Ubuntu Manpages

NÉV

ÁTTEKINTÉS

less -?
less -V
less [-[+]aBcCdeEfgGiImMnNqQrsSuUVwX]
[-b bufs] [-h lines] [-j line] [-k keyfile]
[-{oO} logfile] [-p pattern] [-P prompt] [-t tag]
[-T tagsfile] [-x tab] [-y lines] [-[z] lines]
[+[+]cmd] [--] [filename]...

A less program hasonlít a more -ra, de visszafele való mozgást is engedélyez a fájlban, nemcsak elõremenõt. Továbbá a less számára nem szükséges a teljes bemeneti fájl beolvasása az induláshoz, így nagy szüvegfájloknál gyorsabban indul, mint a szövegszerkesztõk, azaz mint pl. a vi. A less a `termcap'-ot (illetve néhány rendszeren a `terminfo'-t) használja így sokféle terminálon képes futni. Még `hardcopy' terminálokra is van korlátozott támogatás. (Ilyen terminálokon az oldal tetejére szánt sorokat egy `caret' jel vezeti be.)

A parancsok a more és a vi parancsain alapulnak. A parancsokat egy decimális szám (továbbiakban `N') elõzheti meg, melyet a parancsok argumentumként használhatnak.

A további leírásokban `^X' `Control-X'-et jelent, `ESC' az `Escape' billentyût (pl. `ESC-v' elõször az `Escape' gomb, majd a `v' megnyomását jelenti.)

Segítség (help): a parancsok összefoglalását jelenti. Ha más parancsneveket elfelejtenénk, célszerû erre emlékezni.
Ha N adott, akkor ennyi sorral elõregörget, különben egy képernyõnyivel. (Lásd a `-z' opciót lentebb.) Amennyiben N nagyobb mint a képernyõ mérete, csak a görgetés végeredményét jelzi. Figyelem: néhány rendszer a ^V-t speciális karakternek veszi.
Ugyanaz, mint `SPACE', de ha N is adott, ez lesz az új képernyõméret.
Ugyanaz, mint `SPACE', de teljes képernyõnyit görget, még akkor is, ha közben eléri a fájl végét.
Elõregörget 1 (vagy N) sort. Az összes N sort megjeleníti, még akkor is, ha ez nagyobb, mint a képméret.
d vagy ^D
Fél képernyõvel (vagy N sorral) görget elõre. Ha N adott, ez lesz az alapértelmezés a késõbbi `d' és `u' parancsokhoz.
Visszafele görget egy oldallal (vagy N sorral). Lásd a `-z' opciót. Amennyiben N nagyobb mint a képernyõ mérete, csak a görgetés végeredményét jelzi.
Ugyanaz, mint `ESC-v', de ha N adott, ez lesz az új képernyõméret.
Visszafele görget 1 (vagy N) sort. Az összes N sort megjeleníti, még akkor is, ha ez nagyobb, mint a képméret. Figyelem: néhány rendszer a ^Y-t speciális karakterként kezeli.
u vagy ^U
Fél képernyõvel (vagy N sorral) görget visszafele. Ha N adott, ez lesz az alapértelmezés a késõbbi `d' és `u' parancsokhoz.
Vízszintesen balra görget 8 (illetve N) karaktert. Akkor mûködik a legjobban, ha a `-S' (sorlevágás) opciót is használjuk.
Vízszintesen jobbra görget 8 (illetve N) karaktert. Akkor mûködik a legjobban, ha a `-S' (sorlevágás) opciót is használjuk.
r vagy ^R vagy ^L
Újrarajzolja a képernyõt.
Újrarajzolja a képernyõt, és eldob minden pufferelt bemenetet. Hasznos, ha a fájl nézés közben változik.
Elõregörget, és megpróbál továbbolvasni, még fájlvég esetén is. Szokásosan ezt a parancsot a fájl végén használjuk. Ez lehetõséget ad arra, hogy egy olyan fájl végét tartsuk megfigyelés alatt, amely a nézés közben nõ. (Viselkedése hasonlít a `tail -f' parancshoz.)
g vagy < vagy ESC-<
A fájl elsõ (illetve N-edik) sorára lép. (Figyelem: lassú lehet, ha N nagy.)
G vagy > vagy ESC->
A fájl utolsó (illetve N-edik) sorára lép. (Figyelem: lassú lehet, ha N nagy vagy ha N nem adott, de a szabványos bemenetrõl, és nem fájlból olvas a program.)
A fájl elejétõl számítva a fájl N százaléknyi részére lép. N-nek 0 és 100 között kell lennie.
{
Amennyiben egy nyitó kapcsos zárójel van az éppen legfelsõként megjelenített sorban, a `{' parancs a megfelelõ záró `}'-jelhez visz. A megfelelõ záró jel az alsó sorban fog látszani. Ha a felsõ sorban több `{' is van, az N számmal adhatjuk meg, hányadiknak keressük a párját.
}
Amennyiben egy záró kapcsos zárójel van az éppen legalsóként megjelenített sorban, a `}' parancs a megfelelõ nyitó `{'-jelhez visz. A megfelelõ nyitó jel a felsõ sorban fog látszani. Ha az alsó sorban több `}' is van, az N számmal adhatjuk meg, hányadiknak keressük a párját.
(
Ugyanaz, mint `{', de a sima zárójelre vonatkozik.
)
Ugyanaz, mint `}', de a sima zárójelre vonatkozik.
[
Ugyanaz, mint `{', de a szögletes zárójelre vonatkozik.
]
Ugyanaz, mint `}', de a szögletes zárójelre vonatkozik.
Ezt a parancsot két karakter kell kövesse, melyeket zárójelpároknak vesz, és a felsõ sorban található ``nyitó'' (sorrendben az elsõ megadott) karakterhez kikeresi a ``záró'' párját, a `{'-hez hasonlóan. Pl. "ESC ^F < >" a felsõ sorbeli `<' jelhez tartozó `>' jelet keresi meg.
Az "ESC-^F" fordított párja: a záró (második) karakterhez tartozó nyitó párhoz görget vissza.
Egy kisbetûs karaktert beütve utána, megjelöli az aktuális helyzetet azzal a betûvel.
'
(Aposztróf.) Egy kisbetûs karaktert beütve utána, az ezzel a betûvel megjelölt helyzetbe tér vissza. Egy újabb aposztróf hatására visszatér arra a pontra, ahonnét az utolsó "nagy" mozgásra utaló parancs ki lett adva. Egy ezt követõ `^' illetve `$' jel hatására pedig a fájl elejére illetve végére ugrik. A jelzéseket új fájl vizsgálatakor is megõrzi, így ez a parancs bemeneti fájlok közti váltásra is alkalmas.
^X^X
Ugyanaz, mint az aposztróf.
/minta
Elõrefele megkeresi a `minta'-t tartalmazó sort. (Ha N is adott, az N. ilyet keresi meg.) A `minta' egy szabályos kifejezés, ahogy azt az ed használja. A keresés a második kijelzett sortól indul. (Lásd még a `-a' és `-j' opciókat.)

Néhány karakternek speciális jelentése van, ha a `minta' elején szerepel; a keresés típusát módosítják, és nem magát a karaktert jelentik:

^N vagy !
Azokat a sorokat keresi, amelyek nem illeszkednek a mintához.
^E vagy *
Több fájlban is keres, azaz ha a keresés eléri az aktuális fájl végét illeszkedés találat nélkül, a keresés a parancssorban adott következõ fájlban folytatódik.
^F vagy @
A keresést a parancssorban adott elsõ fájl elsõ sorától kezdi, az aktuálisan kijelzett soroktól és a `-a' és `-j' opcióktól függetlenül.
^K
A mintához illeszkedõ szövegeket kiemeli az aktuális képernyõn, de nem lép az elsõ egyezésre.
^R
Nem értelmezi a szabályos kifejezések metakaraktereit, azaz egyszerû szöveg szerinti keresést végez.
?minta
Hátrafele megkeresi a `minta'-t tartalmazó sort. (Ha N is adott, az N. ilyet keresi meg.) A `minta' egy szabályos kifejezés, ahogy azt az ed használja. A keresés a legfelsõ kijelzett sor fölötti sortól indul.

A `/'-hez hasonlóan itt is néhány karakternek speciális jelentése van, ha a `minta' elején szerepel:

^N vagy !
Azokat a sorokat keresi, amelyek nem illeszkednek a mintához.
^E vagy *
Több fájlban is keres, azaz ha a keresés eléri az aktuális fájl elejét illeszkedés találat nélkül, a keresés a parancssorban adott megelõzõ fájlban folytatódik.
^F vagy @
Az parancssorban utolsóként megadott fájl utolsó sorától kezdve keres visszafelé, függetlenül a kijelzéstõl és a `-a' illetve `-j' opcióktól.
^K
Ugyanaz, mint az elõre keresésnél.
^R
Ugyanaz, mint az elõre keresésnél.
Ugyanaz, mint "/*".
Ugyanaz, mint "?*".
Az elõzõ keresés ismétlése. (N megadása esetén az N. megfelelõ sor keresése.) Ha az elõzõ keresést a ^N-nel módosítottuk, akkor a mintához nem illeszkedõ sorokat keresi. Ha az elõzõ keresést a ^E-vel módosítottuk, akkor a keresés a következõ (elõzõ) fájlban folyatódhat. Ha az elõzõ keresést a ^R-rel módosítottuk, akkor a keresés egyszerû szöveges keresés marad. Az elõzõ keresésbeli ^F és ^K-nak nincs hatása.
Az elõzõ keresés ismétlése fordított irányban.
Az elõzõ keresés ismétlése a fájlhatárok átlépésének engedélyezésével. Ugyanaz, mintha az elõzõ keresést a *-gal módosítottuk volna.
Ugyanaz, mint "ESC-n", csak fordított irányban.
A keresés során vett kiemeléseket megszünteti. Amennyiben ez már korábban megtörtént ezzel a paranccsal, visszakapcsolja a kiemelést. Minden keresési parancs visszakapcsolja a kiemelést. (A kiemelés a `-G' opcióval szintén kikapcsolható, ekkor sosem kapunk kiemelést.)
:e [fájlnév]
Új fájl vizsgálata. Ha a ``fájlnév'' hiányzik, a parancssorból vett aktuális fájlt vizsgálja újra. (Lásd a `:n' és `:p' parancsokat lejjebb.) A százalékjel (%) a fájlnévben az aktuális fájl nevével helyettesítõdik, a `#'-jel pedig az elõzõleg vizsgált fájl nevét jelenti. Két egymást követõ `%'-jel egyetlen `%'-jelet jelent, hogy százalékjelet tartalmazó fájlnevek is megadhatók legyenek. Hasonlóan `##' egyetlen `#'-jellel helyettezítõdik.

A megadott fájlnév a parancssori fájlnévlistába beillesztésre kerül, így a késõbbi `:n' és `:p' parancsok ezt is elérik. Amennyiben a fájlnév több fájlt ad meg, mindegyik neve beillesztésre kerül, és a vizsgálat az elsõvel folytatódik.

^X^V vagy E
Ugyanaz, mint :e. Figyelem: néhány rendszeren a ^V-nek speciális jelentése van. Ilyen rendszereken ^V nem használható.
:n
A következõ fájl vizsgálatára ugrik. (N megadása esetén az N. következõre.)
:p
Az elõzõ fájl vizsgálatára ugrik. (N megadása esetén az N. elõzõre.)
:x
A parancssorban megadott elsõ (illetve N.) fájl vizsgálatával folytatja.
= vagy ^G vagy :f
A nézett fájlról ad némi információt, azaz kiírja a nevét, a sorszámot, és az alsó sor bájt offszetjét. Ha lehetséges, kiírja a fájl hosszát, a fájl sorainak számát, és az utolsó sor elõtti fájlrész nagyságát a teljes mérethez viszonyítva százalékokban.
-
A parancsori opciók (lásd lejjebb) valamelyikének jelét ez után írva, azon opció beállítását változtatja meg, és egy üzenetet ad az új beállításokról.

Ha egy opciónak argumentuma is van (pl. `-b' és `-h' esetén numerikus, vagy `-P' és `-t' esetén string), az opció betûje után beírható. Ha nincs új érték megadva, az aktuális beállítás íródik ki, és változás nem tórténik.

-+
A parancsori opciók (lásd lejjebb) valamelyikének jelét ez után írva, azon opció értékét az alapértelmezettre állítja vissza, és errõl üzenetet küld. (A "-+X" parancs ugyanazt csinálja, mint a parancssori "-+X".) Nem mûködik string-értékû opciókra.
--
A parancsori opciók (lásd lejjebb) valamelyikének jelét ez után írva, azon opció értékét az alapértelmezett "ellentétére" állítja vissza, és errõl üzenetet küld. (A "--X" parancs ugyanazt csinálja, mint a parancssori "-X".) Nem mûködik numerikus vagy string-értékû opciókra.
_
(Aláhúzásel.) A parancsori opciók (lásd lejjebb) valamelyikének jelét ez után írva, üzenetet küld az opció pillanatnyi beállításáról. Az opció beállítása nem változik.
+cmd
A `cmd' parancs ezután minden új fájl megvizsgálásakor végrehajtódik. Pl. `+G' azt eredményezi, hogy a less minden fájlt a végén kezd kijelezni, és nem az elején.
A futó less verziószámát adja.
q vagy Q vagy :q vagy :Q vagy ZZ
Kilép a less programból.

A következõ 4 opció érvényessége az aktuális installációtól függ.

Egy szövegszerkesztõt hív meg az aktuálisan nézett fájl szerkesztésére. A szövegszerkesztõt a ``VISUAL'' környezeti változóból veszi, vagy ha az nincs, akkor az ``EDITOR'' nevûbõl, illetve ha ez sincs, az alapértelmezett ``vi''-t használja. Lásd még a ``LESSEDIT'' leírását a ``PROMPTS'' fejezet alatt.
! burok-parancs
Meghív egy burkot (shell), hogy a burok-parancsot lefuttassa. A fájlnevekben levõ százalékjel (%) az aktuális fájl nevével lesz helyettesítve, a `#' jel pedig az elõzõekben vizsgált fájl nevével. "!!" megismétli az elõzõ burok-parancsot. "!" parancs nélkül egy burokhívást eredményez. Unix rendszereken a burokhívást a ``SHELL'' környezeti változó alapján végzi, illetve annak hiánya esetén az ``sh''-t hívja meg. MS-DOS és OS/2 rendszerekben a burok a szokásos parncsfeldolgozó.
| <m> burok-parancs
Itt <m> tetszõleges jelölõ karaktert jelent. A bemeneti fájl az aktuális képernyõ tetején látható és az ``<m>'' által meghatározott sorok közti részét a burok-parancshoz csövezi. <m> lehet `^' vagy `$' is, amik rendre a fájl elejét illetve végét jelentik. Ha <m> értéke `.' vagy újsorjel, az aktuális képernyõt csövezi.
s fájlnév
A bemenetet egy fájlba menti. Ez csak akkor mûködik, ha a bemenet egy csõ, nem pedig rendes fájl.

Az alábbiakban a parancssori opciók leírása következik. Legtöbbjük a less futása közben is átállítható a "-" paranccsal.

A ``LESS'' környezeti változó értékei is opcióként kerülnek feldolgozásra, azaz pl. ha nem akarjuk mindig beírni, hogy "less -opciók ..." minden egyes less híváskor, tehetjük a következõket: csh esetén:

setenv LESS "-opciók"

vagy sh esetén:

LESS="-opciók"; export LESS

A környezeti változó a parancssor elõtt kerül feldolgozásra, így a parancssori opciók felülbírálhatják a ``LESS'' értékét. Ha egy opció megjelenik a ``LESS'' tartalmában, vissza lehet állítani az alapértékét a "-+" parancssori opcióval.

A string argumentumú opciók (pl. `-P') esetén egy dollárjel ($) használható a string végének jelölésére.

-?
Ez az opció egy összegzést ír ki a less által elfogadott parancsokról. (Ugyanaz, mint a `h' parancs.) Amennyiben a használt burok értelmezi a kérdõjelet, szükséges lehet idézni a következõ módon: "-\?".
A keresést az utolsó kijelzett sor utántól indítja. Alapértelmezés szerint ugyanis a keresés a második kijelzett sortól indul, illetve az utolsó találatot jelzett sortól (lásd `-j' opció).
A pufferek számát adja meg, amiket a less az egyes fájlokhoz használ. A pufferek 1K méretûek, és alapértelmezés szerint 10 puffert foglal le fájlonként, kivéve ha a fájl egy csõbõl jön. (Lásd `-B' opció.)
Alapértelmezés szerint a csõbõl olvasott adatok olvasása esetén a pufferek lefoglalása automatikusan, igény szerint történik. Sok adat csõbõl olvasása esetén ez nagy memõriafoglalást eredményez. A `-B' opció kikapcsolja ezt az automatikus foglalást, és csak a `-b'-vel meghatározott számú puffert fog használni a program. Figyelem: `-B' hibás kijelzést eredményezhet, mert csak az aktuálisan vizsgált fájlrész marad a memóriában, a régebbi adatok elvesznek. (Tehát nem érdemes használni, ha visszalapozást is akarunk egy csõ kimenetében.)
A teljes képernyõ újrarajzolásokat felülrõl lefele végzi. Alapértlemzés szerint ugyanis az újrarajzolások alulról történõ görgetéssel történnek.
Ugyanaz, mint `-c', de az újrarajzolás elõtt törlés is történik.
Ez az opció elnyomja azokat a hibaüzeneteket, amelyek buta terminálokon keletkeznek azzal kapcsolatban, hogy bizonyos funkciók nem érhetõk el a terminálon. (Pl. képernyõtörlés, visszafele görgetés.) Viselkedésbeli változást tehát nem okoz, csak a hibaüzeneteket mellõzi.
(Csak MS-DOS esetén.) A kijelzett szöveg színét állítja be. x egyetlen karakter, mely a színezendõ szöveg típusát jelenti: `n'=normál szöveg, `s'=`standout', `d'=vastag, `u'=aláhúzott, `k'=villogó. szín egy ponttal elválasztott számpár, ahol az elsõ szám az elõtér- a második a háttérszínt adja meg. Egyetlen n szám megadása ugyanaz, mint n.0.
Azt eredményezi, hogy a less automatikusan kilép, ha másodszor éri el a fájl végét. (Alapértelmezés szerint csak a "q"-val lehet kilépni.)
Azt eredményezi, hogy a less automatikusan kilép, ha eléri fájl végét.
A nem szabályos fájlokat is mindenképpen megnyitja. (Nem szabályos fájl a könyvtár és az eszközfájl.) Elnyomja a bináris fájlra utaló figyelmeztetést is. Alapértelmezés szerint a less visszautasítja ezen fájlok megnyitását.
Alapértelmezetten a less minden stringet kiemel, mely illeszkedik az utolsó kereséshez. Ez az opció azt állítja be, hogy csak az utolsó keresési parancs által megadott egyetlen string lesz kiemelve. Ez egy kicsit gyorsabbá teszi a less futását.
Ez az opció minden kiemelést letilt a keresésekkor.
A visszagörgetés maximális sorszámát állítja be. Amennyiben n sornál többet kellene visszagörgetni, a képernyõt újrarajzolja. (Ha a terminál nem támogatja a visszagörgetést, `-h0' beállítás lesz feltételezve.)
Azt eredményezi, hogy a keresés esetfüggetlen lesz, azaz a nagy- és kisbetûket azonsonak veszi. Ez az opció hatását veszíti az olyan mintákra, melyekben nagybetû is van.
Ugyanaz, mint `-i', de a mintabeli nagybetûk esetén is esetfüggetlen marad a keresés.
A képernyõ azon sorát adja meg, ahányadikra a "célsort" pozícionálni kell. A célsor a keresés, sorszámra ugrás, fájlszázalékra ugrás vagy bejelölt pozícióra ugrás eredményeként adódik. A képernyõsort egy szám (n) adja meg: a felsõ sor száma 1, a következõé 2, stb. A szám lehet negatív is: -1 az alsó látható sort, -2, az e fölöttit, stb. jelenti.

Amennyiben a `-j' opció használatban van, a keresések a célsor után kezdõdnek. Pl. "-j4" esetén a célsor a képernyõ negyedik sora, és a keresés az ötödik sortól kezdõdik.

-kfájlnév
Azt eredményezi, hogy a less megnyitja a megadott fájlt és lesskey (1) fájlként értlemezi. A `-k' opció többször is használható. Amennyiben a LESSKEY környezeti változó létezik, vagy egy `lesskey' fájl a standard helyen található (lásd a BILLENTYÛHOZZÁRENDELÉSEK fejezetet), ezeket is lesskey fájlként kasználja.
A less -t bõbeszédû (a more-hoz hasonló) üzemmódra állítja, azaz a promptnál mindig kijelzi a fájlbeli pozíciót a fájlméret százalékában. (Alapértelmezés szerint a prompt csak egy kettõspont.)
Ennek hatására a less még a more-nál is bõbeszédûbb promptot ad.
Elhagyja a sorszámokat. Az alapértelmezett viselkedés (a sorszámok használata) néha nagyon meglassíthatja a less futását, különösen nagy bemeneti fájlok esetében. Ezt küszöböli ki ez az opció. A sorszámok használata azt jelenti, hogy a sor számát a bõbeszédû prompt és az `=' parancs megjeleníti, és a `v' parancs az aktuális sorszámot átadja a szövegszerkesztõnek. (Lásd még a LESSEDIT-rõl mondottakat lejjebb.)
Azt eredményezi, hogy a kijelzéskor minden sor elején kiíródik a sor száma is.
Azt eredményezi, hogy a less a bemeentét a megnevezett fájlba másolja a nézés során. Ez csak akkor kerül alkalmazásra, ha a bemenet egy csó, nem pedig rendes fájl. Ha a fájl már létezik, a less megerõsítésre vár a felülírással kapcsolatban.
Ugyanaz, mint `-o', de visszakérdezés nélkül felülírja az esetleg létezõ fájlt.

Ha nem lett `log fájl' megadva, a `-o' és `-O' opció a less belsejébõl is használható log fájl megadására. Az "s" parancs egyenértékû a `-o' less -en belüli megadásával.

A `-p' opció egyenértékû a +/minta megadásával, azaz megmondja a less -nek, hogy a minta fájlbeli elsõ elõfordulásánál kezdjen.
Lehetõséget ad a három prompt stílus testreszabására. Szokásosan ez az opció a LESS környezeti változóban szerepel, nem pedig minden parancssori less indításkor. Ezt az opciót a LESS utolsó opciójaként kell megadni, vagy dollárjellel kell zárni. A `-Ps' utáni string az alapértelmezett (rövid) promptot adja meg, a `-Pm' a közepeset, a `-PM' pedig a hosszút. `-Ph' a segítõ képernyõ promtját, `-P=' pedig az `=' parancs által kiírt üzenetet adja meg. A megadott stringek betûkbõl és speciális escape-sorozatokból állhatnak. (Lásd a PROMPTOK fejezetet lejjebb.)
Viszonylag csendes (quiet) mûködésre kapcsol: a terminál csengõje csendes marad ha a görgetés túlhaladna a fájl végén vagy elején. Ha a terminálnak van "látható csengõje" (visual bell), azt használja. Néhány más hiba (pl. érvénytelen karakter beírása) esetén továbbra is használja a csengõt.
Teljesen csendes üzemmód: a csengõ sohasem szól.
Azt eredményezi, hogy a "nyers" (raw) vezérlõkarakterek közvetlen kijelzésre kerülnek. Alapértelemzés szerint a vezérlõkaraktereket a `^' jellel jelöli, azaz pl. a Control-A (oktális 001) megjelenítése: "^A". Figyelem: a `-r' használata esetén a less nem tudja a mindenkori megjelenést teljesen ellenõrizni, hisz azt a közvetlenül megjelenített fájlbeli vezérlõkarakterek is befolyásolhatják. Ezért különféle problémák adódhatnak, pl. hosszú sorokat rossz helyen törhet el a program.
Egymás utáni üres sorokat egyetlen üres sorrá von össze. Hasznos pl. nroff kimenet nézésekor.
A képernyõszélességnél hosszabb sorok levágását eredményezi a "hajtogatás" helyett, azaz a sor hátralevõ része egyszerûen figyelmen kívül lesz hagyva. (Alapértelmezés szerint a hosszú sorokat hajtogatja, azaz a maradék részeket a következõ sorokban helyezi el.)
-ttag
A `-t' opció, melyet egy `tag' követ, az azt a `tag'-ot tartalmazó fájlt fogja szerkeszteni. Ennek mûködéséhez egy "tags" nevû fájlnak kell léteznie az aktuális könyvtárban, melyet elõzõleg a ctags (1) paranccsal építettünnkn fel. Ez az opció a less -en belülrõl is használható a - parancs segítségével egy új fájl megvizsgálására. A ":t" parancs egyenértékû a `-t' less -en belüli megadásával.
A "tagsfájl"-t használja a "tags" nevû helyett.
Azt eredményezi, hogy a kocsi vissza jelek (carriage return) és a visszatörlések (backspace) nyomtatható karakterként kerülnek értelmezésre, azaz a terminálra lesznek küldve, ha megjelennek a bemenetben.
Azt eredményezi, hogy a kocsi vissza jelek, a tabulátorok és a visszatörlések vezérlõkarakterekként kerülnek értelmezésre, azaz a `-r' által meghatározott módon kerülnek értelmezésre.

Alapértelmezés szerint, amikor is sem `-u' sem `-U' nem adott, az aláhúzásjelek melletti visszatörlések speciálisan kerülnek értelmezésre: a terminál lehetõségeit használva aláhúzott szöveg jelenik meg. Hasonlóan: két azonos karakter közti visszatörlés ``felülütött'' szöveget jelent, amit a terminál vastagon jelenít meg (ha tud). A többi visszatörlés alapértelmezés szerint törlõdik az elõtte levõ karakterrel együtt.

Az újsor (newline) utáni kocsivissza-jelek törlõdnek, a többi kocsivissza-jel a `-r'-nek megfelelõen kerül értelmezésre.

Felülütött és aláhúzott szövegekre is vonatkozik a keresés, ha `-u' vagy `-U' nincs mekapcsolva.

Kijelzi a less verziószámát.
Azt eredményezi, hogy a fájlvég kijelzése után üres sorok kerülnek kiírásra az alapértelmezett `~'-jel helyett.
A tabulátorpozíciókat (tab stops) minden n. pozícióra helyezi. Alapértelmezés szerinti érték a 8.
Nem engedi a termcap inicializáló és deinicializáló strinek terminálra küldését. Ez néha szükséges, ha a deinicializálás vala szokatlant (pl. képernyõtörlést) csinál.
Megadja az elõregörgetés maximális sorszámát. Ha ennél többet kellene elõregörgetni, inkább újrarajzolja a teljes képernyõt. A `-c' vagy `-C' opciók használhatók a képernyõ felülrõl való újrarajzolására ha szükséges. Alapértelmezés szerint minden elõremozgás görgetést okoz.
-[z]n
Az alapértelmezett görgetett ablakméretet n sorra állítja be. Az alapértelmezés egy teljes képernyõ. A `z' és `w' parancsok is használhatók ilyen célból. A `z' elhagyható a more -ral való kompatbilitás miatt. Amennyiben az n szám negatív, azt jelzi, hogy az ablakméret hány sorral legyen kevesebb a képernyõ méreténél. Például ha a képernyõ 24 soros, -z-4 a görgetett ablakméretet 20 sorra állítja be, és ha a képernyõ 40 sorosra lesz átméretezve, a görgetett ablakméret automatikusan 36 sornyi lesz.
--
A "--" parancssori argumentum az opcióargumentumok végét jelzi. Minden ezutáni elem a parancssorban fáljnévként kerül feldolgozásra. Hasznos lehet, ha a fájlnév `-' vagy `+' jellel kezdõdik.
+
Ha egy parancssori argumentum `+' jellel kezdõdik, az opció hátralevõ része less parancsként kerül végrehajtásra a fájl viszgálata elején. Például `+G' azt eredményezi, hogy a less a fájl végét mutatja elõször, nem az elejét. Másik példa: `+/xyz' az elsõ olyan sornál kezdi a vizsgálatot, mely tartalmazza `xyz'-t. Speciális esetként `+<szám>' úgy mûködik, mint `+<szám>g', azaz a megadott számú sorra ugrik. (Lásd a `g' parancsnál.)

Amennyiben az opció `++'-szal kezdõdik, a parancsok minden vizsgált fájlra vonatkozni fognak, nemcsak az elsõre. A korábban leírt `+' parancs is használható az összes fájl bevezetõ parancsainak beállítására vagy megváltoztatására.

Amikor a képernyõ alján egy parancssort gépelünk (pl. egy fájlnevet a :e parancshoz, vagy egy mintát a kereséshez), bizonyos billentyûk a parancssor manipulálására használható. A legtöbb parancsnak létezik szögletes zárójelbe ( [ ] ) tett formája is, mely akkor használható, ha a billentyû nem létezik az adott billentyûzeten. (Ezek a zárójeles változatok nem mûködnek MS-DOS alatt.) Ezen speciális jelek bármelyike betû szerint bevihetõ a `^V' vagy `^A' karakterek használatával. Egy fordított törtvonal (backslash) beviteléhez két fordított törtvonalat kell egymás után beírni.

Egy hellyel balra viszi a kurzort.
Egy hellyel jobbra viszi a kurzort.
^BALRANYÍL [ ESC-b vagy ESC-BALRANYÍL ]
(Azaz, CONTROL és BALRANYÍL egyszerre.) Egy szóval balra viszi a kurzort.
^JOBBRANYIL [ ESC-w vagy ESC-JOBBRANYÍL ]
Egy szóval jobbra viszi a kurzort.
HOME [ ESC-0 ]
A sor elejére viszi a kurzort.
A sor végére viszi a kurzort.
A kurzortól balra álló karakter törlése, illetve a parancs törlése, ha a parancssor üres.
A kurzor alatti karakter törlése.
^VISSZATÖRLÉS [ ESC-VISSZATÖRLÉS ]
A kurzortól balra álló szó törlése.
^TÖRLÉS [ ESC-X vagy ESC-TÖRLÉS ]
A kurzor alatt álló szó törlése.
Az elõzõ parancssor visszahozatala.
A következõ parancssor visszahozatala.
A kurzortól balra álló részleges fájlnév kiegészítése. Ha több illeszkedés is van, az elsõt írja ki, és az ismételt `TAB'-ok az illeszkedõ nevek között görgetnek ciklikusan.
Ugyanaz, mint `TAB', de a másik irányban görget az illeszkedõ fájlnevek között.
^L
A kurzortól balra álló részleges fájlnév kiegészítése. Ha több illeszkedés is van, mindet beírja a parancssorba, ha beleférnek.
^U (Unix) vagy ESC (MS-DOS)
A teljes parancssor törlése, illetve a parancs semlegesítése, ha a parancssor üres. Amennyiben Unix alatt az alapértelmezett `^U' sor-irtó (line-kill) karaktert kicseréltük másra, az a karakter lesz használva.

A lesskey (1) program segítségével saját parancsok definiálhatók a less -hez. Ez a program egy `lesskey' fájlt hoz létre, mely a parancsbillentyûk és a végrehajtandó akciók közti kapcsolatot határozza meg. A lesskey arra is használható, hogy megváltoztassuk a sorszerkesztõ billentyûket és környezeti változókat állítsunk be.

Ha a `LESSKEY' környezeti változó létezik, a less azt fogja a `lesskey' fájl neveként használni. Másképpen a less standard helyeken keresi a `lesskey' fájlt: Unix alatt a "$HOME/.less", MS_DOS alatt a "$HOME/_less" vagy ha ez nem található, a "_less" fájlt használja, ha ilyen létezik a `PATH' környezeti változó által tartalmazott könyvtárak valamelyikében. OS/2 alatt a less a "$HOME/less.ini"-ben keresi a `lesskey' fájt, illetve ha ez nem található, az `INIT' tartalmában felsorolt könyvtárkban keres egy "less.ini" fájlt. Ha ott sem talált, akkor a `PATH' által megadott könyvtárakban folytatja a keresést. Lásd még a lesskey kézikönyv lapját.

A less -hez definiálható bemeneti elõfeldolgozó program. Mielõtt a less megnyit egy fájlt, elõször lehetõséget ad a bemeneti elõfeldolgozónak a kijelzendõ fájl tartalmának megváltoztatására. Ilyen elõfeldolgozó egyszerûen bármilyen végrehajtható program (vagy shell szkript) lehet, mely a fájl tartalmát egy másik fájlba, az ún. helyettesítõ fájlba írja. A helyettesítõ fájl tartalma kerül valójában kijelzésre az eredeti helyett, habár ez a felhasználó felé úgy látszik, hogy az eredeti fájlt mutatja a program.

A bemeneti elõfeldolgozó egyetlen argumentumot kell fogadjon, az eredeti fájl nevét, ahogy azt a felhasználó megadta. Ezután létrehozza a helyettesítõ fájt, és ennek nevét a szabványos kimenetre kell írja. Ha az elõfeldolgozó nem adja meg a helyettesítõ fájl nevét, a less az eredeti fáljt használja.

A bemeneti elõfeldolgozó nem kerül meghívásra a szabványos bemenet nézésekor.

A bemeneti elõfeldolgozó beállítására a `LESSOPEN' környezeti változó használható, amely az elõfeldolgozó meghívásának parancssorát kell tartalmazza. Ezen parancssornak tartalmaznia a kell a "%s" stringet, melyet a less az eredeti fájlnévvel helyettesít, amikor az elõfeldolgozót meghívja.

Amikor a less olyan fájlt zár be, amely megnézéséhez bemeneti elõfeldolgozó lett használva, egy bemeneti utófeldolgozó (postprocessor) is meghívásra kerül, amely feltehetõen néhány kívánatos takarítási mûveletet (mint pl. az elõbbi helyettesítõ fájl törlése) végez. Ez az utófeldolgozó két argumentumot kap: az eredeti és a helyettesítõ fájl nevét.

Utófeldolgozó beállításához a `LESSCLOSE' környezeti változónak kell értéket adni, mely az utófeldolgozót meghívó parancssort definiálja. Ez a parancssor kétszer tartalmazhatja a "%s" stringet, melyek közül az elsõ az eredeti, a második a helyettesítõ fájl nevével lesz helyettesítve.

Például a legtöbb Unix rendszeren a következõ két szkript megengedi, hogy a fájlokat tömörített formában tárolhassuk, de a less közvetlenül megmutassa õket:

lessopen.sh:
#! /bin/sh
case "$1" in
*.Z) uncompress -c $1 >/tmp/less.$$ 2>/dev/null
if [ -s /tmp/less.$$ ]; then
echo /tmp/less.$$
else
rm -f /tmp/less.$$
fi
;;
esac

lessclose.sh:
#! /bin/sh
rm $2

Ezen szkriptek használatához olyan helyre kell õket tenni, ahol végrehajthatók, és alkalmazni kell a LESSOPEN="lessopen.sh %s" illetve LESSCLOSE="lessclose.sh %s %s" beállításokat. Ehhez hasonlóan persze bonyolultabb szkriptek is írhatók pl. más típusú tömörített fájlok kezelésére.

A bemeneti elõfeldolgozót úgy is beállíthatjuk, hogy a fájl adatait átcsövezze a less -nek aheleyett, hogy az adatokat egy helyettesítõ fájlba tenné le. Ez például megóvhat attól, hogy a teljes fájl kitömörítését megvárjuk, mielõtt a fájl elejét megláthatnánk. Az ilyen bemeneti elõfeldolgozót bemeneti csõnek nevezzük. A bemeneti csõ a helyettesítõ fájl nevének stabndard kimenetre írása helyett a helyettesítõ fájl teljes tartalmát írja ki a szabványos kimenetére. Ha a bemeneti csõnem ír egyetlen karaktert sem a szabványos kimenetére, akkor a less az eredeti fájlt mutatja meg.

A bemeneti csõ használatához a LESSOPEN tartalmának elsõ karaktere a függõleges vonal (`|'-jel) kell legyen.

Például a legtöbb Unix rendszeren a következõ szkript az elõzõ példához hasonlóan fog mûködni:

lesspipe.sh:
!# /bin/sh
case "$1" in
*.Z) uncompress -c $1 2>/dev/null
;;
esac

Ezen szkript használatához a szkriptet olyan helyre kell tenni, ahol végrehajtható és a LESSOPEN="|lesspipe.sh %s" beállítást kell használni. Bemeneti csõ használata esetén értelemszeûen nem szükséges az utófeldolgozó használata, hisz nincs helyettesítõ fájl. Ebben az esetben a LESSCLOSE által megadott utófeldolgozónak "-" lesz átadva, mint a helyettesítõ fájl neve.

A bemeneti fájlok karaktereit három típusra bonthatjuk:

ezek közvetlenül kiírhatók a képernyõre.
nem jelezhetõk ki közvetlenül, de várhatóan elõfordulhatnak normális szövegfájlokban, mint pl. a visszatörlés vagy a tabulátor.
nem jelezhetõk ki közvetlenül és nem is várható, hogy szövegfájlokban elõfordulnak.

Egy "karakterkészlet" egyszerûen azt adja meg, mely karaktereket kell normális-, vezérlõ- illetve bináris karakternek tekinteni. A `LESSCHARSET' környezeti változóhasználható a karakterkészlet beállítására. Ennek lehetséges értékei:

Az alapértelmezett karakterkészlet. `BS', `TAB', `NL', `CR' és a soremelés karakterek a vezérlõkarakterek, a 127 és 255 közötti kódúak binárisak, a többi pedig normális.
Az ISO 8859/1 karakterkészletet választja ki. A `latin1' ugyanaz, mint az `ascii', csak a 161 és 255 közötti kódtartományban is normálisnak veszi a karaktereket.
Az MS-DOS-nak megfelelõ karakterkészletet ad meg.
Orosz karakterkészletet ad meg.
A NeXT számítógépeknek megfelelõ karakterkészletet ad meg.

Különleges esetekben a less testreszabott karakterkészlettel is használható. Ebben az esetben a `LESSCHARDEF' környezeti változót kell használni a karakterkészlet definíciójához. Ez egy olyan stringet kell tartalmazzon, melynek minden karaktere egy karaktert reprezentál a karakterkészletbõl. A "." jelenti a normális, a "c" a vezérlõ, a "b" a bináris karaktereket. Ismétlés jelzésére decimális számokat használhatunk. Például "bccc4b." azt jelenti, hogy a 0 kódú karakter bináris, az 1, 2 és 3 kódúak vezérlõ-, a 4, 5, 6 és 7 kódúak bináris-, a 8-as pedig normális karakter. Az utolsó karatker látal megadott típus érvényes a további karakterkódokra is, azaz példánkban a 9-tõl 255-ig esõ karakterek is normálisként lesznek kezelve. (Ez a példa természetesen nem feltétlenül egy valódi karakterkészletet reprezentál.)

A következõ táblázat azon `LESSCHARDEF' értékeket jeleníti meg, melyek a `LESSCHARSET' lehetséges értékeinek felelnek meg.

ascii  8bcccbcc18b95.b
latin1 8bcccbcc18b95.33b.
dos    8bcccbcc12bc5b95.b.
koi8-r 8bcccbcc18b95.b128.
next   8bcccbcc18b95.bb125.bb

Ha sem a LESSCHARSET, sem a LESSCHARDEF nem rendelkezik értékkel, de a rendszer biztosítja a setlocale interfészt, a less a `setlocale'-t használja a karakterkészlet megállapítására. (A setlocale-t a LANG vagy az LC_TYPE környezeti változó érétkén keresztül vezérelhetjük.)

A vezérlõ- és a bináris karaktereket kiemelve (inverz állapotban) jelzi ki a less. Minden ilyen karaktert lehetõleg a `^'-jelöléssel (caret notation) jelenít meg a program, ha tud, azaz pl. `^A' jelenti `control-A'-t. Ezt a jelölést akkor használja, ha a 0100 bit invertálása nyomtatható karaktert eredményez. Másképp a karakter hexadecimálisan, `<' és '>' zárójelek közt jelenik meg.

Ez a formátum megváltoztatható a `LESSBINFMT' környezeti változóval. A `LESSBINFMT' egy `*' jellel és egy kijelzési jellemzõt jelentõ karkaterrel kezdõdhet: "*k" a villogó, "*d" a vastag, "*u" az aláhúzott, "*s" a kiemelt, és "*n" a normális. Ha a LESSBINFMT nem `*'-gal kezdõdik, normál kijelzést tételez fel. A LESSBINFMT maradék része egy string, mely egy `printf' stílusú escape-sorozatot tartalmazhat, azaz egy `%' jelet, melyet x, X, o, d stb. követ. Például ha a LESSBINFMT értéke "*u[%x]", a bináris karakterek aláhúzva, hezadecimálisan, szögletes zárójelben jelenenk meg. Ha a LESSBINFMT nem létezik, az alapértelmezett megadás "*d<%X>".

A `-P' opció megengedi a propmt testreszabását. Az ezen opción keresztül megadott string fogja az eredeti prompt stringet helyettesíteni. Ezen stringen belül néhány karakternek speciális jelentése lesz. A prompt mûködése viszonylag bonyolult, hogy eléggé rugalmas lehessen, de a felhasználónak nem kell a részleteket megértenie a személyre szabott propmt stringek összeállításához.

A %<karakter> kombináció a karakter értékétõl függõen lesz kifejtve. A használható karakterek:

%bX
Az aktuális bemeneti fájl bájt offset-jével lesz helyettesítve. A `b'-t egy karakter követheti (fent ez X), amely azt a sort adja meg, amelynek az offset-jérõl van szó. Ha ez a karakter `t', a felsõ sor offset-je, ha 'm', a középsõ soré, ha `b', az alsó soré, ha `B', akkor az alsó sort követõ soré, ha `j', akkor a "célsoré" kerül kijelzésre. (A célsorral kapcsolatban lásd a `-j' opciót.)
%B
Az aktuális bemeneti fájl mérete.
%E
A szövegszerkesztõ nevét jelenti. (A VISUAL vagy az EDITOR környezeti változó alapján. Lásd a LESSEDIT-nél mondottakat fent.)
%f
Az aktuális bemeneti fájl neve.
%i
Az aktuális bemeneti fájl indexe a bemeneti fájlok listájában.
%lX
A bemeneti fájlon belüli sorszámot jelenti. A használandó sort a X karakter adja meg a `%b'-hez hasonlóan.
%L
A bemeneti fájl utolsó sorának sorszáma.
%m
A bemeneti fájlok száma.
%pX
Az aktuális bemeneti fájlon belüli pozíció a fájlméret százalékában. A használandó sort a X karakter adja meg a `%b'-hez hasonlóan.
%s
Ugyanaz, mint %B.
%t
A bevezetõ szóközök elhagyása. Általában a string végén használják, de akárhol megjelenhet.
%x
A bemeneti fájlok listájának következõ fájlneve.

Ha egy tag ismeretlen (pl. ha a bemenet egy csõ, akkor nem adható meg a méret), kérdõjel jelenik meg a megfelelõ helyen.

A prompt string formátuma bizonyos feltételektõl függõen megváltoztatható. Egy kérdõjel és egy azt követõ karakter "IF"-hez hasonlóan mûködik: a következõ karaktertõl függõen egy feltételt értékel ki. Ha a feltétel igaz, minden ezutáni karakter a következõ kettõspontig a propmt része lesz. Ha a feltétel hamis, ezek a karakterek figyelmen kívül lesznek hagyva. A kérdõjel és a kettõspont közti vesszõ jelentése "ELSE" (különben); az ezt követõ karakterek a következõ kettõspontig a feltétel hamissága esetén kerülnek be a promptba. A feltételkarakterek (a kérdõjel után) az alábbiak lehetnek:

?a
Igaz, ha már történt karakterbeillesztés a promptba az eddigiekben.
?bX
Igaz, ha a megadott sor bájt offset-je ismert.
?B
Igaz, ha a megadott fájl mérete ismert.
?e
Fájlvégnél igaz.
?f
Igaz, ha a bemenethez tartozik fájlnév, tehát a bemenet nem csõ.
?lX
Igaz, ha a megadott sor sorszáma ismert.
?L
Igaz, ha az utolsó sor sorszáma ismert.
?m
Igaz, ha egynél több bementi fájl van.
?n
Igaz, ha ez az elsõ propmt az új bemeneti fájlban.
?pX
Igaz, ha a megadott sor helye ismert a fájlméret százalékában.
?s
Ugyanaz, mint "?B".
?x
Igaz, ha létezik következõ bemeneti fájl.

A speciális karakterektõl különbözõ karakterek egyszerûen betû szerint kiíródnak a propmt-ra. A speciális karaktereket értelmezés nélkül kiírathatjuk egy bevezetõ fordított törtvonal segítségével. (Pl. `\?' egy kérdõjelet ad.)

Néhány példa:

?f%f:Standard input.

megjeleníti a fájlnevet ha az ismert, különben a "Standard input" stringet.

?f%f .?ltLine %lt:?pt%pt\%:?btByte %bt:-...

Ez a prompt kiírja a fájlnevet ha az ismert, majd a sorszámot (ha ismert). Végül a százalékban vett pozíciót is kiírja, ha az meghatározható. Ha nem, a bájt offset-et írja ki, ha tudja. Ha ez sem megadható, akkor egy `-'-t ír ki. Figyeljük meg, hogy minden kérdõjelnek van egy megfelelõ kettõspontja, és hogy íródik ki a százalékjel a `%pt' után.

?n?f%f .?m(file %i of %m) ..?e(END) ?x- Next\: %x..%t

Kiírja a fájlnevet, ha ez az elsõ prompt a fájlon belül. Ezt egy "file N of N" üzenet követi, ha egynél több bemeneti fájl van. Ezután, ha elérjük a fájl végét, az "(END)" string, és a következõ fájl neve írõdik ki (ha olyan létezik). Végül a követõ szóközöket levágja.

Ez az alapértelmezett prompt. Hivatkozásul itt megadjuk a másik két prompt (`-m' és `-M') alapértelmezett értékét is. Az olvashatóság kedvéért mindegyiket két sorra törtük szét.

?n?f%f .?m(file %i of %m) ..?e(END) ?x- Next\: %x.:
	?pB%pB\%:byte %bB?s/%s...%t

?f%f .?n?m(file %i of %m) ..?ltline %lt?L/%L. :byte %bB?s/%s. .
	?e(END) ?x- Next\: %x.:?pB%pB\%..%t
Továbbá az `=' parancs által adott alapértelmezett üzenet: 
?f%f .?m(file %i of %m) .?ltline %lt?L/%L. .
	byte %bB?s/%s. ?e(END) :?pB%pB\%..%t

A promp kifejtési lehetõségeket más célra is használja a less: ha a `LESSEDIT' környezeti változó definiált, ezt használja, mint a `v' parancskor végrehajtandó utasítást. A `LESSEDIT' string hasonlóan kerül kifejtésre, mint a promt stringek. Az alapértelmezett érték:

	%E ?lm+%lm. %f
Figyeljük meg, hogy ennek kifejtése: a szövegszerkesztõ neve, majd egy `+' után a sorszám, végül a fájl neve. Ha a szövegszerkesztõ nem fogadja el a `+sorszám' formát, vagy egyéb okból kíván más meghívást, a LESSEDIT értéke értelemszerûen megváltoztatható.

Amikor a `LESSSECURE' környezeti változó értéke 1-re van beállítva, a less "biztonsági módban" fut. Ez azt jelenti, hogy a következõ lehetõségek nem használhatóak:

!
a burok (shell) parancs
|
a csövezés parancsa
:e
a vizsgáló parancs
a szerkesztõ parancs
s -o
log fájlok
a `lesskey' fájlok használata
a `tags' fájlok használata
fájlnévbeli metakarakterek (pl. `*')
fájlnévkiegészítés (TAB, ^L)

A less úgy is lefordítható, hogy állandóan biztonsági módban legyen.

Környezeti változók definiálhatók a rendszer környezetében a szokásos módon, de a lesskey (1) fájlon keresztül is.

A képernyõ oszlopainak számát adja meg. A TERM tartalmát felülbírálja. (De ha olyan rendszeren használjuk, mely támogatja a (TIOCGWINSZ vagy a WIOCGETD használatát, az ablakozó rendszer ötlete a képmérettel kapcsolatban elsõbbséget élvez a LINES és COLUMNS értékei felett.)
A `v' parancshoz használandó szövegszerkesztõ neve.
A felhasználó home-könyvtárának neve. (A Unix rendszereken ez a lesskey fájl megtalálásához kell.)
A felhasználó init-könyvtárának neve. (Az OS/2 rendszerben ez a lesskey fájl megtalálásához kell.)
A karakterkészletet meghatározó nyelv.
A karakterkészletet meghatározó nyelv.
A less -nek automatikusan átadandó opciók.
A nem nyomtatható és nem vezérlõkarakterek kijelzésének módját határozza meg.
Karakterkészletet definiál.
Elõre definiált karakterkészletet választ ki.
A bemeneti utófeldogozót hívó parancssor.
Szövegszerkesztõt hívó parancs a `v' parancshoz. Lásd a proptokról szóló részt.
Az alapértelmezett lesskey fájl neve.
A bemeneti elõfeldogozót hívó parancssor.
Biztonságos üzemmódban futtatja a less -t, ha értéke 1. Lásd fentebb.
A képernyõ sorainak számát adja meg. A TERM tartalmát felülbírálja.
A felhasználó keresési útvonala. (A lesskey fájl megtalálásához használja MS-DOS és OS/2 alatt.)
A `!' parancshoz és a fájlnevek kifejtéséhez használandó burok.
A terminál típusa, melyen a less futása kezdõdik.
A `v' parancshoz használandó szövegszerkesztõ neve.

lesskey(1)

Az `=' parancs és a promptok (hacsak nem használtuk a `-P' opciót) a képernyõ tetején levõ sor számát adják, de a fájlon belüli százalékban mért pozíció a képernyõ aljára vonatkozik.

Ha az `:e' paranccsal egynél több fájlt nevezünk meg, és az egyik fájlt korábban már néztük, az új fájlok váratlan sorrendben kerülhetnek a listába.

Néhány régi (ún. "magic cookie") terminálon a keresés utáni kiemelés hibás kijelzéshez vezethet. Ilyen terminálokon a kiemelés alapértelmezés szerint tiltva van.

Néhány esetben, ha a keresés utáni kiemelés engedélyezett és a keresési minta `^'-jellel kezdõdik, az egyezõ stringnél hosszabb rész is kiemelésre kerülhet.

Néhány rendszeren a setlocale azt igényli, hogy a 0-31 tartománybeli karakterek vezérlõkarakterként, és nem bináris karakterként kerüljenek értelmezésre. Ez azt eredményezheti, hogy a less néhány bináris fájlt rendesnek vesz. Ezen probléma kikerülhetõ, ha a `LESSCHARSET' értékét `ascii'-ra, vagy az épp megfelelõ értékre állítjuk.

MÁSOLÁSI JOGOK

Copyright (c) 1984,1985,1989,1994,1995,1996 Mark Nudelman
Megjegyzéseket a következõ címre kérjük: markn@3do.com

Horváth András <horvatha@rs1.szif.hu>