Provided by: manpages-hu_20010119-5_all 
NÉV
bc - Lebegőpontos kalkulátor nyelv
ÁTTEKINTÉS
bc [ -lws ] [ fájl ... ]
VERZIÓ
Ez a kézikönyv lap a GNU bc 1.03-as verzióját írja le.
LEÍRÁS
bc egy olyan nyelv, amely lebegőpontos számolást nyújt, interaktív végrehajtással. Van
némi hasonlóság a C programozási nyelvvel. Egy standard matematikai könyvtár megadható
parancssor paraméterként. Ha szükséges, a matematikai könyvtárat definiálni kell, mielőtt
bármilyen más fájlt feldolgoznánk. A bc a megadott fájlokban levő kódot a megadás
sorrenjében dolgozza fel. Miután minden fájlt feldolgozott a bc a szabványos bemenetről
vár további utasításokat. Minden kódot a beolvasás pillanatában végrehajt. (Ha egy fájlban
olyan utasítás található, amely megállítja a feldolgozót, a bc nem fog a szabványos
bemenetről olvasni.
A bc ezen implementációja sok bővítéssel rendelkezik a POSIX standardhoz képest.
Parancssor opcióval megadható, hogy a program ezeknél figyelmeztessen, vagy dobja vissza
őket. Ez a dokumentum az ezen feldolgozó által elfogadott nyelvet írja le. A
kiterjesztések természetesen jelölésre kerülnek.
OPCIÓK
-l Definiálja a standard matematikai könyvtárat.
-w Figyelmeztet a POSIX bc-hez képest használt kiterjesztésekre.
-s Csak a pontos POSIX bc nyelvet dolgozza fel.
SZÁMOK
A bc legalapvetőbb eleme a szám. A számok pontossága bármekkora lehet. Ez a pontosság
mind az egész, mind a tört részre vonatkozik. Minden szám belsőleg decimálisan tárolódik,
és a számítások is decimálisan hajtódnak végre. (Ez a verzió az osztásnál és a szorzásnál
csonkít.) A számoknak két jellemzője van, a hossz és a lépték. A hossz a szignifikáns
decimális számjegyek számát jelenti, a lépték pedig a tizedspont után levőkét. Például:
.000001 számnak a hossza és a léptéke is 6.
míg az 1935.000 számnak a hossza 7, a léptéke 3.
VÁLTOZÓK
A számokat két fajta változóban lehet tárolni, egyszerű változóban vagy tömbben. Mind az
egyszerű, mind a tömbváltozónak van neve. A neveknek betűvel kell kezdődniük, ezt
követhetik számok, betűk vagy aláhúzások. Minden betűnek kisbetűnek kell lennie. (A teljes
alfanumerikus nevek már egy kiterjesztés. A POSIX bc-ben minden név egy kisbetűből áll.) A
változó típusa a kontextusból tisztán kiderül, mivel minden tömb változót egy szögletes
zárójel pár ([]) követ.
Négy speciális változó van, scale, ibase, obase, és last. A scale azt definiálja, hogy
néhány művelet a tizdes pont után hány számjegyet használjon. A scale alapértelmezett
értéke 0. Az ibase és az obase definiálja a bemeneti és a kimeneti számrendszer
konverziót. Az alapértelmezett számrendszer mind a bemenetre, mind a kimenetre 10-es. A
last (kiterjesztés) változóban az utolsó kiírt érték szerepel. Ez később kerül
részletezésre. Ezeknek vátlozóknak lehet értéket adni, de kifejezésben is használhatóak.
MEGJEGYZÉS
A megjegyzések a bc-ben a /* karakterekkel kezdődnek és a */ karakterek jelzik a végét. A
megjegyzések bárhol megjelenhetnek, és a bemenetben egy szóközt jelentenek. (Ez azt
jelenti, hogy a megjegyzések elhatárolnak más objektumokat. Például, egy megjegyzés nem
lehet egy változónév közepén.) A megjegyzésekben bármennyi újsor lehet (sor vége), a
megjegyzés kezdete és vége között.
KIFEJEZÉSEK
A számokat kifejezésekkel és utasításokkal lehet manipulálni. Mivel a nyelvet interaktívra
készítették, az utasítások és a kifejezések rögtön végrehajtódnak. Nincs "fő" program
(main függvény). A kód olyan sorrendben hajtódik végre, ahogy a bc beolvassa. (A
függvények, később kerülnek leírásra, a beolvasás sorrendjében kerülnek definiálásra.)
Egy egyszerű kifejezés egy konstans. A bc a konstanst az ibase változóban megadott
bemeneti számrendszer szerint decimális számmá konvertálja. (Kivétel a függvényeknél.) Az
ibase érvényes értékei 2-től 16-ig terjednek. Ezen a határon túli értéket megadva az ibase
változónak, a változó értéke 2 vagy 16 lesz. A bemenő számok a 0-9-ig és az A-F-ig terjedő
karaktereket tartalmazhatják. (Megjegyzés: Nagybetűknek kell lenniük. A kisbetűk a
változóknak vannak fenntartva.) Az egy számjegyű számoknak mindig a számjegy az értéke, az
ibase változótól függetlenül (pl.: A = 10). A több számjegyű számoknál a bc az ibase-nél
nagyobb számjegyeket bc - 1-re cseréli. Ezáltal, a FFF mindig a lehetó legnagyobb
háromjegyű számot jelenti.
A teljes kifejezések hasonlóak a többi magas szintű nyelvben levőkhöz. Mivel csak
egyetlen típusú szám van, nincs szabály a típusok keverésének kezelésére. Minden
kifejezésnek van egy pontossága. Ez az eredeti számokból, az elvégzett műveletekból és még
sok egyébből tevődik össze, az értéke a scale változóban található. Ezen változó legális
értékei a 0-tól a C nyelvben egész számnak megadható legnagyobb értékig terjednek.
Itt következik a legalis kifejezések leírása, az "expr" a teljes kifejezésre, a "var"
pedig egy egyszerű, vagy egy tömb változóra vonatkozik. Egy egyszerű változóra a
name
míg egy tömbre a
name[expr]
leírásával hivatkozhatunk. Hacsak másként nem specifikáljuk, az eredmény pontossága a
kifejezések pontosságának a maximuma lesz.
- expr Az eredmény a kifejezés negáltja.
++ var A változó értéke eggyel nő, és az eredmény a változó új értéke lesz.
-- var A változó értéke eggyel csökken, és az eredmény a változó új értéke lesz.
var ++ A kifejezés eredménye a változó eredeti értéke, majd a változó értéke nő eggyel.
var -- A kifejezés eredménye a változó eredeti értéke, majd a változó értéke csökken
eggyel.
expr + expr
Az eredmény a két kifejezés összege.
expr - expr
Az eredmény a két kifejezés különbsége.
expr * expr
Az eredmény a két kifejezés szorzata.
expr / expr
Az eredmény a két kifejezés hányadosa. Az eredmény pontosságát a scale változó
értéke határozza meg.
expr % expr
Az eredmény a "maradék", amely a következőképpen kerül kiszámolásra. Az a%b
kiszámolásához először, kiszámolásra kerül az a/b, scale számjegyre. Az eredmény a
következőképpen adódik: a-(a/b)*b, a pontossága a scale+scale(b) és scale(a) közül
a nagyobb lesz. Ha a scale egyenlő nullával, vagy mindkét kifejezés egész, a
maradék is egész lesz.
expr ^ expr
Az eredmény az első kifejezés a másodikra emelve. A második kifejezésnek egésznek
kell lennie. (Ha a második kifejezés nem egész, egy figyelmeztetés generálódik, és
az érték egész értékre csonkolódik.) Az eredmény pontossága scale lesz, ha a kitevő
negatív. Ha a kitevő pozitív, az eredmény pontossága az első kifejezés
pontosságának és a kitevő értékének a szorzata és - az első kifejezés és a scale
változó értéke közül a nagyobb - közül a kisebb lesz. (Pl. scale(a^b) =
min(scale(a)*b, max( scale, scale(a))).) Megjegyezendő, hogy az expr^0 mindig 1
értékkel tér vissza.
( expr )
Ez megváltoztatja a kifejezés kiértékelésének standard precedenciáját.
var = expr
A változó értéke a kifejezés lesz.
var <op>= expr
Ez ekvivalens a "var = var <op> expr" kifejezéssel, azzal a kivétellel, hogy a
"var" rész csak egyszer értékelődik ki. Ez akkor okozhat különbséget, ha a "var"
egy tömb.
A relációs kifejezések speciális kifejezés fajták, amelyek mindig 0-t, vagy 1-et adnak
vissza, 0-át, ha a reláció hamis, és 1-et, ha igaz. Ezek bármilyen legális kifejezésben
megjelenhetnek. (A bc POSIX változatában, hogy a relációs kifejezések csak if, while és
for utasításokban szerepelhetnek, illetve csak egy tesztelésük lehetséges.) A relációs
operátorok a következők:
expr1 < expr2
Az eredmény 1, ha az expr1 kisebb, mint az expr2.
expr1 <= expr2
Az eredmény 1, ha az expr1 kisebb, vagy egyenlő, mint az expr2.
expr1 > expr2
Az eredmény 1, ha az expr1 nagyobb, mint az expr2.
expr1 >= expr2
Az eredmény 1, ha az expr1 nagyobb, vagy egyenlő, mint az expr2.
expr1 == expr2
Az eredmény 1, ha az expr1 egyenlő az expr2-vel.
expr1 != expr2
Az eredmény 1, ha az expr1 nem egyenlő az expr2-vel.
A boolean műveletek is legálisak. ( A POSIX bc-ben nincsenek boolean műveletek.) Minden
boolean műveletnek az értéke 0, vagy 1 (hamis, vagy igaz), mint a relációs műveleteknél. A
boolean műveletek a következőek:
!expr Az eredmény 1, ha a kifejezés 0.
expr && expr
Az eredmény 1, ha a mindkét kifejezés nem 0.
expr || expr
Az eredmény 1, ha a bármelyik kifejezés nem 0.
A kifejezések precedenciája a következő (alacsonytól a magas felé):
|| operátor, balról asszociatív
&& operátor, balról asszociatív
! operátor, nem asszociatív
Relációs operátorok, balról asszociatív
Értékadó operátor, jobbról asszociatív
+ és - operátorok, balról associative
*, / és % operátorok, balról asszociatív
^ operátor, jobbról asszociatív
unáris - operátor, nem asszociatív
++ és -- operátorok, nem asszociatív
Ez a precedencia úgy van megválasztva, hogy a POSIX bc alá programok is korrekten
fussanak. Emiatt, a relációs és logikai operátorokat az értékadó operátoroknál néha
szokatlan eredmény is kijöhet. Lásd a következő kifejezést:
a = 3 < 5
A legtöbb C programozó ezt úgy értelmezi, hogy a "3 < 5" (az értéke 1) kerül az "a"
változóba. A bc itt a következőt csinálja, hozzárendeli a 3-at az "a" változóhoz, majd a
3-at összehasonlítja az 5-tel. A legjobb, hogyha értékadó operátort használsz relációs, és
logikai operátorokkal, akkor használsz zárójeleket.
Van néhány egyéb speciális kifejezés, amelyet még a bc nyújt. Ezek a felhasználó által
definiálható függvények, és a standard függvények hívása. Ezek a következő alakban
jelennek meg: name(parameters) A függvényekhez lásd még a felhasználó által definiált
függvények fejezetet. A standard függvények a következőek:
length ( expression )
A length függvény értéke a kifejezésben megadott szám értékes jegyeinek száma.
read ( )
A read függvény (kiterjesztés) beolvas egy számot a szabványos bemenetről,
függetlenül attól, hogy a függvény hol található. Figyelmeztetés: ez problémát
okozhat, ha mind a program, mind az adatok a standard bementről jönnek. A legjobb,
ha ezt a függvényt csak előre megírt programoknál használjuk, amely adatokat kér a
felhasználótól, de nem engedi meg, hogy a felhasználó program kódot is beírjon. A
read függvény értéke a szabványos bemenetről beolvasott szám értéke, az ibase
változó értékét, mint számrendszert használva a konverzió alapjául.
scale ( expression )
A scale függvény értéke a kifejezés tizedespont mögött szereplő számjegyeinek
száma.
sqrt ( expression )
Az sqrt függvény értéke a kifejezés értékének a négyzetgyökével egyenlő. Ha a
kifejezés negatív, egy futási hiba generálódik.
UTASÍTÁSOK
Az utasítások (mint a legtöbb algebrai nyelvnél) határozzák meg a kifejezések
kiértékelésének sorrendjét. A bc-ben az utasítások akkor hajtódnak végre, amint "arra mód
van". A végrehajtás akkor történik meg, mikor az interpreter új sor karakterrel
találkozik, illetve, mikor egy, vagy több komplett utasítás felépül. Ezen azonnali
végrehajtás miatt, az újsorok nagyon fontosak a bc-ben. Valójában, mind a pontosvessző,
mind az újsor használható utasításelválasztóként. Egy rossz helyre rakott újsor
szintaktikai hibát okoz. Mivel az újsorok utasítás elhatárolók, el lehet őket rejteni, a
backslash karakter segítségével. A "\<nl>" karaktersorozattal, ahol az <nl> az újsort
jelenti, az újsor csak egy szóközként jelenik meg a bc-ben. Egy utasítás lista a
pontosvesszővel, vagy újsorral elválasztott utasítások sorozata. Itt következnek a bc
utasításai, és az, hogy mit csinálnak: (A szögletes zárójelbe ([]) zárt részek az
utasításból elhagyhatóak.)
expression
Ez az utasítás kétféle képpen is megjelenhet. Az egyik, mikor a kifejezés
"<változó> <értékadás> ...", ez egy értékadási utasítás. Ha a kifejezés nem
értékadási utasítás, akkor kiértékelése után kapott eredmény kiírásra kerül a
szabványos kimenetre. A szám kiírása után egy újsor is kiírásra kerül. Például, az
"a=l" egy értékadási utasítás, míg az "(a=l)" egy kifejezés, amelyben van egy
értékadás. Minden szám az obase változóban tárolt számrendszer alapján kerül
kiírásra. Az obase változó legális értékei 2-től a BC_BASE_MAX konstansban tárolt
értékig mehetnek. (Lásd még a HATÁRÉRTÉKEK fejezetet.) A 2-estől a 16-os
számrendszerig a számok kiírása a szokásos módon történik. 16-osnál nagyobb
számrendszereknél a bc több karakterből álló számjegyeket használ, ahol minden
magasabb számrendszerbeli számjegynek a tizes számrendszerbeli számképe íródik ki.
A több karakteres számjegyeket egymástól a program szóközökkel választja el. Minden
számjegy annyi karakterből áll, amennyi az "obase-1" szám kiírásához kell, 10-es
számrendszerben. Mivel a számok változó pontosságúak, előfordulhat, hogy néhány
szám kiírása nem fér ki egy sorba. Ezeket a hosszú számokat a program sorokra
tördeli, a sorok végén egy-egy "\" karakterrel. Az egy sorba kiírt karakterek
maximális száma 70. A bc interaktivitása miatt, az utolsó kiírt számot eltárolja
egy speciális változóban. Így az utoljára kiírt szám megkapásához nem szükséges
újra leírni az egész kifejezést, hanem csak a last változó értékét kell előszedni.
A last változónak értéket is lehet adni, ez esetben a benne tárolt utolsó érték
egyszerűen felülíródik. Ez az érték addig marad meg benne, amíg a következő szám
kiírásra nem kerül, vagy más értéket nem adnak neki. (Némelyik implementáció
megengedi, hogy a last változóra egy egyedüli ponttal ("."), amely nem része
számnak, hivatkozzunk.)
string A string a kimenetre íródik ki. A stringek idézőjellel kezdődnek, és bármilyen
karaktert tartalmazhatnak a következő idézőjelig. Egyetlen karakter sem kerül
értelmezésre, még az újsor karakter sem. A string kiírása után nem íródik ki újsor
karakter.
print list
A print utasítás (kiterjesztés), a kiírás egy újabb módozatát kínálja. A "list"
egy string és kifejezés lista, vesszővel elválasztva. Minden string vagy kifejezés
a lista sorrendjében íródik ki. Záró újsor nem íródik ki. A kifejezések
kiértékelődnek, és az eredményük a last változóban tárolásra kerül. A stringek
pedig egyszerűen kiírásra kerülnek, speciális karaktereket is tartalmazhatnak. A
speciális karakterek a backslalsh karakterrel kezdődnek (\). A speciális karakterek
a következőek: "a" (figyelmeztetés, vagy bip), "b" (backspace), "f" (lapdobás), "n"
(újsor), "r" (kocsi vissza), "q" (idézőjel), "t" (tabulátor) és "\" (backslash).
Minden más, a backslash után levő karaktert figyelmen kívül hagy a program.
{ utasítás_lista }
Ez egy összetett utasítás. Ennek segítségével lehet több végrehajtandó utasítást
egybekapcsolni.
if ( kifejezés ) then utasítás1 [else utasítás2]
Az if kiértékeli a kifejezést, és végrehajtja az utasítás1-et, vagy az utasítás2-t,
a kifejezés értékétől függően. Ha a kifejezés eredménye nem nulla, az utasítás1
hajtódik végre. Ha az utasítás2 létezik, és a kifejezés eredménye nulla, az
utasítás2 hajtódik végre. (Az else ág kiterjesztés.)
while ( kifejezés ) utasítás
A while utasítás mindaddig végrehajtja az utasítást, amíg a kifejezés eredménye nem
nulla. Az utasítás minden végrehajtása előtt kiértékeli a kifejezést. A ciklus
akkor fejeződik be, ha a kifejezés eredménye nulla lesz, vagy ha végrehajtódik egy
break utasítás.
for ( [kifejezés1] ; [kifejezés2] ; [kifejezés3] ) utasítás
A for utasítás egy utasítás ismételt végrehajtását vezérli. A kifejezés1 a ciklus
előtt kiértékelődik. A kifejezés2 az utasítás minden végrehajtása előtt
kiértékelődik. Ha nem nulla, az utasítás végrehajtódik, ha nulla, a ciklus véget
ér. Az utasítás minden végrehajtása után, a kifejezés3 kiértékelődik, mielőtt a
kifejezés2 kiszámolódna. Ha a kifejezés1 és a kifejezés3 hiányzik, a
kiértékelődésük helyén semmi nem fog történni. Ha a kifejezés2 hiányzik, az olyan,
mintha a kifejezés2 helyén egy olyan kifejezés lenne, amelynek az eredménye mindig
1. (Az opcionális kifejezések egy kiterjesztés.) A következő ekvivalens kódokat ad
a for utasításra:
kifejezés1;
while (kifejezés2) {
utasítás;
kifejezés3;
}
break Ezzel az utasítással ki lehet lépni a legbelső while, vagy for utasításból.
continue
Ez az utasítás (kiterjesztés) azt eredményezi, hogy a legbelső for utasítás egy új
ciklust kezd.
halt Ez az utasítás (kiterjesztés), ha végrehajtódik, azt eredményezi, hogy a bc kilép.
return Nulla értékkel tér vissza egy függvényből (lásd még a függvények fejezetet).
return ( expression )
A kifejezés eredményével tér vissza a függvényből (lásd még a függvények
fejezetet).
PSZEUDO UTASÍTÁSOK
Ezek az utasítások a tradicionális értelemben nem utasítások. Nem hajtódnak végre.
Funkciójukat "fordítási" időben fejtik ki.
limits Kiírja a bc adott verziója által használt határokat. Kiterjesztés.
quit Ha a quit utasítást beolvassa, a bc feldolgozó kilép. Nem számít, hogy az utasítás
hol található (pl. az "if (0 == 1) quit" hatására is kilép a bc.)
warranty
Kiírja a figyelmeztető üzenetet. Kiterjesztés.
FÜGGVÉNYEK
A függvényekkel definiálhatunk számításokat, amelyeket csak később kívánunk végrehajtani.
A függvények a bc -ben mindig egy értéket számolnak, és azt visszaadják a hívónak. A
függvény definíciója "dinamikus" abban az értelemben, hogy mindaddig definiálatlan, amíg a
feldolgozó nem találkozik vele a bemeneten. Ez a definícó mindaddig használható, amíg egy
ugyanezen névű függvény definicóval nem találkozik. Az új definíció felülírja a régit.
Egy függvény definíciója a következőképpen néz ki:
define name ( parameters ) { newline
auto_list statement_list }
A függvényhívás is egy kifejezés, a következő formában: "name(parameters)".
A paraméterek számok, vagy tömbök lehetnek (kiterjesztés). A függvény definícójában nulla,
vagy több paraméter definiálható, vesszővel elválasztva. A számok csak érték szerinti
átadással, a tömbök csak cím szerinti átadással hívódnak meg. A tömböket a paraméterek
között a "név[]" módon kell specifikálni. A függvényhívásnál a szám paraméterek teljes
kifejezések lehetnek. A tömböknél ugyanaz a jelölés használandó, mint a definiáláskor. A
nevesitett tömbök cím szerinti átadással kerülnek a függvényhez. Mivel a függvény
definíciója dinamikus, a paraméterek száma és típusa csak a hívás pillanatában kerül
ellenőrzésre. Ha ebben eltérés mutatkozik, egy futási-hiba váltódik ki. Futási-hiba
váltódik ki akkor is, ha egy nem létező függvényt hívunk meg.
Az auto_list egy opcionális változó lista, amely "helyi" változókat tartalmazza. A
szintaxisa: "auto név, ... ;". (A pontosvessző opcionális.) Minden név egy auto változó
neve. Tömbök is definiálhatóak így, a szokásos módon. Ezek a változók a vermen kapnak
helyet, a függvény belépése után. A változók ezután inicializálásra kerülnek nulla
kezdőértékkel, és a függvény végrehajtása során használhatóak. Amikor a függvény kilép,
ezeket a változókat eltávolítja a veremből, így az eredeti értékük helyreállítódik. A
paraméterek is auto változók, amelyek a függvény meghívásakor kapják meg értéküket. Az
auto változók különböznek a tradícionális helyi változóktól a következő dologban: ha A
meghívja a B függvényt, B látja az A auto változóit, hacsak B-ben nincs ugyanezen néven is
auto változó definiálva. Azon tény miatt, hogy az auto változók és a paraméterek egy
vermen kapnak helyet, a bc kezeli a rekurzív függvényeket is.
A függvény törzse bc utasítások listája. Az utasításokat pontosvesszők, vagy újsorok
választják el. A return utasítás hatására a függvény végrehajtása véget ér, és visszatér
egy értékkel. Az első forma, a "return", 0-át ad vissza a hívónak, míg a második, "return
( kifejezés )", kiértékeli a kifejezést, és az eredményt adja vissza. A függvény végén, ha
mást nem írunk ki, mindig van egy "return (0)", ez megkímél attól, hogy explicite ki
kelljen írni a return utasítást.
A függvényeknél megváltozik az ibase változó használata is. A függvény törzsében szereplő
minden konstans, a függvény hívásakor használatos ibase alapján konvertálódik. Ha az
ibase-t megváltoztatjuk egy függvényben, annak nem lesz hatása, kivéve a read standard
függvényt, amely mindig az ibase aktuális értékét használja a számok konvertálásához.
MATEMATIKAI KÖNYVTÁR
Ha a bc-t a -l opcióval indítjuk, a matematikai könyvtár betöltődik, és a pontosság 20-as
lesz. A matematikai függvények azzal a pontossággal számolják ki az eredményt, amely a
meghívásukkor be volt állítva. A matematikai könyvtár a következő függvényeket definiálja:
s (x) Az x (radián) színusza.
c (x) Az x (radián) koszínusza.
a (x) Az x arkusz tangense.
l (x) Az x természetes logaritmusa.
e (x) Az e x-edik hatványa.
j (n,x)
Az n-ed rendű Bessel fuggvenye x-nek.
PÉLDÁK
A /bin/sh-ban a következő utasítás visszaadja a "pi" értékét a pi környezeti változóban.
pi=$(echo "scale=10; 4*a(1)" | bc -l)
Az itt következő példában a matematikai könyvtárban található hatvány függvény
definícióját mutatjuk be. A függvény POSIX bc nyelven íródott.
scale = 20
/* Kihasználja a következó tényt: e^x = (e^(x/2))^2.
Mikor az x elég kicsi, a következő sort használjuk:
e^x = 1 + x + x^2/2! + x^3/3! + ...
*/
define e(x) {
auto a, d, e, f, i, m, v, z
/* Ellenőrzi az x előjelét. */
if (x<0) {
m = 1
x = -x
}
/* Elófeltétel. */
z = scale;
scale = 4 + z + .44*x;
while (x > 1) {
f += 1;
x /= 2;
}
/* Inicializálja a változókat. */
v = 1+x
a = x
d = 1
for (i=2; 1; i++) {
e = (a *= x) / (d *= i)
if (e == 0) {
if (f>0) while (f--) v = v*v;
scale = z
if (m) return (1/v);
return (v/1);
}
v += e
}
}
A következő kód a bc kiterjesztett szolgáltatásait használja, egy egyszerű csekkfüzet
egyenleg kiszámolására. Legjobb, ha ezt a programot fájlba lementjük, hogy többször is
használhassuk anélkül, hogy újra be kelljen gépelni.
scale=2
print "\nCsekkfüzet program!\n"
print " Emlékeztető, a letétek negatív tranzakciók.\n"
print " Kilépés 0 összegű tranzakció bevitelével.\n\n"
print "Kezdeti egyenleg? "; bal = read()
bal /= 1
print "\n"
while (1) {
"jelenlegi egyenleg = "; bal
"tranzakció? "; trans = read()
if (trans == 0) break;
bal -= trans
bal /= 1
}
quit
A következő függvény a faktoriális rekurzív definíciója.
define f (x) {
if (x <= 1) return (1);
return (f(x-1) * x);
}
ELTÉRÉSEK
A bc ezen verziója a POSIX P1003.2/D11 tervezete alapján készült és a tervezethez és a
tradícionális implementációhoz képest sok bővítést és különbséget tartalmaz. Ez nincs
implementálva a tradícionális dc(1)-ben. Ez a verzió egy egyszerű feldolgozó, amely csak
átfordítja a programot. Egy "nem dokumentált" kapcsoló (-c) kiírja az átfordított
programot a szabványos kimenetre, és nem futtatja le. Ez főleg az értelmező
nyomkövetésekor és a matematikai könyvtár előkészítésekor használatos.
A különbségek legfőbb forrásai a kiterjesztések, hol egy szolgáltatás lett kiterjesztve,
hogy több lehetősége legyen, hol pedig új szolgáltatás lett létrehozva. A következó lista
megmutatja a különbségeket és a kiterjesztéseket.
LANG környezeti változó
Ez a verzió nem követi a POSIX szabványt a LANG környezeti változó használatában,
és minden környezeti változó az "LC_" prefixszel kezdődik.
nevek A tradícionális és a POSIX bc -ben a funkciók, változók és tömbök nevei csak egy
karakter hosszúak lehettek. Itt már több karaktert is használhatunk, de a neveknek
betűvel kell kezdődni és csak betűket számokat és aláhúzásjeleket tartalmazhatnak.
Stringek
A stringek nem tartalmazhatnak NUL (ASCII nulla) karaktert. A POSIX szerint
bármilyen karakter lehet egy stringben.
last A POSIX bc-ben nincs last változó. Néhány implementáció a pontot (.) használja erre
a célra.
összehasonlítások
A POSIX bc csak az if, vagy a while utasításban enged meg összehasonlításokat, vagy
a for utasítás második kifejezésében. Továbbá, utasításonként csak egy relációs
operátor van megengedve.
if utasítás, else ág
A POSIX bc-ben nincs else ág.
for utasítás
A POSIX bc-ben minden kifejezésnek szerepelnie kell.
&&, ||, !
A POSIX bc-ben nincsenek logikai operátorok.
read függvény
A POSIX bc-ben nincs read függvény.
print utasítás
A POSIX bc-ben nincs print utasítás.
continue utasítás
A POSIX bc-ben nincs continue utasítás.
tömb paraméterek
A POSIX bc-ben nincsenek tömb paraméterek. Más implementációkban lehetnek.
=+, =-, =*, =/, =%, =^
A POSIX bc-ben nincs szükség ezekre a "régi stílusú" értékadó operátorokra. Ez a
verzió megengedi ezeket. Használd a limits utasítást, hogy megtudd, hogy az
installált verzió megengedi-e ezeket. Ha igen, az "a =- 1" kifejezés csökkenti az
a értékét 1-gyel, egyébként pedig az a értékét beállítja -1-re.
szóközök a számokban
A bc más implementációi megengedik szóközök használatát a számokban. Például, az
"x=1 3" kifejezés az x változóhoz hozzárendeli a 13-at. Ebben a bc-ben ugyanez az
utasítás szintaktikai hibát ad.
hibák és végrehajtás
Ez az impelmentáció különbözik a többitől abban, hogy mely kódokat hajtja végre,
mikor egy szintaktikai, vagy más hibába belefut. Ha egy szintaktikai hibát talál a
függvény definíciójában, a hibakezelő megpróbálja megtalálni az utasítás elejét, és
folytatni a függvény feldolgozását. Ha a szintaktikai hiba a függvény törzsében
következik be, a függvény nem lesz definiálva, és nem lehet meghívni sem. Az
interaktív végrehajtási blokkokban levő szintaktikai hibák érvénytelenítik az egész
blokkot. Egy végrehajtási blokknak minősül az az utasítássor, amely a következő
soremelésig tart. Például:
a = 1
b = 2
ez két végrehajtási blokk és
{ a = 1
b = 2 }
ez egy. A futási-hibák hatására a jelenlegi blokk végrehajtása befejeződik. A futási-
figyelmezetetés nem állítja meg a blokk végrehajtását.
Megszakítások
Egy interaktív végrehajtás során, a SIGINT szignál (általában a terminálról érkező
Control-C karakter generálja) hatására a jelenlegi blokk végrehajtása megszakad.
Kijelzésre kerül egy "futási" hiba, hogy melyik függvény lett megszakítva. Miután
minden futási struktúra kiürül, egy üzenet kerül kiírásra a felhasználó felé, hogy
a bc kész további adatok fogadására. Minden korábban definiált függvény továbbra is
definiálva marad, és minden nem-auto változóban a megszakításkori érték lesz.
Minden auto változó (a függvények paraméterei is) törlésre kerül a kiürítési
eljárás során. Nem-interaktív végrehajtáskor a SIGINT szignál az egész bc futását
megszakítja.
HATÁROK
A következő határok vannak beépítve ebbe a bc -be. Néhányuk egy installálással
megváltoztatható. Az aktuális értékeik megszerzéséhez használd a limits utasítást.
BC_BASE_MAX
A legnagyobb kimeneti számrendszer, jelenleg 999. A maximum bemeneti számrendszer
16.
BC_DIM_MAX
Ez a jelenlegi pontossági határ, 655535. Az ön installációjában más lehet.
BC_SCALE_MAX
A tizedes pont előtti és utáni számjegyek számát az INT_MAX határozza meg.
BC_STRING_MAX
A karakterek maximális száma egy stringben INT_MAX.
exponens
A hatványozás operátor (^) kitevőjének maximum értékét a LONG_MAX határozza meg.
szorzás
A szorzó rutin inkorrekt eredményt adhat, ha a számnak (LONG_MAX / 90)-nél több
számjegye van. 32-bites long-nál ez 23,860,929 számjegy.
kód méret
Minden függvénynek és a "fő" programnak is limitálva van a mérete 16384 byte
lefordított kódban. Ez a határ (BC_MAX_SEGS) könnyen túlléphető, ha több, mint 16
1024 byte-os szegmensünk van.
változó nevek
A jelenlegi limit az egyedi nevekre 32767 mind az egyszerű változókra, mind a
tömbökre és a függvényekre.
FÁJLOK
A legtöbb installációban a bc-nek nincs szüksége egyéb fájlokra. Míg a végrehajtható
program hossza fontos, illetve a C fordító nem tudja kezelni a nagyon hosszú stringeket, a
bc a standard matematikai könyvtárat a /usr/local/lib/libmath.b fájlból olvassa be. (A
fájl helye rendszerenként változhat, lehet /lib/libmath.b is.)
DIAGNOSZTIKA
Ha egy a parancssorban szereplő fájl nem nyitható meg, a bc üzen, hogy a fájl nem
elérhető, és kilép. Ugyanígy, a fordítási és a futási idejű diagnosztika is önmagyarázó.
HIBÁK
A hibakezelés még nem túl jó.
SZERZŐ
Philip A. Nelson
phil@cs.wwu.edu
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSOK
A szerző szeretné megköszönni Setve Sommars-nak (Steve.Sommars@att.com), hogy oly nagy
mértékben segített az implementáció tesztelésében. Sok nagyon jó tanácsot adott.
Segítségével egy sokkal jobb terméket sikerült létrehozni.
MAGYAR FORDÍTÁS
Csehi András <acsehi@flexum.hu>
. bc(1)