Ubuntu Manpages

ÁTTEKINTÉS

tail [-c [+]N[bkm]] [-n [+]N] [-fqv] [--bytes=[+]N[bkm]] [--lines=[+]N] [--follow] [--quiet] [--silent] [--verbose] [--help] [--version] [fájl...]

tail [{-,+}Nbcfklmqv] [fájl...]

Ez a dokumentum nem lesz a továbbiakban karbantartva, lehet, hogy elavulttá, vagy inkompletté válik. A Texinfo dokumentáció a hiteles forrás.

Ez a kézikönyv oldal a tail parancs GNU verzióját írja le. A tail parancs a megadott fájl(ok) utolsó sorait (10 sor az alapértelmezett) írja ki; a szabványos bemenetrõl olvas, ha nincs fájl megadva, vagy, ha a fájl nevet `-' követi. Ha több, mint egy fájl van megadva, kiír egy fejlécet, ami tartalmazza a fájl nevét `==>' és `<==' jelek közé zárva, a többi fájl kimenetei elõtt.

A GNU tail bármilyen mennyiségû adatot ki tud írni, kivéve azokat a UNIX verziókat, amelyek meghatározott méretû buffert használnak. A parancsnak nincs -r opciója (ellentétes írás). A fájl megfordítása valójában egy teljesen más munka, mint a fájl utolsó sorainak kiírása; A BSD tail tudja egyedül a megfordított outputot ami olyan nagy lehet, mint a buffer, ami általánosan 32K. Egy megbízható és sok oldalú parancs a fájlok megfordítására a GNU tac parancs.

A tail parancs két opció formátumot fogad el: az újat, amelyikben az opciók egy lehetséges betûhöz vannak csatolva és a régit, amelyikben a `+' vagy a `-' és egy lehetséges szám megelõz bármely lehetséges betût.

Ha a szám (`N') egy `+' jellel kezdõdik, a tail a fájl elejétõl viszonyítva az N-edik elemétõl kezdi kiírni a fájlt egészen a végéig.

N byte-onként követ nyomon. N egy pozitív, egész szám, lehetõség szerint egy, az alább felsorolt és magyarázott karakterrel követve, amik meghatározzák, hogy milyen egységekre érted az N-t.
512 byte-os blokkok.
1 kilobyte-os blokkok.
1 megabyte-os blokkok.
Végtelen ciklusban köröz, és megpróbál minnél több karaktert olvasni a fájl végérõl, feltételezve, hogy a fájl növekszik. Ezzel az opcióval letiltod a kimenet átadását (nem lehet átirányítani csõvel). Ha több, mint egy fájl lett megadva, akkor a tail kiírja a fejlécet minden esetben, ha a másik fájlból kap új adatot, hogy meghatározza, honnét jött az új adat.
N soronként követi nyomon a fájlt. A -l opció csak akkor értelmezõdik, ha a régi szintaktikát használod.
Soha sem ír ki fejlécet.
Mindig kiírja a fejlécet.
Egy rövid tájékoztatást ad a parancs mûködésérõl, majd kilép.
Kiírja a verzió információkat, majd kilép.

Kaiser László <titanic@hcbyte.hu>