Nmap ennek a paraméternek a
megadása ellenére is a nyers IP csomagokat fogja használni, ha nem talál más
választási lehetőséget (például nincs ethernet kapcsolat).
--send-ip (Küldés az IP rétegen keresztül)
Arra utasítja az Nmap programot, hogy a csomagokat IP csatolókon keresztül küldje az
alacsonyabb szintű ethernet keretek helyett. Ez az előzőekben tárgyalt --send-eth
paraméter kiegészítője.
--privileged (Feltételezi, hogy a felhasználó teljes jogosultsággal rendelkezik)
Az Nmap feltételezi, hogy a felhasználó elegendő jogosultsággal rendelkezik olyan
műveletek elvégzéséhez, mint az adatküldés nyers csatolókon keresztül, csomagok
fürkészése és más olyan műveletek, melyek általában rendszergazdai jogosultságokat
igényelnek a Unix rendszereken. Alapesetben az Nmap kilép, ha ilyen műveletre
utasítják és a geteuid() függvény nem nullát ad vissza. A --privileged paraméter jól
használható a Linux rendszermag képességeivel és olyan rendszerekkel, amelyek lehetővé
teszik, hogy alacsonyabb jogosultságú felhasználók nyers csomagokat küldjenek.
Figyeljen arra, hogy ezt a paramétert még a jogosultságot igénylő műveletek (SYN
letapogatás, operációs rendszer érzékelés stb.) paraméterei előtt meg kell adnia. A
--privileged paraméterrel egyenértékű az NMAP_PRIVILEGED környezeti változó
beállítása.
--unprivileged (Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs elegendő jogosultsága)
Ez a --privileged paraméter ellentéte. Az Nmap úgy kezeli a felhasználót, mint akinek
nincs jogosultsága nyers csatolók használatára és csomagok kifürkészésére. Hasznos
lehet tesztelésnél, hibakeresésnél vagy amikor az operációs rendszer nyers hálózati
funkciói sérültek. Az --unprivileged paraméterrel egyenértékű az NMAP_UNPRIVILEGED
környezeti változó beállítása.
--release-memory (Kilépés előtt felszabadítja a memóriát)
Ez a paraméter csak a memóriaszivárgási hibák keresésekor hasznos. Arra utasítja az
Nmap programot, hogy a kilépés előtt szabadítsa fel a lefoglalt memóriát, így a
memóriaszivárgás könnyen felderíthető. Normál helyzetben az Nmap átugorja ezt, mivel a
program leállításakor az operációs rendszert ezt amúgy is végrehajtja.
-V; --version (Programváltozat megjelenítése)
Megjeleníti az Nmap program változatszámát és kilép.
-h; --help (Súgólap megjelenítése)
Megjelenít egy rövid súgót a leggyakrabban használt parancsokról és paraméterekről.
Ugyanezt a képernyőt kapja, ha az Nmap parancsot paraméterek nélkül futtatja le.
FUTÁSIDEJŰ KAPCSOLAT
Az Nmap program futása alatt minden billentyű lenyomása rögzítésre kerül. Így kapcsolat
létesíthető a programmal anélkül, hogy le kellene állítani majd újraindítani azt. Bizonyos
billentyűkkel módosíthat egyes paramétereket, míg a többi billentyű lenyomásával egy
állapotjelentés jelenik meg az éppen futó letapogatásról. ltalános szabály, hogy a
kisbetűk növelik a megjelenített információ mennyiségét, míg a nagybetűk csökkentik azt.
Segítségért használja a ‘?’ billentyűt.
v / V
Növeli / csökkenti a megjelenített információk mennyiségét
d / D
Növeli / csökkenti a hibakeresési adatok mennyiségét
p / P
Bekapcsolja / kikapcsolja a csomagok nyomkövetését
?
Megjeleníti a futásidejű súgót
Bármely más billentyű
Megjelenít egy hasonló állapotjelentést:
Stats: 0:00:08 elapsed; 111 hosts completed (5 up), 5 undergoing Service Scan
Service scan Timing: About 28.00% done; ETC: 16:18 (0:00:15 remaining)
PÉLDÁK
Ebben a fejezetben néhány példa következik az Nmap használatára, az egyszerűbb
rutinfeladatoktól a bonyolultabb, beavatottabbak számára valókig. Néhány IP cím és
tartománynév azért került be a példákba, hogy a dolgok eléggé konkrétak legyenek. Ezeket
helyettesítse olyan IP címekkel és nevekkel, melyek a saját hálózatából származnak. A
program készítői nem hiszik, hogy a kapuletapogatás valójában illegális vagy illegális
lehet. Ennek ellenére néhány rendszergazda nem veszi szívesen a kéretlen letapogatásokat
és panaszt emelhet. A legjobb előzetesen megszerezni a szükséges engedélyeket.
Tesztelési célból kipróbálhatja a scanme.nmap.org állomást. Ez az engedély kizárólag az
Nmap programmal történő letapogatásra vonatkozik és nem terjed ki ártó kódok kipróbálására
vagy szolgáltatásmegtagadási (DOS) támadások végrehajtására. A hálózat kapacításának
megőrzése érdekében kérjük, hogy ne indítson napi néhány tucatnál több letapogatást. Ha
valaki visszaélne ezzel az ingyenes tesztelési lehetőséggel, a tulajdonosok leállítják a
rendszert és az Nmap a következő hibaüzenettel fog visszatérni: Failed to resolve given
hostname/IP:scanme.nmap.org. Ugyanezek az engedélyek vonatkoznak a scanme2.nmap.org,
scanme3.nmap.org és a további állomásokra is, bár ezek jelenleg még nem üzemelnek.
nmap -v scanme.nmap.org
Ezzel a paranccsal letapogatható az összes foglalt TCP kapu a scanme.nmap.org állomáson. A
-v paraméter engedélyezi a bőbeszédű üzemmódot.
nmap -sS -O scanme.nmap.org/24
Elindít egy lopakodó SYN letapogatást minden olyan állomáson, mely a Scanme állomás „C
osztályú” címterében található és elérhető. Emelett megpróbálja kideríteni, hogy az
elérhető állomások milyen operációs rendszert futtatnak. A SYN letapogatás és az operációs
rendszer felderítése miatt ennek a parancsnak a futtatásához rendszergazdai jogosultságok
szükségesek.
nmap -sV -p 22,53,110,143,4564 198.116.0-255.1-127
Felderíti az állomásokat a 198.116-os B osztályú hálózat mind a 255 8 bites alhálózatának
alsó felében és végrehajt rajtuk egy TCP letapogatást. Ellenőrzi, hogy a rendszereken
fut-e SSH, DNS, POP3 vagy IMAP szolgáltatás a szabványos kapukon, illetve fut-e bármilyen
szolgáltatás a 4564-os kapun. Ha bármely kapu nyitva található, egy változat érzékeléssel
meghatározzuk az azon futó alkalmazás típusát.
nmap -v -iR 100000 -PN -p 80
Arra utasítja az Nmap programot, hogy válasszon ki véletlenszerűen 100 000 állomást és
keressen rajtuk webkiszolgálót (80-as kapu). Az állomások felderítését a -PN paraméterrel
kikapcsoljuk, mivel egy kapu letapogatásakor felesleges először néhány próbával
kideríteni, hogy az állomás elérhető-e.
nmap -PN -p80 -oX logs/pb-port80scan.xml -oG logs/pb-port80scan.gnmap 216.163.128.20/20
Visszhang próbák nélkül letapogat 4096 IP címet webkiszolgáló után kutatva, a kimenetet
pedig elmenti greppel feldolgozható és XML formátumban.
HIBÁK
Akárcsak a program készítője, az Nmap sem tökéletes. De segíthet jobbá tenni, ha elküldi a
felfedezett hibák leírását, vagy javítást készít hozzájuk. Ha az Nmap nem az elvárásai
szerint működik, először mindig szerezze be a legfrissebb változatot a https://nmap.org
címről. Ha a probléma továbbra is fennáll, nézzen utána, hogy felfedezték-e már mások is.
Keressen rá a Google-ban a hibaüzenetre vagy böngéssze át az Nmap fejlesztői listát a
https://seclists.org/ címen. Olvassa végig ezt a leírást is. Ha nem talál semmit, küldjön
egy hibajelentést az <dev@nmap.org> címre. Írjon le mindent, amit a hibával kapcsolatban
tapasztalt. Adja meg pontosan a használt Nmap változatot és a futtató operációs rendszer
változatát is. Az dev@nmap.org címre küldött hibajelzések és az Nmap használatával
kapcsolatos kérdések valószínűleg gyorsabban megválaszolásra kerülnek, mintha azokat
közvetlenül a program készítőjének (Fyodor) küldené.
A hibajavítások sokkal hasznosabbak, mint a hibajelentések. A hibajavítások elkészítésével
kapcsolatban tanácsokat kaphat a https://nmap.org/data/HACKING címen. A hibajavítások
elküldhetők az nmap-dev listára (ez a javasolt), vagy közvetlenül a készítőnek is.
SZERZŐ
Fyodor <fyodor@nmap.org> (https://insecure.org)
Az évek során emberek százai járultak hozzá értékes munkájukkal az Nmap programhoz. Ezek
részletezése megtalálható a CHANGELOG fájlban, mely az Nmap program terjesztése mellett
elérhető a https://nmap.org/changelog.html címen is.
JOGI NYILATKOZAT
Nmap szerzői jog és licenc
Nmap Biztonsági letapogató (C) 1996-2007 Insecure.Com LLC. Az Nmap az Insecure.Com LLC
bejegyzett védjegye. Ez egy szabad program; szabadon továbbadható és/vagy módosítható a
Szabad Szoftver Alapítvány által kiadott GNU General Public License 2-es változatának
irányelvei szerint. Ez biztosítja Önnek a jogot, hogy bizonyos feltételek esetén ezt a
programot használja, módosítsa és továbbadja. Ha az Nmap technológiáját üzleti célú
programba kívánja beágyazni, más licencre van szüksége (írjon a <sales@insecure.com>
címre). Több, biztonsági letapogatót forgalmazó cég kapott ilyen licencet az Nmap
technológiájának használatára az állomás felderítés, kapupásztázás, operációs rendszer
érzékelés és szolgáltatás/változat érzékelés területén.
A GPL fontos korlátozásokat alkalmaz a „származtatott munkákkal” kapcsolatban, bár
jelenleg a kifejezés nincs részletesen meghatározva. A félreértések elkerülése érdekében -
és a GPL szándékait szem előtt tartva - a készítők úgy vélik, hogy egy alkalmazás akkor
tekinthető „származtatott munkának”, ha az alábbiak közül bármelyik teljesül:
• Tartalmazza az Nmap forráskódját, vagy annak részletét
• Olvassa vagy felhasználja az Nmap jogvédett adatfájljait, mint az nmap-os-fingerprints
vagy az nmap-service-probes.
• Futtatja az Nmap programot és feldolgozza az eredményt (ellentétben a tipikus
parancshéj vagy végrehajtási menü alkalmazásokkal, melyek csak megjelenítik az Nmap
nyers kimenetét, így nem tekinthetők származtatott munkának.)
• Integrálja/beépíti az Nmap programot egy üzleti célú futtatható telepítő programba,
mint amilyen például az InstallShield.
• Kapcsolódik olyan programkönyvtárhoz, vagy futtat olyan programot mely az előbbiek
közül bármelyiket teszi.
Az „Nmap” kifejezés felhasználható az Nmap programból származtatott munkák bármely
részére. A fenti lista nem kizárólagos, csak néhány példán keresztül megpróbálja tisztázni
az Nmap készítőinek értelmezését a származtatott munkákkal kapcsolatban. Ezek a
korlátozások kizárólag akkor érvényesek, ha Ön valójában továbbértékesíti az Nmap
programot. Például semmi nem tiltja, hogy Ön kezelő felületet készítsen az Nmap programhoz
és azt üzleti céllal forgalmazza. Terjessze a programot önállóan és hívja fel a
felhasználók figyelmét, hogy az Nmap programot külön kell letölteniük a https://nmap.org
címről.
A program készítői nem gondolják, hogy a fentiek további korlátozásokat adnának a GPL-hez,
kizárólag annak tisztázására szolgálnak, hogyan értelmezik a „származtatott munkák”
fogalmát a GPL engedély alatt terjesztett Nmap programmal kapcsolatban. Ez hasonló ahhoz,
ahogyan Linus Torvalds kifejtette a véleményét a Linux rendszermag-modulokhoz kapcsolódó
„származtatott munkákkal” kapcsolatban. A készítők értelmezése kizárólag az Nmap programra
vonatkozik - nem vonatkozik más GPL termékekre.
A készítők örömmel segítenek a GPL korlátozásainak értelmezésében, ha az Nmap programot
nem GPL licenc alatt terjesztett munkában kívánja felhasználni és bármilyen kérdése
merülne fel ezzel kapcsolatban. Ahogy a fentiekben már szóba került, a készítőktől más
licenc is beszerezhető, ha az Nmap programot üzleti célú alkalmazásban vagy eszközben
kívánja felhasználni. Több biztonsági eszköz szállítója kötött ilyen szerződést, amely
általában tartalmaz egy állandó licencet az Nmap használatára, kiemelt támogatást és
frissítést. Emellett segít fedezni az Nmap technológiájának folyamatos fejlesztésével járó
költségeket is. További információkat a <sales@insecure.com> címre küldött levélben
kérhet.
A GPL előírásaihoz képest különleges kivételként az Insecure.Com LLC hozzájárulását adja,
hogy a program kódjához az OpenSSL könyvtár bármely változatát hozzákapcsolják. Ezt a
könyvtárat külön licenc alatt terjesztik, melynek leírása megtalálható a Copying.OpenSSL
fájlban, vagy a program saját copyright fájljához csatolva. Az OpenSSL kivételével Önnek
minden használt kód esetében engedelmeskednie kell a GNU GPL előírásainak. Ha módosítja
ezt a fájlt, kiterjesztheti ezt a kivételt a saját változatára, de erre semmi sem
kötelezi.
Ha Ön ezeket a fájlokat egy írott licenc megállapodással, vagy olyan szerződéssel kapja,
mely a fentiektől eltérő kitételeket tartalmaz, akkor ezek a megállapodások elsőbbséget
élveznek a fentiekkel szemben.
Creative Commons License ehhez az Nmap Útmutatóhoz
Nmap Referencia Útmutató (C) 2005 Insecure.Com LLC. Ez az útmutató a Creative Commons
Attribution License[2] 2.5-ös változata alatt jelenik meg. Ez lehetővé teszi az Ön
számára, hogy szabadon terjessze és módosítsa saját igényei szerint mindaddig, amíg
hivatkozik az eredeti forrásra. Alternatív megoldásként kezelheti úgy is ezt a
dokumentumot, mintha az Nmap programmal azonos licenc alá tartozna (az előzőek szerint).
Unofficial Translation Disclaimer / Nem hivatalos fordítói nyilatkozat
This is an unnofficial translation of the Nmap license details[12] into hungarian. It was
not written by Insecure.Com LLC, and does not legally state the distribution terms for
Nmap -- only the original English text does that. However, we hope that this translation
helps hungarian speakers understand the Nmap license better.
Ez az Nmap licenc részletek[12] nem hivatalos magyar fordítása. Ezt nem az Insecure.Com
LLC készítette és nem tartalmazza az Nmap hivatalos terjesztési irányelveit. Ezeket
kizárólag az eredeti angol nyelvű szöveg tartalmazza. Azonban reméljük, hogy ez a fordítás
segít a magyarul beszélőknek jobban megérteni az Nmap licencét.
A forráskód elérhetősége és a közösségi hozzájárulás
Azért biztosítjuk a hozzáférést a program forráskódjához, mert hiszünk abban, hogy a
felhasználónak jogában áll megismerni a program működését annak elindítása előtt. Emellett
a program esetleges biztonsági rései is vizsgálhatóak (régóta nem találtak egyet sem).
A forráskód segítségével az Nmap átvihető új rendszerekre, kijavíthatók a hibák és új
képességekkel is bővíthető a program. Bátorítunk mindenkit, hogy az általa készített
változtatásokat küldje el a <fyodor@nmap.org> címre, hogy azok bekerülhessenek a fő
terjesztésbe. Azzal, hogy ezeket a módosításokat elküldi Fyodornak vagy valamely
Insecure.Org fejlesztői listának, Ön korlátozás nélküli, nem-kizárólagos jogot biztosít
Fyodornak és az Insecure.Com LLC-nek a kód újrafelhasználásához, módosításához és új
licenc alatti kibocsátásához. Bár az Nmap mindig elérhető lesz nyílt forrásúként, de ha
nincs lehetőség a kód új licenc alatti kibocsátására, ez számos szabad program
szempontjából katasztrofális. Alkalmanként harmadik fél számára is új licenc alatt
engedélyezzük a kód használatát a fentiek szerint. Ha a saját kódját különleges licenc
alatt szeretné engedélyezni, kérjük jelezze azt az elküldéssel egyidőben.
Nincs garancia
A programot annak reményében terjesztjük, hogy hasznos lesz, de MINDENFÉLE GARANCIA
NÉLKÜL; beleértve az ELADHATÓSÁGRA vagy EGY ADOTT CÉLRA VALÓ MEGFELELŐSÉGRE vonatkozó
garanciát. További részletekért látogasson el a http://www.gnu.org/copyleft/gpl.html
címre, vagy olvassa el az Nmap programmal terjesztett COPYING fájlt.
Szükséges megjegyezni, hogy alkalmanként az Nmap miatt öszeomolhatnak bizonyos gyengén
megírt alkalmazások, TCP/IP vermek és operációs rendszerek is. Bár ezek nagyon ritkán
fordulnak elő, fontos észben tartani. Soha ne használja az Nmap programot kritikus
feladatot ellátó rendszer letapogatására addig, míg fel nem készült egy esetleges leállás
minden következményére. A készítők elismerik, hogy az Nmap okozhatja egyes rendszerek vagy
hálózatok összeomlását és elutasítanak minden felelősséget az Nmap által esetleg okozott
kárral vagy problémákkal kapcsolatban.
Helytelen használat
Az esetleges összeomlások kockázata miatt és mert rossz szándékű behatolók előzetes
felderítésre használják az Nmap programot, egyes rendszergazdák idegesen reagálnak a
legkisebb letapogatásra is és hajlamosak panasszal élni. Így a legkisebb letapogatás előtt
is célszerű a rendszer tulajdonosától engedélyt kérni.
Biztonsági okokból az Nmap programot soha nem szabad különleges jogosultságokkal (pl. suid
root) telepíteni.
Harmadik féltől származó programok
Ez a program az Apache Software Foundation[13] által fejlesztett programrészeket
tartalmaz. Az Nmap programmal együtt a Libpcap hordozható csomagelfogó könyvtár[14] egy
módosított változata is terjesztésre kerül. Az Nmap Windowos változata a Libpcap
könyvtárból származó WinPcap könyvtárral[15] kerül terjesztésre. A szabályos kifejezések
támogatását a PCRE könyvtár[16] biztosítja, mely egy nyílt forráskódú program és Philip
Hazel munkája. Egyes nyers hálózati funkciók a Libdnet[17] hálózati könyvtárat használják,
mely Dug Song munkája. Az Nmap programmal ennek egy módosított változata érkezik. Igény
esetén az Nmap felkészíthető az SSL változat érzékelésre az OpenSSL titkosító
eszköztár[18] segítségével. Az Nmap Parancsfájl motor a Lua programozási nyelv[19] egy
beágyazott változatát használja. Az ebben a szakaszban szereplő valamennyi harmadik féltől
származó program szabadon újra terjeszthető a BSD stílusú programlicencek alapján.
USA export korlátozások
USA export korlátozás: az Insecure.Com LLC úgy véli, hogy az Nmap a US ECCN (export
control classification number) 5D992 alá tartozik. Ennek a kategóriának az elnevezése: „Az
5D002 alá nem tartozó információbiztonsági program”. Ennek a besorolásnak egyetlen
korlátozása a terrorizmus ellenesség, mely minden árura vonatkozik és megtiltja ezek
exportálását olyan terrorista államoknak, mint Irán és Észak Korea. Így az Nmap
exportálásához nem szükséges különleges engedély, hozzájárulás vagy kormányzati
felhatalmazás.
MEGJEGYZÉSEK
1. eredeti angol változat
https://nmap.org/book/man.html
2. Creative Commons Attribution License
http://creativecommons.org/licenses/by/2.5/
3. RFC 1122
http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc1122.txt
4. RFC 792
http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc792.txt
5. UDP
http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc768.txt
6. TCP RFC
http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc793.txt
7. RFC 959
http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc959.txt
8. Lua
http://lua.org
9. IP protokoll
http://www.ietf.org/rfc/rfc0791.txt
10. Nmap::Scanner
http://sourceforge.net/projects/nmap-scanner/
11. Nmap::Parser
http://www.nmapparser.com
12. Nmap license details
https://nmap.org/book/man-legal.html
13. Apache Software Foundation
http://www.apache.org
14. Libpcap hordozható csomagelfogó könyvtár
http://www.tcpdump.org
15. WinPcap könyvtárral
http://www.winpcap.org
16. PCRE könyvtár
http://www.pcre.org
17. Libdnet
http://libdnet.sourceforge.net
18. OpenSSL titkosító eszköztár
http://www.openssl.org
19. Lua programozási nyelv
http://www.lua.org